„Elfogyván az írnivalóim, húsz év után ismét rendezésre adtam a fejem. A Szabadicska c. burleszk Alfred Jarry, az avantgárd őse: A láncra vert Übü c. darabjának átdogozott és kortárs színpadra állított előadása, és a szabadságról szól” – e hívójelre indultam a B24 közösségi tér pinceszínházába”.
Szakmai bemutató. Debrecen elsőszámú színházi fotósa (Máthé András), a virágkarneváli kompozíciók évtizedek óta legkiválóbb tervezője (Pikó Sándor), a bábos Szabó Tibor, a lapszerkesztő-zenész Szénási Miklós és más szép korúak a vendégek, akik pályája elejétől követik a rendező-publicista munkáit. Persze, a meglett néző önmagában nem széptani kategória, ám amikor a közönségnek a megszólalás pontosságáért – fel ne dőljön a színpad közepén a súgópéldányt tartó kottaállvány – érzett aggodalma szellemi izgalomra vált, az már alighanem esztétikum. A fordulat ezen az estén végbement.
Tóth Dénes éppen ötven esztendeje lépett arra az útra, amely a világ megváltásának szándékától (Üvöltés) vezetett a világ megváltatlanságát állító előadásig (Szabadicska). Az állami debreceni színház lompos realizmusát újságíróként nehéz szívvel tudta dicsérni, a benne szunnyadó, szabadidejében független műkedvelő alkotó viszont megtehette, hogy jelezze környezetének; van fürgébb világ. Az írás, szerkesztés mellett évtizedeken át színházast játszott. Húszévesen rendezni kezdett, s 33 éven át, öt amatőr csoporttal és tizenhárom alternatív társulással (272 közreműködővel) 64 műsort hozott létre, 617 előadáson, több mint 107 ezer néző előtt. Fontosabb rendezései 1972-től kezdődően, A Válogatás a beat-költészetből (1972), Pillanatkép egy bolygóról. Friedrich Dürrenmatt tragikomédiája (1973), A kispolgár hét főbűne. Bertolt Brecht újkori moralitása (1978), Jelenetek a kamaszkorból. Gyermektragédia Frank Wedekind A tavasz ébredése c. drámájából (1986) vagy A nyárspolgár hét fő bűne. Pornográf moralitás Ionesco A kopasz énekesnő c. ellenszínműve nyomán (1993), a szövegközpontúak közül. A mozgásszínház iránti vonzalmát mutatja a Panoptikum. Táncszvit a Color együttes muzsikájára (1977), a Rodiniána. Mozgásfantázia szobrokra (1980), a Bilincsek. 6 kép szöveg nélkül Madzsar Alice témáira (1982), Punalua. Fiktív rituálé Palasovszky Ödön költeményére (1983), a Képzeld el! „Multivíziós balett” John Lennon emlékére (1983), az Atlantisz. Rockszvit a Lux együttes zenéjére (1984), a Cserjésben. Mozgásdráma Akutagava Rjunoszuke novellája alapján (1984), az Álom Szent Iván éjjelén. Performance az érzéki színház modorában (1992), A Nap és a Hold elrablása. Táncfantázia (2000) és a 4′ 33″. A Semmi. Gesamtkunstwerk (2002).
Haladtában, a leghosszabb, s talán a legsikeresebb szakaszt az Unió alapító művészeti vezetőjeként tette meg. A kezdetben Unió Munkásszínpad, 1980-tól Unió Mozgásszín néven működő együttes 110 játékosa és 40 közreműködője tizenkét év alatt csaknem 600 előadást tartott, több mint százezezer néző előtt. A nyolcvanas évek derekán a Palasovszky Ödön (Punalua) és Madzsar Alice (Bilincsek) művészeteszményét követő Unió volt az amatőr mozgásszínházak egyik élcsapata. Az1990-es, majd a 2000-es évek elején autonóm színházi cselekvésegyüttesek performanszaiban, az Érzéki Színház modorában folytatódtak vállalkozásaik. Végül 2019-ben, néhány alapító tag sikeres kísérletet tett az Unió reneszánszára. Az új produkción esztendeje dolgoznak. Szenior program – junior szellemben. A 63 esztendős átlagéletkorú, nyolctagú (11 gyermekére és 5 unokájára büszke) csoport öt nem hivatásos játékosa csaknem 1500 előadás és több mint három és fél évtized után lépett újra együtt színpadra – immár UNIÓ4 néven.
„Szabadicska (börlex). Alfred Jarry A láncra vert Übü című darabjának (1900) alakjait és történeteit – Jékely Zoltán ferdítését (1978) felhasználva – kortárs színpadra görbítette Tóth Dénes (2022)” – áll a színlapon.
Szereposztás
Francois Übü, exkirály – Mester István
Viktória Übü, exkirályné – Kuti Katalin
Viktorina Übü, vicekirályné – Porcsin Anna
Szabadicska, márki(s)asszony – Sőreghy Ágnes
Nagypissándy márki – Futó Zsolt
Kispissándy vicomte, káplár – Varró Gábor
EGY SZABAD EMBER Baka/Bíró – Takács Lajos
INTERMEZZO (hangfelvétel) – Debreczeni Ferenc
Privát fogalmam szerint örökabszurd az, ami érdek nélkül képtelen. Emlékabszurd, ami születésében – szintúgy érdek nélkül – a képzelhetőn túlira nagyít fel eseményeketvagy személyiségvonásokat, de ezeket utóbb valóságként igazolja vissza (semmisíti meg) a történelem. Alig tizenöt évesen, az iránta gyakorolt gyűlölete miatt, Jarry a fizikatanára iránti bosszúnak szánta az Übüt: ezzel a gúnyrajzzal – önkéntelen – az ad absurdum vitt képtelen mintaművét alkotta meg, annyira klasszikusan, hogy fennmaradván, százhúsz esztendő múltán hülyeteremtésben utolérhesse, sőt túlszárnyalhassa a szerző fantáziáját a történelem.
Ha napjainkban ismeretlen hatalmak tengerfenéki gázvezetékeket robbantanak fel, akkor A leláncolt Übüben vizionált evezőlapátos tengeralattjáró-gálya elveszíti képtelen voltát: ez – együtt az exkirály főhős hiper-egzisztencialista tudathasadtságával, amelynek horizontján uralkodói jelvényként mutatkozik meg a golyóval ékesített rablánc – a kor szellemével rokon. Az UNIÓ4 dramaturgiája transzparens: sokcsillagos kék lobogót emelve a keblük alá, jelzik az uralkodó család tagjai: a jelenben vagyunk, egy halmozottan torz jelenben: itt az abszurd immár burleszk, a burleszk immár nem burleszk, hanem börlex.
A díszlet minimalista. Túl a kottatartón egy trónemelvény, rajta a békekék és a rohamsisak-barna színötvözetére festett bili. Szeniorságukat meghazudtoló a színészek fizikuma. A mozdulataik óvatossága, ellenpontozva a márki(s)asszony konzum vehemenciájával, ugyanakkor az Európa-agónia érzékletes koreográfiája. Ennyit vállal az előadás. Ahol együtt játsszák a cselekményi előzménynek tekinthető Übü királlyal, ott a néző két ellentétes felvonást kap. Az Übü királyban a telhetetlen, nagyravágyó Übü mama addig provokálja Übü papát, amíg az végül elhatározza, hogy megöli a királyt és önmagát teszi meg uralkodónak. S bár Übü papának jóformán mindegy, hogy király-e vagy sem, ha már egyszer király lett belőle, igyekszik kihasználni a helyzetet, és elkezdi sanyargatni a népet, hogy minél több aranyat gyűjthessen, amit a nép majd természetesen nem tűr szó nélkül. Erre következhet a végdicsőség játéka. A színházi élményünk azonban fél Übüvel is teljes: közel egy órányi, jellegzetesen debreceni, protestáns szkepszis.
Képek: Máthé András
Önnek ajánljuk
