Vargabetűk – Néző szemmel
Milyen a színház igazán néző szemmel, nem kritikusként, nem szakmai ítészként? Milyen gondolatok, benyomások, hangulatok fogadják a közönséget egy-egy színházban darabokat szemlélve? Mi jut ekkor az ember eszébe, ha vége egy-egy előadásnak? Ennek szellemében a Magyar Teátrum újság rovatában Varga Róbert, lapunk egyik alapító újságírója látogatja meg az ország teátrumait. Kíváncsi, színházatszerető nézőként ül be a produkciókra. Ezután születnek meg rövid Vargabetűi. Színes kaleidoszkópként, szubjektív módon. Csakis néző szemmel. Most nyári, szabadtéri színházi és baralangszínházi előadásokkal Varga Róberttől.
Tangó, kések, misztikum – Esztergomi Várszínház, Gyulai Várszínház, Aradi Kamaraszínház
Különleges élményként asszociatív előadást láthatott ősbemutatóként az Esztergomi Várszínház közönsége, amikor színpadra került a Pengtangó című musical dráma a 35. jubileumi évadban. A formanyelv, a zenei világ, a színészek remek teljesítménye gondolatébresztő produkciót eredményezett egy misztikus világot megidézve, ahol a tangó a szerelem, élet és halál ősi forrása.
Nem volt könnyű helyzetben most a közönség, nem könnyed nyári kikapcsolódást, szórakozást nyújtó történetmesélős előadást kapott, hanem épp bekapcsolódást igénylő nézői hozzállás kellett Verebes Ernő kortárs darabjához, amely az Esztergomi Várszínház, a Gyulai Várszínház és az Aradi Kamaraszínház közös bemutatójaként került színpadra Tapasztó Ernő rendezésében. A zene Cári Tibor munkája, a koreográfia Murvai Dávid nevéhez fűződik, az ajtós díszleteket Szvatek Péter tervezte. Ez meghatározta a játékteret. A látványos, témához illő – ugyanakkor szintén átvitt gondolatokat sugalló – jelmezeket Papp Janó tervezte.
Az, hogy a tangó tűz, szerelem, szenvedély, életérzés, a férfi-nő örök kapcsolódási pontja a tánc nyelvén, elhoz egy latinos világot, sok írót megihletett már. Gondoljunk csak Jorge Luis Borges argentin szerzőre. Verebes Ernő is elindult ebbe a világba és írt egy mágikus, költői előadást.
Nagyon koncentráltan kellett figyelni a történéseket, melyek inkább helyzetekből, szimbolikusan foglalták össze a késre, pengeélre menő harcokat, a féltékenységet, a férfiasságot, nőiességet, a temperamentumot, erőt. Sorsvonatok ritmusát. A zene nem klasszikus tangóként volt jelen az előadásban, a dalok sok modern elemet hordoztak, amolyan összművészeti muzsikát kaptunk kortárs és klasszikus témákkal, hangulatokkal.
A színészek egytől-egyig remekeltek, igazi csapatmunka és műhelymunka is volt egyben ez a produkció, felesleges kliemelni bárkit is. Nagy tapsot érdemelnek magas szintű teljesítményükért.
S, milyen volt néző szemmel ez a Pengatangó? Éles, sok gondolatot elindító, megosztó, kicsit álom-és képzelet színház, ahol a költészet és a realizmus, a szárnyaló lélek és a valóság együttesen helyet kapott. Adott feladatot a közönségnek. Hosszú csenddel ért véget az előadás, a darabot is így dramatizálták. Olyan ez az előadás, amelyik akkor kezdődik a közönség gondolataiban, amikor véget ér. s elindulhat, hathat a katarzis, a művészet ereje. Akár az ember eljár egy tangót a végtelenben és képzeletben. Sose lesz vége és ettől misztikus. Akárcsak ez a produkció.
Meseautó, a legenda él! – Zalegerszegi Kvartélyház Színház
A zalaegerszegi Kvártélyház Szabadtéri Színház kétszer töltötte meg nagy sikerrel a fertőrákosi barlangszínházat a Meseautó című musical comedyvel. A közönség vastapssal jutalmazta a teljesítményüket. A rendező Tompagábor Kornél, aki rövidesen visszatér a játszóhelyre, mert ő állítja színpadra júliusban a Hair című musicalt.
Az 1934-ben készült Meseautó legendás filmet minden idők egyik legjobb alkotásai között emlegetik, ha szóba kerül a magyar hangosfilm hőskora. Dalai, Kabos Gyuláék szenzációs alakítása, a népmesékre emlékeztető történet a szegény és a gazdag egymásra találása, szerelme, a társadalmi különbségek vígjátékszerű ábrázolása már csábította a fillmeseket, hogy modernizálják. Ez 2000-ben megtörtént.
Majd eljött az idő, hogy megzenésítsék színpadi darabként, musical formában. Vadnai László és Vitéz Miklós forgatókönyve alapján a szövegkönyvet és a dalszövegeket Szente Vajk és Galambos Attila írta, a zeneszerző Bolba Tamás. Az ikonikus Meseautó című dal szerző: Márkus Alfréd és Harmath Imre voltak annak idején
A darab, mint musical comedy nagy sikert ért el az országban. Most Tombagábor Kornél döntött úgy, színházukkal, a rá jellemző színpadi és rendezői világgal megmutatja a nézőknek ezt a történetet. Sok humorral, szórakoztatóan, szellemesen és különleges látványvilággal, (Szili Péterrel dolgoztak együtt) egy roncsetelepre vitte a sztorit, onnan jutunk el különböző helyszínekre a szereplőkkel kis feliratok segítségével.Ők ott ülnek a színpadon, mintha jelképesen utaznának az előadással Szőke Júlia jelmezeiben.
A közönség pedig így látta viszont Kovács Vera banktisztviselő és Szűcs János vezérigazgató találkozását, kalanos szerelmük romantikus beteljesülését.
Az előadás közönségsikerének a titka az ötletes rendezés, a találékonyság, a profi színészvezetés, amely azt is lehetővé tette hogy látványosan megmozgassák a stábot – Kósa Ruben koreográfiái showszerűen hatottak. A siker másik titka pedig a színészek, akik önfeledten komédiáztak, bújtak bele a szereplők bőrébe és nagy élvezettel játszották, énekelték, táncolták az előadást, amelynek dalai újszerűen, slágerszerűen hatottak ebben a feldolgozásban. Szerethető, emlékezetes produkció született, annak is aki szereti a nosztalgiát és a mában, megújult szövegkörnyezetben követhette végig ” A mesék meseszép kocsijának” és azzal együtt a szerelmesek sorsát.
Természetesen sokan várták a magyar filmgyártás kultikus, nosztalgikus mondatait a stempliről, vagy pedig Halmos Aladár telefonos jelenetét, amikor a Szűcsöket próbálja beazonosítani a “Mit sütsz kis szűcs, tán sós húst sütsz kis szűcs?” nyelvtörővel.
Így vonult be ez a film magyar mozi történetébe, az előadás pedig emlékezetes élményt nyújtva a nézőknek a barlangszínház idei műsorában.
Szédületes Csárdáskirálynő a barlangban – Rátonyi Róbert Színház
Tarolt a Csárdáskirálynő a fertőrákosi barlangszínházban két telt házas, hatalmas sikerű előadással, olyan ritkán tapasztalható hangulattal, atmoszférával, hogy falakat repesztő ováció vette körül a stábot és a felállva ünneplő közönség nem akarta elengedni a színpadról a Rátony Róbert Színház társulatát.
Kálmán Imre és Rátonyi Róbert az égből büszkén nézhette, ahogy Kiss Zoltán rendezésében az örökzöld mű meghódította a közönséget. Ez köszönhető annak, hogy igazi magyaros, igényesen színpadra állított, minőségi, színvonalas előadást láthattak a műfaj szerelmesei, nem akármilyen színészi és énekesi teljesítményekkel.
Vörös Edit Szilviaként és Domoszlai Sándor Edwinként olyan energiával, erővel magas színvonalon, kiemelkedő módon énekeltek, nagy átéléssel, életre-halálra játszottak, hogy nekik mindent el lehetett hinni a színpadon, őszintén, tisztán, hitelesen. Szerelmet, csalódást, drámai és katartikus pillanatokat. Egymásból építkezve nyerő páros ők így. Érződött az egész produkció alatt. ha az ember kártyázna, akkor ők a két ász, s velük mindent lehet vinni.
Aki pedig hozta a szédületet az előadásba, a műfaj örök dívája, Kállay Bori, aki Cecíliaként élete nagy jutalomjátékaként olyan minőségben, sokszínűen formálta meg a szerepét, amit nagyon kevesen tudnak már ebben a szakmában, de az országban is. Lubickolt, olyan tisztán, őszintén, olyan légkört teremtve, majdnem elvitte az egész show-t. Olyan volt a teljesítménye, mintha az ember az égből kapott volna egy csillagot, s az most életre kelt a színházban.
Jelenlétereje, karizmája, szakmai tudása, egész lénye a legnagyobbak közé emeli. Talán nem véletlen, bejövetelei, jelenetei mindig vastapsot kaptak. Nagy szeretet és tisztelet övezi őt. Most nagyon odarakott mindent szívéből. Sugárzott, hogy minden pillanat övé ebben az előadásban a közönséggel együtt. Imádja amit csinál. Ez a szerep mindörökké övé így.
Sziporkázott, tarolt Miska pincérként Szirtes Gábor. Szakma, stílus, humor a kisujjában, élt is vele bőségesen, megtartva a határokat, vér profiként, akár Virágh József az operett nagy tudora és hangja. Meg is mutatta. Többszöri vastapssal.
Bonifácként parádézott Kovács Szilárd, kisugárzása, szerethetősége, komikusi jelleme közönségkedvenccé tette. Staziként kisugárzásával szerethetően szárnyalt, szinte repült – táncokban is szó szerint – Haraszti Elvira, aki színpadra termett. Rohnsdorff tábornok és Lazarovics földbirtokos Lendvai Zsolt volt, profin, minden helyzetben minőségben. Lepold Mariaként Gyurity István minden karikírozó képességében kihozta a helyzeteiből a legjobbat.
A táncok kitaláltak, a történetbe illőek voltak, ízlésesen, látványosan, nem tolakodóan. Hábel Ferenc koreográfus ismeri, tudja a műfajt nagyon, de nem élt vissza azzal, hogy most aztán széttáncolják magyaros virtusként az egész történetet. Igényes volt minden tánc tőlük. Remekül szólt a zenekar, Szabó Mónika vezényelt, a közönséget pedig elvitték abba a hangulatba, amikor a világban nincs olyan perc, hogy ne csendüljön fel egy Kálmán Imre melódia valahol.
„A lányok, a lányok, a lányok angyalok…”, „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád…”, „Álom, álom, édes álom…”, „Emlékszel még?”, „Te rongyos élet…”, „Az asszony összetör…”, „Húzzad csak kivilágos virradatig…” és természetesen „Hajmási Péter, Hajmási Pál”
A Csárdáskirálynő minden idők legnagyobb operettje.
Amit pedig most láthattak a nézők a barlangszínházban, az méltóképp továbbviszi ezt legendát. Lelkükben, igazi emlékezetes színházi élményként. Nem véletlen volt ekkora siker, ünneplés az előadás körül. Kálmán Imre, a Csárdáskirálynő így lesz mindig örök. És erre lehet mindig emlékezni! Barlangszínházi legendaként.
(Az előadás előtt Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója megemlékezett arról, hogy ebben az előadásban Edwint a közelmúltban elhunyt Vadász Zsolt alakította, aki párjával, Lukács Anitával játszotta ennek az előadásnak a főszerepeit. Ez az előadás Vadász Zsolt emlékének szólt. Nagyon méltó volt hozzá! -a szerző)
Varga Róbert
Fotók: Esztergomi Várszínház, fertőrákosi barlangszínház – Rombai Péter
Önnek ajánljuk
