Szittya poézis
Petőfi nem arra született, hogy a kertjében maga ültette diófát majd túlélje. Hirtelen támadt szó- és tett-örvények alkotta forgószélember volt; ha amerikai polgár, a nevét talán egy tornádó viselné. Kiskörös nem Amerika, rusztikus királydrámája azonban tanúság arról, hogy polgárrá nevelkedni a magyar Alföldön is lehetett.
Az 1130-as években, Galíciában és Magyarországon játszódó darab történelmi alapja Kálmán és Álmos nemzetségének trónviszálya. Szent István utódai, híven az államalapító végakaratához, uralkodóházi frigyek révén igyekeztek megszilárdítani helyünket Európában, amelyek következtében elveszítette határozott magyar kontúrját a döntéshozói körök személyiségképlete. A Tigris és hiéna meséje még csak érintőlegesen sem szól az izmosodó nemzetről; inkább érződik a később versbe foglalt, radikális köztársaságeszme előhangjának (A királyokhoz, Akasszátok föl a királyokat!), és a bosszúvágy természetrajzának.
A forgószélember szürkeállománya nem ismert terheléshatárt. Pestre kerülve, a Pesti Divatlap segédszerkesztőjeként köteles volt a folyóirat minden számába verset adni, a beküldött versekre szerkesztői üzeneteket írni, újdonságokat szerkeszteni, s a nyomdában napról-napra intézkedni. Szívesen dolgozott más folyóiratokba is, így az Életképekbe és a Honderűbe. Napjai meglehetősen egyformán teltek; délelőtt a szerkesztői munkát végezte, délután a Pilvax-kávéházba járt. Irodalmi ismereteit buzgón gyarapította, nyelveket tanult, történeti munkákat olvasott. Addigra ismerte már Gvadányi Józsefet, Csokonai Vitéz Mihályt, Vörösmarty Mihályt, Horatiust, Schillert, Jósika Miklóst. Színészként alsórendű szerepeket kapott, míg otthon a Hamlet és a Coriolanus legszebb részeit tanulta. Jutalomjáték gyanánt, egyszer megkapta a Bolond szerepét a Lear királyban. A Pilvax füstjében a nemzeti drámairodalom felvirágoztatásának és világirodalmi szintre emelésének ambíciója is a szeme előtt lebeghetett, midőn kijelentette: „Legyen az ember drámaíró!”, és 1845 telén, szülei szalkszentmártoni háza békéjében, ám az ünneplések és megbántások emlékkeverékével a lelkében, a Tigris és hiénát megírta.
Nyers poézis. A forgószélember nem rendezi emlékezetfiókokba az olvasmányélményeit, hanem elsajátítja őket azonnal: tudássá olvad elméjében a megszerzett ismeret, s onnan fogva csak szövegbúvár filoszok képesek felmutatni, hányféle forrás táplálja a szerző képzeletét.
Redukált nyelv. A nép ajkán forgó kifejezések beemelése a költészetbe, s hozzájuk az egyszerűbb mondatszerkezetek megtalálása, poétikai forradalom. Olyan sarkalatos változtatás, mint azt megelőzően a magyar nyelvű szolgálat bevezetése volt a templomokban, vagy jelenükben az internetes beszédmód térhódítása. A grammatikai népfenség diadalának persze agysorvadás-látszat a hozama, ám ennek bája van. A báj esztétikai kategória, nem feltétlen szinonimája a selejtnek. A szövegkritikai változat alapján megmutatkozik, hogy a darab potenciális remekmű, csak dramaturgért kiált: Katona Imre tömörítése, mintha párbeszédbe szedett történelem- és személyiségmagyarázat volna.
Pataki András rendező maga tervezte díszlete festetlen fenyőoszlopcsarnok. Mielőtt bármely szereplő belépne oda vagy kilépne onnan, a képzeletbeli kapualjból egy utcazenész üt nyitányt. Horváth Kornél. A nemzetközi hírű művész keze ügyében ott a wavedrum, a pandeiro, a doumbek, az udu vagy az altfuvola. Villámkoncertje kitárja fülünket a szellemi messzeségek iránt: beleérezzük a hangzásba a dramaturgiai pillérül szolgáló négy őselemet, az életadó földtől, a szenvedélyek tüzén és a csalódások vizén át, a levegőnk fogytáig. Dallammá lényegül a dobszó, manifesztálódik az, ami a cselekvésláncolatban önkéntelen. Sejtelmes disszonancia, vészjósló aritmia.
Organikus kontrasztban az ütős-zenével, olyan az előadás, mintha Shakespeare-be oltott, majd Brechtbe merített Schillert látnánk. A kortárs német színház sztárolt posztdramatikus mestereit idézi, annyiban különbözve tőlük, amennyiben a sok Shakespeare-t látott-olvasott Petőfi tudta, hogy minden elvetemült bűnöző lelkében lappangania kell valamennyi, részvétünkre méltó esendőségnek is. Következésképpen, a Tigris és hiéna rusztikus melodráma. Színészt próbáló feladat. A facebook diskurzus (chat) lakonikus formanyelvén hangzó, adomamentes jelenetek; az örvendők és a szenvedők szeméből száraz könny fakad.
Katona Imre dramaturg cselekmény-összefoglalója szerint, a drámában mindenki mindenkivel rokoni kapcsolatban van. valamennyien a saját, szerintük őket jogosan megillető örökségüket szeretnék megszerezni vagy megtartani, és az őket ért méltánytalanság miatt elégtételt venni. A szegény, s ezért köpönyegforgató, a saját szempontjából elvhűen cselekvő, kiábrándult és cinikus Saul (Orth Péter), a Magyarország elleni hadjáratra készülő Borics (Ferencz Bálint) galíciai fejedelem fivére, fia a magyar király ellen pártütésre készülő zsoldosnak, Sámsonnak (Hegedűs Zoltán) és fia a korábbi király, Könyves Kálmán elűzött özvegyének, Predszlávának (Csapó Virág), aki Boricsnak ugyancsak az anyja. Saul szerelmes Ilonába (Szabó Dorottya), Vak Béla (Fazakas Géza) feleségébe, aki az országot valójában uralja, ezért elárulja Boricsot, akivel színleg szövetséget kötött, illetve Sámsont, akiről kiderül, hogy az ő apja, ezzel beteljesítve anyja bosszúját is.
Pócs Péter: Keressük Petőfit (szociografika, 1980)
XXI. századi könyvespolcunkon egymás mellett lapulnak a múltidéző krónikák. A sokfelé házasodott Árpád-háziak históriáját illetően, ország-történetenként, szerteágazik az igazság. Kardtánc a korona körül akkor, karaktergyilkosság egy parlamenti képviselői székért ma: a párhuzam nem igényel utalásokat. Az előadás a mai Petőfi-emlékezet egy hiteles lapja: kortársunk Petőfi.
Fotó: Kaszner Nikolett
Önnek ajánljuk
