A Legénybúcsú napjaink egyik sikersztorija, nem csak a színpadon, hanem a színházi életben is: kevés olyan kortárs és magyar darab van, amelyik 500 előadást ért volna meg létének mindössze négy éve alatt. Most Békéscsabára érkezett Szente Vajk kasszasiker-előadása.
Mi a darab titka? Természetesen a szórakoztatás, hiszen mit is szeretnénk jobban, mint magunk mögött hagyni a kicsit szürke életünket a téli ködökben, és a hívogató luxushotel kényelmét élvezni, vagy legalábbis nézni, ahogy ezt mások teszik. Az, hogy ezt a két és fél órát végignevetjük, már csak bónusz – de igen kellemes ráadás.
Két háziorvos, Simon és Alex készül egy kellemes éjszakára egy luxushotelben. Simon (Tege Antal) másnap nősül, és barátja (Csomós Lajos) úgy dönt, kezébe veszi az irányítást: sztriptíztáncosnőt rendel, a menyasszonynak hosszasan hadovál telefonon arról, milyen kellemes a bányató körüli biciklitúra, sőt teljes kollekciót szerez partidrogokból – és nagyjából az előadásból is annyi idő telik el, amennyit most elmeséltem, amikor az addig fegyelmezetten viselkedő történetszálak elkezdenek összegabalyodni, és az első felvonás végére hőseink olyan csávában találják magukat, hogy ember legyen a talpán, aki kikeveredik belőle.
Persze lehet ezt még fokozni.
Sok kusza cselekményszálon halad a történet. Kicsi szerep nincs, mert szinte mindenkinek jut egy háttérsztori, egy jó mondat (vagy egy vicces tánc), amely érdekessé teszi az adott figurát. Feltűnik egy gyönyörű sztár (Bátyai Éva), egy úriember (Lénárt László), egy püspökszentelésre váró ájtatos atya (Katkó Ferenc), a nem nagyon okos call-girl (Papp Barbara), Mona, az irányításmániás menyasszony (Csonka Dóra), Bob, az együgyű, de filozofikus testőr (Lévai Attila), aki Shakespeare szolgáit idézi meg, végül a karhatalom (Komáromi Anett), a kollégáihoz képest szokatlanul bőbeszédű londiner (Kopanyicza András) és Olaf, a szűkszavú kisfiú (Ilyés Levente / Vaszkó Benedek), sőt: fény derül korábban rejtett rokoni kapcsolatokra, egyeseknek az apja vagy a gyereke is megjelenik. Ha új szereplő tűnik fel, a színpadkép filmszerűen megáll. A szerző mindenkinek juttat egy kis magánszámot, lásd Bob monológját, a biztonsági főnök playlistjét, illetve a rendőrnő mindenízű drazsé-kóstoló Odüsszeiáját: ezek igazi színfoltok, de természetesen a két főszereplő, Tege Antal és Csomós Lajos tökéletes alakítása teszi teljessé ezt a feszesre komponált vígjátékot. Kovács Yvette Alida díszlete a kártyajátékok hazárd világát idézi meg – természetesen ez sem öncélú utalás, hiszen az általános kavarodásban nyoma vész az esküvőre szánt pénznek, sőt a két orvos megtakarításának is – de másnak is lába kél.
A két szereplő közül Alex viszi a hátán a barátságot: sokat hazudik Simon miatt, és most jut eszébe, hogy magával is kellene törődnie. Az előadás felvonultatja a jellem- és helyzetkomikum teljes tárházát – a cselekmény felidézhetetlen, de hát nem is a felmondás a cél, hanem a szórakozás. Ez utóbbi csak a néző osztályrésze, a csokidrazsét főhőseink ugyan maguknak vették, de nem próbálhatják ki, hiszen végig akcióban vannak, észnél kell maradniuk. Ezzel szemben a nézők nyugodtan átadhatják magukat a kikapcsolódásnak – így is történik, hiszen csaknem minden előadás teltházzal futott.
Önnek ajánljuk
