Gogol Békéscsabán

A kendőzseb szikrája

A revizor. Mészáros Mihály jutalomjátéka, rutinos drámai színészek kíváncsi alámerülése a különös komédiába, ifjonti lendület, jelenkorérzet. A Jókai Színház előadását a Gogolt kedvelő, Jászai Mari-díjas Pataki András rendezte.

 A település poloskás fogadójában, a lépcső alatti, szobaként kiadott odúban egy zaklató természetű fiatalember kvártélyoztatja magát. Oly arcátlanul követeli az ingyen ellátást immár két hete, hogy kétség sem fér hozzá, ilyen inkognitója csak a Pétervárról kiküldött revizornak lehet. A polgármester berezel, a saját házába költözteti, ahol az mindkét fehérnépbe, a hitvesébe és a leányukba is beleszeret. Részegségében magas rangú tisztviselőnek adja ki magát, megkéri a kisasszony kezét, majd zsebében a korrupt elöljáróktól kapott kenőpénzzel, elhajtat örökre.

Örökérvényű díszletet tervezett a rendező. Építkezés állványzatára látunk, amelyen folyhatna munka is. Vagy folyik? Olykor talicskával jönnek mennek a színpadon, Gyurcsány Ferenc régi, bagatellizálva önkritikus aranymondását emlékezetünkbe idézve: „egyes kollégák talicskával tolták ki az aprópénzt a Sportminisztériumból”. Szerteágazó metafora – az épülő kapitalizmusunk helyszíne –, geometrikus ingovány, amelynek konstruktivista térében hernyóemberek nyüzsögnek.

A polgármester a csúcshernyó. Fél évszázad tapasztalatával, Mészáros Mihály az eposzi mesélők szenvtelen tónusában mutatja be törpecsibészei seregét; a kisnemesi származású elöljárói pénzéhségét, a trehányságukat, mindent, ami a revizornak szemet szúrhat a vizitkor. Az expozíció a szövegínyenc néző örömére van. „Azonkívül az is egy visszásság magánál – veti oda a bírónak –, hogy mindenféle bőröket ott szárítanak bent a hivatalban, és pont az iratszekrény fölé van kirakva a kutyakorbács. Tudom, hogy maga nagy vadász, de átmenetileg jobb lenne levenni, aztán majd, ha elment a revizor, megint visszaakaszthatja. És az a maga ülnöke is… persze, jó szakember, de olyan szaga van, mintha most jött volna a szeszfőzdéből – ez se szabályos. Már rég akartam szólni magának, csak valami, már nem is tudom, elvonta a figyelmemet. Van ilyenre ellenszer: egyen hagymát vagy fokhagymát, vagy valamit. Esetleg a doktor úr is fölírhat neki valamilyen gyógyszert.” A színész előadásának a szerző stílusát felidéző, talányos szenvtelensége a poéntiszteleten alapszik. Alig jelent meg egy-pár munkája, felolvasásaival Gogol máris szívesen látott vendég lett a szentpétervári, moszkvai társaságokban és az irodalmi körökben, elsősorban egzotikus beszéde, vulgárisnak tetsző kifejezései, a puritán humora miatt. Mészáros lakonikusan szószátyár.

Ez a poéntömörség, a paradox grammatikai báj – az egyik fő elem az előadás három sarkalatos formanyelvi összetevője közül – jellemzi az eposzszerű bevezetést, tehát a polgármester által bemutatott városi elöljárók megszólalásait is. Tomanek Gábor (a közjóléti intézmények gondnoka), Bartus Gyula Jászai-díjas, Érdemes Művész (bíró), Farkas Tamás m. v. (tanintézeti felügyelő) és Bozsó József (postamester) egyazon rítus, de a foglalkozáskörüben sajátos kibúvók szerint ismerik el és mentegetik a mulasztásaikat, együttesen rajzolva ki azt az érdekhálózatot, amely bár karakteresen provinciális, ám a jelen századunk bank-vezérelt világára pontosan rávetíthető.

A párbeszédsík ellenpontjaként képződő másik fő elem, a mozdulatvilág expresszív szürrealitása. Motorja Szabó Lajos (pétervári tisztviselő), transzmisszionáriusai Czitor Attila és Csurulya Csongor (két helyi földbirtokos), a biciklis hírnökök, akik félre-felismerik Hlesztakovban a fővárosból küldött revizort. A mozdulatvilág fogaskerekei Tege Antal (a szolgája), a kukagördítőn színre tolt Beszterczey Attila (rendőrbiztos), a kerekesszékből igenlő Hodu József (járási orvos), Szabó Zoltán (kereskedő), Lévai Attila (rendőr) és Laszkó Viktor (vendéglői szolga). A szélhámoslendület szerelmi áldozata Kovács Edit Jászai Mari-díjas (a polgármester felesége) és Papp Barbara (a lánya).

A mozgásvilág változó dinamikáját kisebb részt a színre tett közlekedő-, szállítóeszköztár (talicska, kerékpár, kukagördítő, kerekesszék), döntően azonban a játéktemperamentum határozza meg. A lendületből elhangzó badarság gyakorta viszi a vegytiszta abszurdig a jeleneteket, s az erre való képesség egy-egy mozzanat erejéig valamennyi színésznél megmutatkozik. A párbeszéd-orientált és a mozdulatközpontú rendezés közötti arányváltás átfordító pontja az, amikor Hlesztakov lerészegedésének végfázisát üzemi balesetként látjuk. Az emeleti szintről delíriumban leszédülő Hlesztakovot kifeszített ponyvával fogják fel a bűnös bennszülöttek: olyan markáns szimbólum a mentőponyva, mint a Sirályban a sirály: innen, vagy keservesen komikus, vagy költőien blőd az összes esemény: szintúgy jelképesen, a tanfelügyelő kendőzsebéből felszikrázik a belecsúsztatott szivar.

Fáziselhagyásos cselekvésláncaival, kiemelkedően blőd a szerelemjáték. Kovács Edit és Papp Barbara imponál. Általuk a nők érzéki megjelenése – jelmez: Szélyes Andrea –, vágyérvényesítő vehemenciája meghatározó: a legújabb tárgyilagosság szerelmi színháza, az előjátékot elhagyó, groteszk szexuális realizmus arat, hogy az óvatlan hév nyomán majd méltó legyen az összeomlás.

Ahhoz szoktunk az utóbbi három évben, hogy az előadásaink keletkezéstörténetéhez hozzátartoznak az olyan színházépületen kívüli tényezők, mint a koronavírus járvány szintje, az ukrajnai háború miatti áramtakarékosság vagy a parlamenti választásokat követő stratégiaváltás. Pataki a darabot a kulturális hivatalnoki megpróbáltatásai közepette rendezte, az ügyosztályi káoszelemekről szerzett személyes tapasztalata könnyíthette a bürokrácia misztifikálására irányuló instrukciót, ugyanakkor a takarékossági szünetekkel megszakított próbafolyamat során, a kizökkentett idő termékenyítőnek, jótékonynak bizonyult. Békéscsabán, a korábbi színrevitelekhez képest, kiteljesedett a harmadik előadásalkotó fő elem, a tablóhatás, a brechtiesen kimerevített pillanat, az „ebből is tanulhattok” gesztusa. Néhány köztes nyugvóponti jeleneten túl, a legszuggesztívebb e körből a zárókép. Bármely üzlet az által minősülhet korrupttá, ha/hogy kihagynak belőle valakit. A korrupció egyidős az emberiséggel, tehát: „HANGOSBEMONDÓ: A Pétervárról különleges utasítással érkezett állami tisztviselő úr haladéktalanul kéreti az urakat megjelenni. A szállodában tartózkodik. A lépcső alatt az 5-ös szobában.” (…) „Néma jelenet. Középen a polgármester, mint egy faszent, széttárt karokkal, hátravetett fejjel. Jobboldalt a felesége és a lánya egész testükkel felé igyekeznének; mögöttük a postamester, a nézők felé forduló kérdőjellé változva; mögötte Hlopov, tökéletesen ártatlan tétovaság-ban. A polgármester balján: Zemljanyika, kissé oldalra hajtott fejjel, mintha hallgatni próbálna valamit; mögötte a bíró, széttárt karokkal, mélyen leguggolva, olyan szájtar-tással, mintha fütyülni készülne, vagy azt mondaná: „Nesze neked, itt a végítélet!” Mögötte, a színpad legszélén Bobcsinszkij és Dobcsinszkij, egymás felé kinyújtott karok-kal, tátott szájjal, egymásra meredő szemekkel. Minden vendég egyszerűen kővé dermed. A megkövült társaság majdnem másfél percig ebben a helyzetben marad. Lemegy a függöny.”

A jazzt és klasszikusokat elegyítő rögtönzéseivel, a rendezés (elrendeződés) titkos ügynöke Varga Gábor (zongorista). Titka Adyt idéző (A fekete zongora): ellene billent a megképződő hangulatnak, vagy ráerősít a sző- és mozdulategységre: játéka nyomán egésszé kerekedik a lírai hajammal metaforizált nyers valóságból gyúrt, paradox realizmus. Komédia: néma, bölcs röhej rezgeti az ajkunk szegletét.