Milyen a színház igazán néző szemmel, nem kritikusként, nem szakmai ítészként? Milyen gondolatok, benyomások, hangulatok fogadják a közönséget egy-egy színházban darabokat szemlélve? Mi jut ekkor az ember eszébe, ha vége egy-egy előadásnak? Ennek szellemében a Magyar Teátrum újság rovatában Varga Róbert, lapunk egyik alapító újságírója látogatja meg az ország teátrumait. Kíváncsi, színházatszerető nézőként ül be a produkciókra. Ezután születnek meg rövid Vargabetűi. Színes kaleidoszkópként, szubjektív módon. Csakis néző szemmel. Most nyári, szabadtéri színházi és barlangszínházi előadásokkal.
A zene határtalan szabadsága – Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház
Nagy sikerű, emlékezetes nemzetközi komolyzenei gálakoncerttel tisztelegtek Puccini halálának 100., valamint a páneurópai piknik és a határáttörés 35. évfordulója előtt a szinte teljesen megtelt Fertőrákosi Barlangszínházban, Vastapsot kapott az ünnepi hangverseny zenekara, szólistái.
Beethoven, Kodály és Puccini műveiből állították össze az ünnepi műsort, amelynek keretében a helyi és Sopron testvérvárosaiból érkezett muzsikusokból álló 60 tagú Gemelli Festival Orchestra lépett színpadra Kóczán Péter vezényletével. A szoprán szólamokat a bergamói születésű Francesca Tiburzi, a tenort a dél-koreai származású Sungho Kim énekelte. Az estet Haumann Máté konferálta magyar és angol nyelven.
A koncerten elhangzott Ludwig van Beethoven: Fidelio nyitánya, Kodály Zoltán: Háry Jánosából egy szvit, a szólisták pedig Puccini népszerű műveiből a Bohéméletből, a Turandotból és a Manon Lescautból énekeltek részleteket, áriákat és duetteket.
Eddig a tények, s hogy milyen volt ez a gálakoncert? Nagyon méltó a kettős tisztelgéshez, a kultúra városához, a szabadság érzéséhez, hiszen ez lengi körbe az alkotók, életét és egyes műveik szellemiségét is.
Kezdjük azzal, Beethoven a Fidelio operájának bécsi premierje idején a francia hadsereg első ízben tartotta megszállva a várost. Sőt, a cenzúra be akarta tiltani a művet, egyes részeket ki is kellett hagyni. Kodály Háry Jánosa a daljátékban a történet szerint huszárosan old meg egy határvitát. Kodálynak ez a műve forradalminak számított, mert a daljátékkal együtt a népdal bekerült a színházba. Puccinit támadták a kritikusok, egy-egy korszak nacionalistái, szélsőségesei Olaszországban, Németországban, akadt időszak,hogy bojkottot hirdettek ellene. Munkássága, az operára gyakorolt hatása viszont revelációnak számított, úgy is hatott.
A szerzők zenéi mindig a lélekhez, az égiekhez szóltak, ezért is maradandóak. A zenére, annak titkára amúgy is nehéz szavakkal magyarázatot adni. A muzsika nélkül nincsenek álmok, álmok nélkül nincsenek mesék, mesék nélkül lehet élni, de minek? Tartják a bölcsek.
A Gemelli Festival Orchestra egységes, magas színvonalú és minőségű játéka is az álmok, a történetek felé vitte az estet. Remek hangzásvilággal. Hangszereiket nem leigázni, birtokolni akarták, hanem azokkal együtt lélekben ők is az égieknek zenéltek. A közönség pedig velük együtt utazhatott ugyancsak az égi mezőkre tekintve. Kóczán Péter értő vezénylése volt a másik erőssége hangzásnak, a műveket helyezte előtérbe olyan megfogalmazással, hogy érződött mindenben a zeneszerzők szellemisége, stílusa, érzelemdús világuk, és így a lelkük is megteremtődött a barlangszínházban.
A két szólista hamar ámulatba ejtette a közönséget. Nem hiába lépnek fel nagy nemzetközi színpadokon. Puccini a lelkük is, mindegyikük énekelte már ezeket a szerepeket. Mélységeiket, sorsaikat, érzelmeiket, szenvedélyeiket, nagyon ismerik. Francesca Tiburzi csengő, tiszta hangja magasságokban oda tört, ahol Puccini ül most az égi kávézóban és elégedetten tapsol neki. Amúgy is Puccini mindig elment a művei bemutatóira, így most is itt volt a szellemisége a barlangszínházban a csillagok alatt.
Sungho Kim is kitett magáért, de nagyon. Képzett hangja, a tenorokra jellemző energiája, érzelmi töltete vitte ezeket a nem könnyen énekelhető dalokat. Természetesen a csúcspont a Nessun dorma volt, amit magas szinten, óriási sikerrel énekelt el. Pavarotti révén ez igazi foci himnusszá vált, hiszen ezt énekelte az 1990-es világbajnokságon. Carreras pedig három vébén is előadta ezt a hatalmas dalt, amelynek végén a kitartott H-hang miatt nincs olyan tehetségkutató verseny a világon, ahol a Nessun dorma ne hangozzék el. Ebben a dalban benne van az opera összes varázsa, titka, azt, amiért az emberek szeretik ezt a műfajt. Egyébként érdekesség, Sungho Kim is nagy focirajongó, s bevallása szerint imádja az angol az Premier League meccseit nézni chipsekkel és sörrel.
A szólisták tisztelegtek Lehár Ferenc előtt is, aki jó barátságot ápolt Puccinivel.
A nagy sikerű nemzetközi gálakoncert végén a közönség vastapssal jutalmazta a zenekart, szereplőket. A zene szabadsága áthatotta a lelkeket, természetesen határtalanul.
Bogányi, Bolero és egy nagy koncert – Esztergomi Várszínház
Tüzes színnel világították meg a futurisztikusra álmodott két magyar csodazongorát a Bazilika előtti színpadon és Bogányi Gergelyék ehhez mérten tüzes zenei csodát varázsoltak az Esztergomi Várszínház idei szezonjának zárókoncertjére, ahol csúcspontként előadták a Bolerót.
Bogányi Gergely Kossuth-és Liszt-díjas zongoraművész és vendégei: Binder Károly Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, zeneszerző, érdemes művész, Boros Misi és Varga Gábor feledhetetlen, emlékezetes esten mutatták be: a választott darabok végtelenek, az éj csillaghálójában a hangok fennakadtak és megszentelték a koncertet. Bogányi Gergely és Boros Misi klasszikus szerzők műveivel, részleteivel, tételeivel ajándékozták meg a közönséget. Játszottak Bachot, Mozartot, Csajkovszkijtól A hattyúk tavát, A diótörőt és mindenki nagy örömére a hely szelleméhez illően elhangzott Liszt Ferenc Esztergomi Miséje, melyet annak idején maga zeneszerző vezényelt 1856-ban a Bazilika felszentelésekor.Binder Károly és egykori tanítványa, Varga Gábor a jazz vonalat hozták be témáikkal, improvizációkkal. Megidézték a magyar népdalok világát A csitári hegyek alattól a Hej Dunáról fúj a szélig, megmutatva a stílus, a műfaj milyen kalandos zenei utazást és szabadságot ad alkotónak és a közönségnek, ha kiválasztott zenészek, művészek ülnek a hangszerek mögött.
Az est csúcspontja volt, mikor a négy zongoraművész együtt játszotta el Ravel Boleróját. Olyan erővel, energiával, magas szinten, hogy arra még a legínyencebb rajongók is nagyot csettintettek ovációval egybekötve. A megszentelt pillanatok hazatértek a lelkekbe és még sokáig ott is maradnak. Fényt hoztak a világba, a Bazilika köré és a nézők szívébe is. A magas színvonalú és minőségű világszínvonalat képviselő koncert méltó zárása volt a 35. évadát ünneplő Esztergomi Várszínház ide évadának. A végtelen zene csodájával, titkaival, a művészet hatalmával átszitálva.
Varga Róbert
Önnek ajánljuk
