Vargabetűk – Néző szemmel
Milyen a színház igazán néző szemmel, nem kritikusként, nem szakmai ítészként? Milyen gondolatok, benyomások, hangulatok fogadják a közönséget egy-egy színházban darabokat szemlélve? Mi jut ekkor az ember eszébe, ha vége egy-egy előadásnak? Ennek szellemében a Magyar Teátrum újság rovatában Varga Róbert, lapunk egyik alapító újságírója látogatja meg az ország teátrumait. Kíváncsi, színházatszerető nézőként ül be a produkciókra. Ezután születnek meg rövid Vargabetűi. Színes kaleidoszkópként, szubjektív módon. Csakis néző szemmel. Most nyári, szabadtéri színházi és barlangszínházi előadásokkal.
Mindörökké Sybill
Ha lehetne a hangot, a színházat, a kiváló művészeket egy vigyázó kézbe tenni, ami megsimogatja az arcot, lelket, s az élet szépségéről szól, akkor a Rátonyi Róbert Színház Sybill című nagyoperettje ilyen kéz volt a Fertőrákosi Barlangszínházban pénteken este. Vastapsot érdemelt az előadásuk.
Az operettet már többször eltemették, s mindig megújuló, feltámadó Főnix madárként előjön, s ott hat, ahol az embernek a legnagyobb szüksége van rá. A kínai kultúrában egyébként a Főnix az égi kegyelem jelképe volt.
Énekelték a színpadon: Illúzió a szerelem, a Rátonyi Róbert Színház mostani előadása magas szinten kivitelezve nem illúziót, hanem inkább égi kegyelmet, áldást adott.
Az operett él, elpusztíthatatlan, akár a rock, s ha avatott, a műfajt ismerő, alázatos, tehetséges emberek, művészek kezébe kerül, képes a varázslatra. Mert ott, ahol Domoszlai Sándor, Vörös Edit, Kiss Zoltán, Frankó Tünde, a rendező Teremi Trixi, és persze Szirtes Gábor komédiázik, énekel, játszik, ott mindent el lehet hinni a színpadon.
Azt is elhittem nekik, képesek az időt megállítani, a szíveket megtisztítani. Az élet lármája, a káosza elmúlt két és fél órára, és szelíd felhők között a művészet járta násztáncát a fénylő zeniten. Zenében, zenekarral, koreográfiában – Hábel Ferenc munkája – és óceán cseppjeként.
Olyan estet adtak a nézőknek a szereplők magas szintű, nem akármilyen énekesi, színészi teljesítményekkel, hogy arra Jacobi Viktor is elismerően csettintene, s valószínűleg szellemisége ott lebegett a barlangszínház felett. Égi zene volt ez, égi teljesítményekkel, amikor az operett tisztítja meg a sorsunk.
Az 1940-es években Karády Katalin nagy szerepe volt a Sybill, majd negyven évvel később Pitti Katalin írta tovább a legendát, most Vörös Edit csatlakozott az ikonokhoz. Akárcsak az egész stáb.
A Sybill Fertőrákoson bebizonyította, hogy az operett, ha ilyen magas színvonalon jön az emberrel szembe, akkor nincs olyan szív, amire nem képes hatni. A maga szabadságának a szárnyával.
(V.R.)
Fotó: Rombai Péter
Önnek ajánljuk
