Utazás a közönséggel
December 5-én a szolnoki Szigligeti Színház Szín-Mű-Hely-ében, az Utazás az éjszakában előadása után a közönség rövid pihenője után a színházi térben újra találkoztak az előadás résztvevői: a színészek, a rendező és a közönség. Új viszony alakult ki közöttük. Beszélgettek.
Az előadás szereplői (Császár Gyöngyi, Jankovics Anna, Barabás Botond, Dósa Mátyás, Karczag Ferenc) és Málnay Levente rendező közvetlenül az előadás után visszaült a díszletek közé a Tyrone család nappali szobájába, ahova tulajdonképpen minket is meginvitáltak. Málnay Levente elárulta, hogy nem először vezet itt Szolnokon ilyen beszélgetést, de most különösen nagy öröm ez számára, hiszen ennyi érdeklődő még sosem volt, mint most.
A közönség eleinte kicsit nehezen mert feltenni kérdéseket, megfogalmazni állításokat, de ahogy telt az idő, egyre többen aktív részesei lettek a beszélgetésnek, ami láthatóan minden színésznek nagy örömet okozott, habár elsősorban Császár Gyöngyi és Barabás Botond vitték a szereplők közül a prímet. A kérdések között felmerült az is, hogy hogyan tudnak egy ilyen előadás után a szereplők visszatérni a hétköznapi életükbe? Barabás Botond mesélt technikáiról és a nehézségekről is, hogy szükséges kilépni a szerepből, hiszen reggel már egy másik szerepet próbál, másnap este pedig a Sárga liliomban fog szerepelni. Málnay Levente elárulta, hogy az egyik szereplőt már látta sírni is előadás után, ő így tudja elengedni a szerepét.
Császár Gyöngyit arról kérdezte a közönség, hogy hogyan készült fel a morfinista szerepére, s ő kedvesen és sajátos stílusával elmondta nekünk, hogy több orvostól is kért tanácsot, akik drogfogyasztókra specializálódtak, illetve filmekből és könyvekből készült a szerepre, többek között a szakkönyvek mellett sok Csáth Gézát olvasott.
A közönség egy tagja Jankovics Anna játékát és színészi munkáját is kiemelte, s megjegyezte, hogy bármilyen szerepben látja Szolnokon a színpadon, mindig egy új arcát látja, illetve rendszeresen elcsodálkozik azon, hogy epizód- és mellékszerepekben is milyen csodálatos alakításokat nyújt.
Sok néző rávilágított arra is, hogy mennyire aktuális az előadás a ma emberének, hiszen rengeteg család küzd hasonló problémákkal, melyekről talán nem is mernek beszélni, ugyanakkor ez az előadás valamilyen fajta fogódzót tud adni a hasonló sorsú embereknek. Emellett többen kiemelték azt is, hogy kifejezetten szép a darabban, hogy a család leépülése mellett marad valami magasztos, ami fel tud minket, nézőket is emelni: az egymás iránti szeretet. Ugyanis minden ellentét és konfliktus ellenére a Tyrone család tagjai szeretik egymást.
Egy másik néző az előadás bujkáló és finom humorára is felfigyelt, míg egy másik hozzászóló a zenei betétekre lett figyelmes.
A beszélgetés hivatalosan egy órával az előadás után véget ért, de úgy gondolom, hogy még sokáig tovább motoszkált a színészekben és a nézőkben is a sok-sok fel nem tett és meg nem válaszolt kérdés, melyeket remélhetőleg valahol, valamikor sikerül majd megválaszolni mindenkinek.
Nagy Sára