Szputnyik finálé Pármában
A Szputnyik Hajózási Társaság Social Error elnevezésű nemzetközi projektje a végéhez ért
December 4-én Pármában befejeződött a Szputnyik több, mint két éves Social Error elnevezésű nemzetközi projektje, amelyet Bodó Viktor rendezett, és amelyben a Szputnyik teljes társulata részt vett.
Az alkotók laptopján található dokumentumok azt bizonyítják, hogy az első anyag 2011. október 26-án született, persze az a projektleírás még egészen más volt. Társasjáték címet viselt, és az alapötlet az volt, hogy az előadás egy, a színpadon játszott óriás stratégiai társasjáték lesz. Ez az előadás végül nem készült el (de még elkészülhet!), a kérdés viszont az, hogy hogyan jutottunk el a Social Error mostani formájáig?
Három hónappal később 2012. januárjában a projekt az 1984, avagy Az utolsó ember Európában címet viselte, ám az Orwell-regény címének használatához végül a jogokat nem kaptuk meg. Egy évvel az első tervek után, 2012. októberében már Social Error-ként írtunk róla és a próbák során elkezdte az előadás felvenni a mai formáját. Célunk az volt, hogy a körülöttünk levő világra reagáljunk, fel akartuk hívni a figyelmet arra, hogy szerintünk nem mennek rendben a dolgok, túl sok a „social error-jelenség”, és hogy valamit tennünk kell. Közösen és külön-külön egyaránt.
Egy stratégiai társasjáték, egy valóságshow és egy szociálpszichológiai kísérlet elemeit próbáltuk összegyúrni, így lett az előadás műfaja végül társadalmi túlélő show. Grazban és Mainzban még egy pirosoverálos műsorvezető kötötte össze a különböző feladatokat és jeleneteket. Budapesten, a Nemzeti Színházban jelent meg először helyette hangban és feliratban a Nagy Testvér, aki aztán Lipcsébe, Kolozsvárra és Pármába is elkísért minket, és mindenhol az adott ország nyelvén adta ki felülről az utasításokat.
Az előadás minden helyszínen kicsit más volt. A nagy részét elkészítettük itthon a Szputnyikos színészekkel, hozzájuk csatlakoztak minden helyszínen az adott színház színészei. Néhol három bevándorló, új beszálló játékos volt, néhol öt, akár hét. Ők, a feketeoverálosok sok szempontból nehezebb helyzetben voltak, mint a fehérek. Fel kellett ismerniük a játékszabályokat, alkalmazkodni hozzá, stratégiákat kitalálni. Már csak emiatt is, a beszállók hozzáállása, habitusa, karaktere miatt is más volt az előadás minden helyszínen.
Ezzel a félig kötött, félig improvizatív, állandóan változó utazóelőadással azt akartuk kipróbálni, hogy mi történik akkor, ha két társulat nem kéthónapos próbaidőszakra találkozik össze, és nem így születik koprodukció, hanem ha csupán három-négy nap áll rendelkezésünkre, hogy a közös előadás megszülessen. A menetrend ugyanis mindenhol ez volt. Megérkeztünk egy új helyszínre, ahol öt-hat próbánk volt arra, hogy a helyi színészek beálljanak a fix jelenetekbe, megtanulják a játékokat, vagy az improvizációk kereteit tisztázzuk velük. Nagyon tanulságos és sok türelmet igénylő feladatot tűztünk ki ezzel magunk elé.
Köszönjük a Schauspielhaus Graz-nak, a Staatstheater Mainz-nak, a budapesti Nemzeti Színháznak, a lipcsei Centraltheater-nek, a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak és a pármai Teatro Due-nak, hogy partnereink voltak ebben a projektben.
A Szputnyik Hajózási Társaság Társulata most két új premierre készül. Januárban, három nap különbséggel mutatják be Gogol A revizor című drámáját a Vígszínházzal közösen, Bodó Viktor rendezésében, valamint a 011 Alkotócsoport és a Füge együttműködésével hozzák létre a Párnaember című Martin McDonagh-művet, amit Radnai Márk visz színre.
