Szigliget, avagy balmorál Zalaegerszegen

Hamvai Kornélkortárs magyar drámaíró Szigliget című darabját mutatta be január 20-án a Hevesi Sándor Színház társulata Zalaegerszegen.

Az alkotóházba beutalt íróknak két katarzist is nyújtó művel kellene előrukkolniuk, ám lapra kívánkozó gondolatok helyett sok egyéb más foglalkoztatja őket. Ráadásul vendéget is várnak. Egy olasz újságíró érkezik, hogy riportot készítsen Sass elvtárssal, a híres, Kossuth-díjas költővel, aki azonban időközben meghal, ezért pótolni kell. Pótolják is természetesen, de később kiderül, hogy Sass elvtárs mégiscsak él. Félreértés, megtévesztés, szerepcsere, átöltözés. Klasszikus bohózati elemek, melyek most egy balmorálhoz tartoznak. Miközben a nemzetközi helyzet fokozódik, az író elvtársak érvényes igazságot fogalmaztak meg: „Csoda világ ám, csoda korban élünk”.

– A Szigliget nem egyszerű szalonvígjáték vagy bohózat, sokkal inkább speciális műfaj – mondta Sztarenki Pál, a darab rendezője. –  Az előadásnak célja a nézők szórakoztatása mellett az is, hogy a közönség megérezze annak a félelemnek az ízét, amely az 1950-es években, a diktatúra idején körülvette az embereket.

Az eredeti darab – melynek címe Balmoral, és amit Michael Frayn szerzett – 1937-ben játszódik. Az angol drámaíró művében az 1917-es forradalom nem Oroszországban, hanem Angliában zajlott le, így a darab helyszíne a királyi rezidenciából átalakított szovjet alkotóház. Hamvai Kornél az átírt változatban az 1950-es évek eseményeit dolgozta fel. A történet szerint az olasz kommunista lap riportere 1953 telén érkezik a Szigligeti Alkotóházba, hogy interjút készíthessen a magyar író elvtársakkal.

Sztálin halála előtt, januárban  játszódik a történet,  a rettegés, a terror, a félelem tetőpontján, amikor mindenki fél mindenkitől, mindenki mindenkit lehallgat, mindennek köszönhetően a szereplők  olyan nevetséges szituációkba  keverednek, melyek tényleg csak a túlélés ösztönével magyarázhatóak.

– „Az emberiség nevetve búcsúzik a történelmétől” – idézte fel a klasszikus mondást Sztarenki Pál, aki szerint a színházi produkció pontosan ezt a nevetve búcsúzást kínálja a nézőknek. Ugyanakkor megjegyezte: a balmorál rávilágít arra is, milyen pokoli világ lehetett az ötvenes évek diktatúrája, amely egészen az abszurditásig vitte el az emberek személyiségét. Hamvai Kornél remek bohózatot írt remek színészi lehetőségekkel, összegzett a rendező. Szórakoztató műről van szó, direkt politika nincs benne, ám a kort, az akkori hangulatot mindenképpen meg kell idézni.

Malacsik István mindenest Kiss Ernő, Darányi Pál gondnokot Farkas Ignác alakítja. Boncz Kálmán író szerepében Wellmann György, Lukics Mária drámaíróéban Kovács Olga lép színre. Tarló János írót Gulyás-Hermann Sándor, Pippolo Luigi riportert pedig Urházy Gábor László formálja. Furák Tamás kritikus szerepét  Szakály Aurél, míg Szabó Vera főhadnagyét Lőrincz Nikol alakítja. Hertelendy Attilát rendőrként, Czegő Terézt, valamint Katona Kornélt elvtársként láthatja a nagyérdemű. A díszletet Mészáros Tibor, a jelmezeket pedig Húros Annamária tervezte.

Ferencz András