Sorsukkal megbékélt, hitükben erős emberek

Nagy nyereség, hogy ez a mű megszületett! – mondja Sirkó László

Soha nem feledhető gyermekkori emlékeket idézett fel a Szabadság kórus Sirkó László számára. A kecskeméti Katona József Színházban bemutatott darabban három különböző karaktert alakító színművésszel a december 4-ei bemutató kapcsán beszélgettünk.

–A gyerekek és a fiatal korosztály számára aligha érthető, mit jelentett az ’50-es években az apáca- és szerzetesrendek feloszlatása. Ön hol is találkozott ennek a következményeivel? 

-Sok kortársamhoz hasonlóan nekem is voltak olyan tanáraim, akik valaha apácaként szolgáltak. A rendjük feloszlatásakor rákényszerítették őket, hogy állami iskolában tanítsanak. A mai napig szégyellem magam, ha arra gondolok, miket mondtak róluk az úttörő foglalkozáson, s mi gyerekfejjel, hogy kacagtunk a gúnyos megjegyzéseken. Pedig egyetlen tanárunktól sem kaptunk annyit, mint tőlük. Akkoriban nem volt nagy divatja az osztálykirándulásoknak. De a mi tanár néninket ez egy percig sem zavarta. Felrakott bennünket a Budapestre induló vonatra, és megmutatta nekünk a Szépművészeti Múzeumot. Mert szerinte egyetlen gyereknek sem szabad anélkül felnőni, hogy lássa a sok gyönyörűséget, amit ott összegyűjtöttek.  Réczei Tamás, a darab írója és rendezője, az olvasópróbán megmutatott egy filmet: kivetkőzött apácák beszéltek azokról a megpróbáltatásokról, amelyeken keresztül mentek. Csupa letisztult arc, nyugodt tekintet: sorsukkal megbékélt, hitükben erős emberek. Könnybe szaladt a szemem, miközben hallgattam őket. Ezek a nők, akiknek másuk sem volt, mint hitük, meggyőződésük, emberségük, a maguk módján próbáltak életen maradni, emberi tartással, összefogással. Milyen eszközeik voltak még? Például hallgatási fogadalmat tettek. Az ávós tiszt megkövült, amikor megtudta. Nagy nyereség, hogy ez a mű megszületett! Nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljön a történetük.

–Három különböző karaktert alakít. Kik ők?

-Othmár atya annak az apátságnak a vezetője, ahová beterelik a rendjükből kiszakított apácákat.  Amikor behívatják az ÁVH-ra, és megzsarolják, két lehetőség közül választhat: vagy megteszi, amit kérnek, jelent a társairól, vagy börtönbe megy. Az elsőt választja, hallgatásával bólint, mert úgy érzi, így többet tehet azokért, akiket rábízott a Jóisten, mégis börtön a sorsa.  A második karakter Rákosi Mátyás: egyetlen jelenetben tűnik fel, amikor az egyeztetésre berendelt érsekkel közli, hogy a népi demokráciában mindenkinek jut hely. A szerzeteseknek és apácáknak is biztosít munkát az állam, mégpedig az iskolákban. 300-400 helyet a 10 ezernek… A harmadik figura, Hábetler János – a név Fejes Endre Rozsdatemető című művéből lehet ismerős – sztahanovista munkásvezető, aki arra tesz kísérletet, hogy olyan munkásasszonyt faragjon Fényes Ágnesből, a darab főszereplőjéből, az egykori apácából, akiben örömüket lelhetik az osztályharcban megfáradt elvtársak. Az eredmény csúfos kudarc. A 300 százalékos normát könnyebb teljesíteni, mint Ágnest megtörni.

–A megnyugvást segítené a korszak megismerése.

-Ez az előadás nem rendhagyó történelem óra abban az értelemben, hogy nem lineáris cselekményvezetéssel követhetjük végig az eseményeket. Azonban aki megnézi, látni, érteni és érezni fogja a történetet, s talán arra is kedvet kap, hogy utána olvasson. Mert nagyon igaz az a mondás, hogy a jó színházi előadás nem a ruhatárnál ér véget.

–Alig vagyunk túl a Kecskeméten nagy hagyományokkal rendelkező Gyermekek a Gyermekekért gálán, amelynek idén is Ön volt a szerkesztője, műsorvezetője. Milyen volt a fogadtatás?

-Minden évben hatalmas munka és édes teher a gála megrendezése. Nagy öröm, hogy kiváló kollégáimmal együtt képesek vagyunk létrehozni egy nagyszerű rendezvényt, és ismét ennyi tehetséges gyereknek örülhettünk. A fogadtatás bennünket igazolt, hiszen idén is hatalmas tapsokkal, tengernyi mosollyal és örömkönnyektől csillogó tekintetekkel jutalmazott minket a közönségünk.

–Hány fellépő volt?

-Háromszáz! Egyetlen próbára volt lehetőségünk az egyhónapos előkészítés után: a gála napján reggel 8-kor kezdtünk, és délután 4 órára összeállt a kétrészes, monstre műsor. Nagyon nagy munka, de ugyanakkora öröm!

–Másnap reggel pihenés vagy próba következett?

-Azt hiszem, nem kell nagyon tüzetesen megvizsgálni a fizimiskámat, hogy lássa, utóbbi a helyes válasz. A Szabadság kórus bemutató előadása december 4-én lesz, rá egy hétre következik Rossini Hamupipőkéje. Márpedig a nagyszerű olasz zeneszerző mellett elbújhat a halasi csipke, mert olyan cifra. A pihenésnek ez sem nagy barátja.

–Soha nem volt ez másként…

-Az én esetemben valóban nem. Úgyhogy folytatom is a sort: januárban kezdődnek Weöres Sándor A kétfejű fenevad című művének próbái. Majd rögtön utána következik Arisztophanész vígjátéka, a Lüszisztraté. Nincs megállás! Ne is legyen! A színész dolga, hogy gyűrődjön, gyötrődjön, „Kik jók lennénk simogatásra” is.