Soproni Petőfi Színház
A soproni színjátszás kezdeteiről, a húsvéti passiókról közel 600 évvel ezelőttről, 1412-ből vannak adatok.
A XVII. század elejétől már rendszeressé válnak a színielőadások: Lackner Kristóf latin nyelvű darabjait a jezsuiták iskoladrámái, majd 1716-tól hivatásos német vándortársulatok előadásai követték. Az 1730-as évektől rendszeres színházi élet zajlik Sopronban, 1769-ben pedig még ha ideiglenesen is, de már színházépület, az ország második kőszínháza áll a városban, ahol jeles bécsi színigazgatók mutatják be a dráma- és operairodalom szebbnél szebb darabjait. Persze mindezt németül.
1792-ben magyar nyelvű darab kerül színre: az evangélikus líceum diákjai előadják Lakos János: Hunyadi László című drámáját. Sopronban az első magyar vállalkozó-direktor Kilényi Dávid 1820-ban lép fel társulatával s benne Dérynével.
Már csak egy igazi ház kell Tháliának. S végül az elhatározást tettek követik! A város Franz Lössl bécsi építészt bízza meg a nagy feladattal. Lössl gyönyörű klasszicista épületet tervezett. Három szint, tágas előcsarnok, dekoratív festés és kárpitozás.
Megkezdődhetett az állandó társulatok korszaka. A város 1841-ben kötelezte a német színigazgatót, hogy a színházat legalább hetente kétszer engedje át az odaérkező magyar társulatnak. A kor kiváló társulatai keltek versenyre a népszerű német prózai előadásokkal és a kedvelt bécsi színészekkel. Támogatásukra 1885-ben megalakult a Magyar Színpártoló Egyesület. 1903-ban megjelenik a Magyar Színház című soproni színházi újság. 1905-től már magyar színtársulaté a soproni főszezon: az első teljes, hat hónapos évad. A század elejére a színház épülete tűzveszélyesnek, előtere szűknek bizonyult. A városi közgyűlés 1909. március 31-én megszavazta a színház felújítását 200.000 korona költséggel. Modern színháza lett a városnak.
Az új épület nagy színházi korszak tanúja lehetett. Két-három évenként cserélődtek a társulatok. A soproni közönségnek játszik Vízváry Mariska, Jászai Mari, Márkus Emília, később Rajz János, Jávor Pál. A város vezetése az épületet nemegyszer díjtalanul bocsátja a társulatok rendelkezésére, a villanyáramot kedvezményes áron szolgáltatja, vállalja a színház fűtési költségét, fizeti a vízfogyasztás felét, elengedi a vigalmi adót, világításra, fűtésre, csőd ellen ugyancsak folyósít segélyeket. Persze a színház ilymértékű anyagi támogatása sem volt ínyére mindenkinek. Soproni Thurner Mihály polgármester tekintélye és szava azonban áttörte a dühös tiltakozás falát, mondván: a város vezetése a súlyos gazdasági helyzetben sem hanyagolhatja el szellemi kötelezettségeit.
Telt-múlt az idő, s 1942-ben létrejött a nyugat-dunántúli színkerület. A Soproni Színpártoló Egyesület kérte Sopron számára önálló társulat kijelölését. Aztán 1944. március 19-én a német csapatok bevonultak Sopronba. Az 1945-től 1950-ig tartó időszak próbálkozásait egy határozott mozdulattal lesöpri a „színről” a vidéki színházak államosítása. Örök időkre megszűnni látszott az, amiért több mint 500 éven át annyi mindent tettek az itt élő polgárok. A győri társulat alkalmankénti előadásai nyújtottak ugyan némi vigaszt, de a színház az itt lakóknak már jobbára csak az épületet jelentette, amit 1969-1975-ig felújítottak. Bár a rosszul sikerült átépítés eredményeként az épület eljellegtelenedett, mégis a bizakodást hirdette. Az új igazgató, Palotay László a legjobb előadásokat igyekszik az országos kínálatból Sopronban bemutattatni, a magas nézőszámmal mintegy arra célozva, hogy megélne itt egy „igazi” színház is. Aztán 1980-ban a színház önálló intézményként is megszűnt.
A rendszerváltozás után, 1991 januárjában már három csoport tervezte, hogy „birtokba veszi” a színházat. Februárban önkormányzati küldöttség találkozott Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszterrel. Márciusban alakuló ülést tartott a Színpártoló Társaság. Május 14-én egy önálló képviselői előterjesztés alapján a közgyűlés végül pénzt nem, de lehetőséget adott a színház-alapítási tanulmányterv elkészítésére. Hirschler Rezsőpolgármester saját keretéből ajánlotta fel a szakértői anyag elkészíttetéséhez szükséges 150.000 forintot. Július 9-én a közgyűlés elé kerültek a javaslatok. A Reneszánsz Társulat, Merő Béla zalaegerszegi rendező és a soproni Civitas Színházi Egyesület nyújtott be tervezetet. Hosszas vajúdás után születik meg a furcsa döntés: a közgyűlés nem alapítja meg a színházat, de el sem zárkózik előle, ha megkapja a város a költségvetési támogatást a színházépület felújítására és az intézmény működési költségeinek közel háromnegyedére. A soproni színház sorsa így a parlament kezébe került.
Nyár végére az érdeklődők köre a budapesti Arizona Színházzal, és benne Mikó Istvánnal bővült.
A végső döntést ígérő közgyűlés napján, október 1-jén megjelenik a kultuszminisztérium nyilatkozata, miszerint, a költségvetési csomagban szerepel a soproni színház rekonstrukciója.
Végül eldől minden: a megalapított színház igazgatója 1991. október 15-étől 4 évig Mikó István.
Nyáron megkezdődik a felújítás. A fél éves munka eredménye varázslatos: minden a régi fényében, a remek akusztika, a legmodernebb hang- és fénytechnika.
Az újjávarázsolt színházépület megnyitójára, egyszersmind az önálló társulatú Petőfi Színház első évadának ünnepélyes nyitányára 1992. december 3-án, csütörtökön este, Dürrenmatt: Meteor c. komédiájának bemutatójával került sor.
Mikó István 2001. december 31-éig állt a Petőfi Színház élén. A város szerette őt és társulatát, akik között ott volt: Benkő Péter, Nemcsák Károly, Rátonyi Hajnal, Konrád Antal, Bács Ferenc, Nagy Gábor, Borbás Gabi, Nyírő Bea, Hacser Józsa, Keresztes Ildikó.
Valló Péter rövid idejű igazgatósága alatt láthatta még a közönség többek között: Kaszás Attilát, Kőszegi Ákost, Söptei Andreát, Tándor Lajost, Pasqualetti Ilonát, Papp Zoltánt is.
2003. március 1-jétől 2007. január 31-éig Szilágyi Tibor következett az igazgatói székben és olyan színészek játszottak, mint Frajt Edit, Kerekes Éva, Mécs Károly, Makay Sándor, Nagy-Kálózy Eszter, Selmeczi Roland, Bregyán Péter. Vendégeskedett itt: Agárdi Gábor, Avar István, Kállai Ferenc, Schubert Éva, Hámori Ildikó.
2007. február 1-jétől Darvasi Ilona került a Soproni Petőfi Színház élére. Vele jött Huszti Péter művészeti tanácsadónak, s alaposan megmozgatták a színházi életet. Olyan művészek kezdtek itt játszani, mint: Bencze Ilona, Hűvösvölgyi Ildikó, Piros Ildikó, Koncz Gábor, Pásztor Erzsi, Szacsvay László, Bujtor István, Eperjes Károly, Cseke Péter, Pápai Erika, Viczián Ottó, Őze Áron, Ujlaki Dénes. Visszahozták a régi társulatból Sopron kedvencét Mikó Istvánt és Benkő Pétert, Győri Pétert, Nyírő Beát.
Polgári színházat hoztak létre sok szép darabbal, jó színészekkel. Olyan előadások születtek, mint a Légy jó mindhalálig, Kakukkfészek, Tamási Áron: Vitéz lélek, Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Shakespeare: Hamlet, Édes fiaim, Szomorú vasárnap, Macskajáték, A muzsika hangja, Csurka: Döglött aknák, Komámasszony, hol a stukker?, Rideg Sándor: Indul a bakterház.
Színházi értékeket felmutató, érthető, élvezhető, erkölcsi tartalommal bíró, vagy éppen magas színvonalon szórakoztató előadások kerülnek bemutatásra.
A mai soproni színházi élet szép és jó folytatása az előzőeknek. Állandó fejlődés és változatos, minden közönségréteget kielégítő műsorterv jellemzi. Nem a „szakmának”, nem a kritikusoknak, hanem a közönségnek, a város igényeinek akar megfelelni.
Ez volt a soproni színjátszás eddigi története. Bízunk benne, hogy továbbra is sikeres évek következnek!
D.I.SZ.E.
