Shirley Valentine Zalaegerszegen

„Nem bezárkózni kell, hanem nyitni a világ fele!”

A Hevesi Sándor Színház első 2014-es bemutatója egy lakásszínházi produkció, a Shirley Valentine volt. Az előadásról röviden talán azt lehetne elmondani: bájos, magával ragadó, fájdalmasan őszinte, ugyanakkor nevetés nélkül biztosan nem lehet végignézni. Ecsedi Erzsébet színművésznővel, a darab előadójával és rendezőjével beszélgettünk.

A Shirley Valentine című darab egy középkorú nő történetét meséli el. Shirley gyerekei már elköltöztek, az asszony férjével él kettesben a nagy, üresen pangó lakásban, de az ő kapcsolatuk sem a régi, elhidegültek egymástól. Főhősünk gyakorlatilag egész nap egyedül van otthon, és miután nincs kivel beszélgetnie, a fallal folytat le végeláthatatlan párbeszédeket. A történet fordulópontja akkor érkezik el, mikor felmerül a mindent felforgató görögországi utazás lehetősége.

– Az eladás három képből áll – árulta el Ecsedi Erzsébet. – Tulajdonképpen az első része az ismerkedés, amikor Shirley mesél magáról. A második jelenet már inkább koncentrál a problémamegoldásra. Shirley vívódik, hogy menjen-e Görögországba vagy sem, aztán mindig történik valami, és végül az utazás mellett dönt. A harmadik rész már az igazi felszabadultságról szól, amikor az ember rájön arra, hogy igenis érdemes élni. Ha valami rossz történik, például, ha a gyerekek elmennek otthonról, az ember elveszíti az életkedvét, az energiáit, gyakorlatilag csak másoknak akar megfelelni. Shirley ki is mondja, hogy ő csak egy „házi bútor”, akit rángatnak ide-oda. A harmadik jelenet ezt oldja fel, és Shirley fel is teszi magának a kérdést: „Hogyan élhettem én ilyen pitiáner életet?!”

Fontos tanulsága a darabnak, hogyha az ember megtalálja az élete értelmét, akkor onnan már nem szabad visszafordulni, máskülönben visszakerül abba a nyomorúságba, ami addig is lehúzta őt. Nem bezárkózni kell, hanem nyitni a világ fele!

Ecsedi Erzsébet a Shirley Valentine egyetlen szereplője, így hát arról is kérdeztük, milyen így végigvinni egy teljes előadást.

– Egyedül helytállni a színpadon nem nehéz, csak bele kell lendülni a dologba. Olyan a történet – még számomra is –, hogy vezeti a közönséget. Shirley egy nagyon jókedvű asszonyság, remek a humorérzéke, ráadásul nagyon jól látja maga körül a dolgokat. Ennek köszönhetően igazán pergő tud lenni a történet. Lakásszínházi közegben nyilván más játszani, mint színpadon, de szerintem kimondottan érdekes és értékes abból a szempontból, hogy tényleg olyan, mintha egymással beszélgetnénk. Nem kell alkalmazni semmilyen hangtechnikát, mert mindenki érti és érzi miről van szó. Attól is lesz érdekes az előadás, hogy látni fogom az embereket: nagyon sokat ad, mikor valakinek az arcáról leolvashatom, mi a véleménye mindarról, amit lát.

Nagy Katinka