Rokonok Tatabányán

„Amíg a világban nincsen tökéletesség, addig az ilyen történeteknek létjogosultságuk van…”

Decemberben újabb klasszikussal örvendeztette meg nézőit a Jászai Mari Színház. A Móricz Zsigmond regénye alapján, Szakonyi Károly által írt Rokonok december közepétől látható a tatabányai teátrumban.

A dráma főpróbahetében a rendező Hargitai Ivánnal és a két főszereplővel, Bakonyi Csillával ésCrespo Rodrigoval beszélgettünk.

– Mit jelent önnek a Rokonok története? Emlékszik az első benyomásokra?

Hargitai Iván: –  Jól emlékszem a műre korábbi olvasmányélményeimből, ám bevallom, csak mostanában fedeztem fel, hogy Móricz Zsigmond mekkora író volt valójában. Irodalmi körökben a helyén kezelik őt, de az emberek többsége nincs tisztában a nagyságával. A Rokonok, amely egyfajta politikai pamfletnek is nevezhető, a maga korában nem csupán izgalmas, de egyenesen botrányos lehetett. Érzékeny szociális gondolkodásról tanúskodik, ahogyan a szerző a politikai-gazdasági szálakat összefonja egy család életével. Ráadásul Móricz mindezt úgy meséli el, hogy gátlások nélkül beleírja a saját magánéletét is. Az ő életében is jelen volt egy okos és zárkózott feleség, akinek olyannyira adott a véleményére, hogy egy kritikája nyomán akár össze is tépte az elkészült művet. Az ő életébe is belépett egy gyönyörű, fiatal nő, ahogyan Kopjásséba, a Rokonok főhősének életébe Magdaléna.

– Ki ez a Kopjáss valójában?

Crespo Rodrigo: – Kopjáss igazi antihős. Nem olyan következetes, mint Lina, a felesége. Szeretne jó ember lenni, becsületes maradni, ugyanakkor egyszerre megfelelni is. Mindenki vár tőle valamit, ő pedig végül olyan helyzetbe kerül, amiben már képtelenné válik arra, hogy tiszta maradjon, besározódik. Főügyészként szeretne igazságos lenni, de közben nem volna rossz az sem, hogy elfogadjon bizonyos dolgokat. Mondjuk, egy villát hitelből, nulla százalékos kamatra. És mindezzel párhuzamosan rokonként sem akar kudarcot vallani.

– Rodrigo az imént arra utalt, hogy Lina sokkal következetesebb személyiség Kopjásnál. Igaz ez?

Bakonyi Csilla: – Igen. Egyértelműen az. Lina egy tapodtat sem mozdul el saját álláspontjáról, mert tudja, ha picit is enged, minden széthullik körülötte, amit addigi életükben fontosnak tartott.

C.R.: – És mindebből következően fogalmazhatunk úgy, hogy a kapcsolat kettőjük között nem éppen felhőtlen! Lényegében a darab elejétől kezdve kitapintható a feszültség, ami aztán azzal, hogy egyre kevésbé értik meg egymást, egyre kevésbé értenek egyet közös jövőjükkel kapcsolatban; mind több ellentétet, sértettséget, veszekedést szül kettejük között.

B.Cs.: – Lina a nagy felkiáltójel férje oldalán, aki állandóan figyelmeztet és ez egy idő után tényleg komoly feszültséget okoz. Szent Johannaként próbálja a jó, a becsületes úton tartani férjét és ebből nem is enged. Kopjással ellentétben őt nem csábítja el sem a politika, sem egyéb körülmények.

– A magánélet és a tragédiához vezető események hogyan fonódnak össze a műben?

B.Cs.: – A darab erősen kezdődik és végig izgalmas tud maradni. Bemutatja, hogy egy férfit – aki a szakmai felemelkedés útjára lépett–, hogyan emészti fel apránként a környezete, a korrupció és az a kísértés, amit mindez megtestesít. A dráma része ugyanakkor a szerelemféltés, az egymással való játszadozás, a két nő, Lina és Magdaléna csatája, ami szintén feszültségforrása a történetnek. De azoktól az emberektől is gyorsabban ketyeg az „időzített bomba”, akik a közéletben kerülnek kapcsolatba Kopjással. Mindeközben azért több szinten jelen van a darabban a finom humor. Sőt, helyenként a röhögés is.

– Rendezőként mi jelentette a legnagyobb kihívást a munkában?

H.I.: – Rendezői szemszögből néha úgy látom, hogy a mű olyan, mint egy tragikomédia, hiszen a beleírt pénzügyi és politikai cinizmus olyan fokú, ami már-már gogolivá tesz egy-egy jelenetet. A remekművekre jellemző, hogy mindig képesek újat mondani. Amíg a világban nincsen tökéletesség, addig az ilyen történeteknek létjogosultságuk van, üzenetük a mai néző számára is. A sokrétegű történet ugyanakkor olyan színészeket kíván, akik mesterei a szakmájuknak. Ez el is mondható minden szereplőről. Mindegyikükkel dolgoztam már együtt korábban, így ráérzek, mikor, milyen állapotban vannak, hol tartanak éppen a szereppel kapcsolatban. Ettől az egész darab érzékenyebben, pontosabban szólalhat meg. A nagyszínpadi megvalósítás pedig tőlük is, tőlem is száztíz százalékot követel.

– Mit üzenhet a mai nézőnek Kopjáss sorsa, mennyire aktuális a történet?

C.R.: – A történet megmutatja, hogyan dolgozza meg, aztán őrli fel a hatalom azt az embert, aki nem képes ellenállni a csábításoknak, aki végül is alkalmatlan arra a feladatra, amire kiszemelték.

B.Cs.: – Azt hiszem, ma sem ismeretlenek az ilyen helyzetek. Mind tudjuk, hogy vannak, akik mások bizalmába férkőznek, ha úgy tetszik, beetetik az embereket, aztán kedvük szerint használják, kihasználják őket. A darab egy görbe tükör, hiszen ilyen helyzetek és emberek vesznek körül minket is.

A.P.A., Gy.B.