Rekorfényben: Dengyel Iván

Firsz, A. P. Csehov: Cseresznyéskert, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

„Csak a valódi értéket tudom becsülni, a rendes embert vagyok képes szeretni. Nem bírom a hazugot, az álnokot, a csalót. A magamfajta totálisan alkalmatlan a jelen való világra. A szeretteimet sem tudom megalkuvásra, tülekedésre, agresszióra tanítani. Így a legnagyobb jóindulattal ártok nekik…”

 

 
– Molti vivace, azaz nagyon élénk gyerek voltam, annak ellenére, hogy a háború utáni ’életörömből’ bőven kijutott nekünk.
A nagyváradi család többször vette meg saját házát a kommunizmus idején – államosították, majd visszavásároltatták velük, aztán elvették megint…
– Rossz tanuló és jó szertornász voltam. Felvettek volna a bukaresti testnevelési főiskolára, „mindössze” annyit kértek, hogy románosítsam a nevem. Apám közölte, semmi akadálya, de akkor szedhetem a sátorfámat.
 

Dengyel Iván

 
Az önkifejezés vágya nem csitult benne, három évi katonáskodás után elhatározta, hogy színész lesz. A sporttal töltött évekből megőrizte a fegyelmezettséget.
– Máig ragaszkodom a rendhez, nehezen viselem az esetlegességet, kiszámíthatatlanságot. Javíthatatlanul régi vágású vagyok, iszonyúan bosszant, hogy nem tervezhető sem a jelenem, sem a holnapom.
Emberellenesnek tartja a kompjuterizált világot:
– A fiatalok beszorulnak a székbe, csüngenek a képernyőn. Könnyebb az elektronikus kontaktus a személyesnél, amelyben állni kell a partner tekintetét…
Négy gyermekes apa – „az élet ellenére”, tisztességre neveli lányait, fiát, unokáit. Színházfogalma is konzervatív:
– Taszít, ha túlmodernizálják a játékot. Szomorúnak tartom, hogy a meghökkentés vált a hatáskeltés legfontosabb eszközévé. Manapság a nézők a médiából naponta kapják a politikai pasztillákat, amit épp elég nehéz megemészteniük. A színházban az esztétikumot, humánumot keresik, egyszerűt kívánnak, szépet, jót.
Európa több városában állt már színpadon, de olyan „vallásosan színházszerető közönséggel”, mint a hazai, sehol nem találkozott. Szereti a történelmet, kiemelten kedves témája Egyiptom. Ismeretei segítik napjaink történéseinek megértésében:
– Mai politikai mozzanataink kilencvenkilenc-egész kilenctized százalékát megtalálom a múltban, annak vigaszával együtt, hogy minden rossz elmúlik egyszer.
 
Méhes Mónika
Fotó:: Wagner Csapó József