POSzT – Bányakincsek Székelyföldről

Tavaly óta Székely Csaba erdélyi író a színházi szakma egyik új felfedezettje. Trilógiája igencsak eltérő képet fest az Erdélyről kialakított idillikus képtől. Drámái egy bezárt bányával rendelkező faluba visznek el, ahol szélsőségesen magas az öngyilkosságok száma. Székelyföldi szereplői – valószínűleg csak a nézői szemszögből – komikusak: hosszú, szóvirágos beszédük szinte folyamatos nevetésre ingerli a közönséget. A POSZT idei programjában egyszerre van jelen az első két rész

A nyitó epizód, a Bányavirág, már túl van két színpadi bemutatón. Marosvásárhely után színpadra került Budapesten, a Pinceszínházba. A következő szezonban a Nemzeti Színház is műsorra tűzi. A színházi seregszemle versenyprogramjában a határon túli verzió szerepel Sebestyén Aba rendezésében.

Jelenet a Bányavirágból Fotó:  Bartha László,

 

A Nyílt Fórumon, amely a POSZT kísérőrendezvénye és arra hivatott, hogy bemutassa a legújabb darabokat, a pécsi közönség már ízelítőt kapott a folytatásból is. A pinceszínházi csapat felolvasta a Bányavakságot Csizmadia Tibor rendezésében – ez a rész náluk debütál majd színpadon október elején.

 

A felolvasó-színházi bemutató után a szerző elmondta: eredetileg csak a maga szórakoztatására írta meg az első darabot, ami aztán a dramaturgok között kézről kézre járt és elindult a színházi siker útján. Úgy érezte, bőven maradt még mondanivalója a témában – ezért vágott bele a második részbe, és hozott be egy rendőr szereplőt és a nacionalizmus kérdéskörét. A harmadik fejezet, a Bányavíz, nemrég készült el az Örkény Színház pályázatára, ebben egy pap kerül majd a falubeli történések középpontjába.  

 

Lőkös Ildikó, a POSZT-on felolvasott Bányavakság dramaturgja feltette a kérdést, vajon miért nem verik ki a biztosítékot a Bánya-darabok? Csizmadia Tibor szerint ennek oka, hogy nagyon szerethetőek a figurák, és ez oldja a tartalmi feszültséget. Fontosnak tartja, hogy Székely Csaba darabjai mernek mélyre ásni: ha felszínre kerülnek ki nem mondott társadalmi kérdések, sok emberek közötti gát átszakadhat.  

 

Szöveg, fotó:
Csicsely Zoltán