Összművészeti szinergiák a Fővárosi Nagycirkusz téli műsorában

A Fővárosi Nagycirkusz új, téli műsora a Melyiket a 9 közül? címet viseli, többek között egy kritika is a fogyasztói társadalom felé. A karácsonyi ünnepek közeledtével az emberek kétfrontos támadásnak vannak kitéve. Egyfelől: fogyassz, vásárolj, neked ez jár, te ezt megérdemled! Másfelől ejnye, ne állj már be a fogyasztók szürke tömegébe! Mi pedig csak zavartan állunk egyik lábunkról a másikra az okostelefonjaink képernyőjét nézve, hogy mi is lenne a helyes megoldás. Bár számtalan kritika éri a fogyasztói társadalmat és Fekete Péter rendező sem először mutat fricskát ebben a témában, még is úgy döntöttem, hogy megnézem az új előadást.

Az élmény hasonló volt a Fővárosi Nagycirkusz első, saját összművészeti darabjához, az először 2016-ban műsorra tűzött Lúdas Matyi a cirkuszban előadáshoz. Akkor is egy irodalmi műhöz, Fazekas Mihály elbeszélő költeményéhez nyúltak a készítők, most pedig Jókai Mór Melyiket a kilenc közül? című novellája adta az alapot. Ám ez a darab már kiforrottabb lett. Jóval több technikai újítást, különleges díszletet és izgalmas artistaszámokat csempésztek bele. Bár én nagyon kedvelem a klasszikus cirkuszi előadásokat, el kell fogadnom, hogy manapság önmagukban a jó számok és lélegzetelállító trükkök már nem elegendők. Felgyorsult a világ, egyre több inger ér minket, ezért a cirkuszművészet eredendő varázslatát, az emberi akarattal létrehozható csodát, szép köntösbe kell csomagolni. Egy olyan köntösbe, ami nem folytja meg és nem nyomja el a cirkuszt, hanem még feljebb emeli, a magasművészetek közé. Tőlünk nyugatabbra már évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy a művészeti ágak összepárosítása és a modern technikai megoldások még tovább fokozzák a művészeti értéket és a közönségélményt is. A cirkuszművészet nagyon sokat tett hozzá a színházművészethez, és ez fordítva is igaz. Ma már számos színházi előadásban – például Cirkuszhercegnő, Kötélen a Niagara felett, La Mancha lovagja – használnak cirkuszi elemeket, amik szerves részét képezik az előadásoknak. A cirkuszművészet látványos és kifejező, némaságban megszólaló elemekkel dolgozik, akárcsak a táncművészet, miközben gondolatokat és érzéseket vált ki. Ezért könnyen összepárosítható más művészeti ágakkal. Ezt a potenciált pedig láthatóan ki is aknázza a Fővárosi Nagycirkusz alkotói stábja. A Melyiket a 9 közül? előadásban a cirkuszművészet mellett hangsúlyos szerepet kapnak, sőt tobzódnak a művészeti ágak: zene, ének, színházművészet, díszlet- és jelmeztervezés, bábművészet. A rendező pedig mindezt nem átallja akár egyszerre, egy jelenetben is prezentálni: léghajó, páva kosztümben csillogó táncosok, ókori római császár harckocsin, egyiptomi uralkodó hordszéken, zeppelin, hercegnő lovas hintóban, élethű bábelefánt vonulnak fel a manézsban, miközben felcsendülnek a darabhoz írt saját dalok, amiket artista számok követnek. Az alaptörténet ugyan is az, hogy a szegény csizmadia, János mester (Szomor György) választás elé kényszerül. Gazdag szomszédja (Faragó András / Dancs János) magához venné egy gyermekét a kilenc közül, akinek fényűző életet biztosítana. Ám az elhatározás eleinte nem egyszerű és azt is el kell dönteni, hogy a tárgyi gazdagság és társadalmi hatalom az igazi értékek, vagy a család és a lelkünkben rejlő kincsek? Odaadnánk-e a gyermekünket egy láthatóan lelketlen idegennek, egy mefisztói karakternek, aki jólétet biztosítana neki? Mivel tennénk a legjobbat a gyermekünknek? Engedjünk a világi csábításoknak, dobjuk félre a belső iránytűnket és az erkölcsi normáinkat? Egyáltalán mi is a valódi gazdagság? A luxusmárkák termékei a karácsonyfa alatt, vagy a közös, családi éneklés? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Fekete Péter a Melyiket a 9 közül? című darabban. Ám más mondanivalója is van az előadásnak: a béke. „Dicsőség a magasságban Istennek! És a földön békesség a jóakaratú embereknek” – csendül fel orgonán az ismert liturgikus népének a darabban, amelyben szeretetben és egyetértésben lépnek fel orosz és ukrán artistaművészek. A porondon mindenki egyenlő, nyoma sincs nemi, faji, vallási vagy politikai okokból eredő békétlenségnek. Ez szintén egy komoly, megfontolandó üzenet az egész világ számára. Ezek a finoman becsempészett üzenetek nem tolakódóan akarják ráerőltetni a közönségre Jókai Mór és az alkotók szemléletét, pusztán elindítanak egy gondolatot, elvetnek egy magot. Az, hogy mit nevelünk belőle, már rajtunk múlik.

A színművészek profin hozzák a karakterüket, a Szakál László vezette zenekar és az énekesnő (Fazekas Eszter / Gábor Anita) nagyszerű hangulatot teremtenek, Rátkai Erzsébet érdemes művész jelmezei pedig igazán látványosak, főleg a pávakosztümök. János mester kilenc gyermekét ifjú artisták alakítják, akik szinte végig jelen vannak a manézsban. Nem lehet könnyű feladatuk, ugyanis ez a folyamatos koncentráció mellett színészi játékot is igényel. Ebben még páruknak fejlődni kell, hiszen ez egy új kihívás, ám az artista produkcióikat hibátlanul hozzák. Az előadásban igazi cirkuszművészeti kuriózumokat is láthatunk. A többszörös cirkuszfesztivál-díjas Dmitry Chernov a Szomszéd sötét lelkét testesíti meg, miközben egyszerre 7 nagyméretű labdával zsonglőrözik. Hozzá hasonlóan szintén egyedülálló a Markin Family, ahol az édesapa egyszerre tartja a feleségét és a gyermekét a 7 méter magas perzsrúd tetején. A szám önmagában is a család megbonthatatlan egységéről és a bizalomról mesél. A Medel Family ifjú nővérei dupla washington trapéz számukban égi jelenésekként, a trapézon fejen állva egyensúlyozva mutatják be a szüleiktől tanult trükköket: fogódzkodás nélkül lengenek a trapézon, miközben karikákat pörgetnek vagy éppen egymást tartják a magasban. Lenyűgöző szám a generációkon át öröklődő tudásról és a testvérek közötti bizalomról. A Volozsanyin Troupe létraszámának különlegességét nemcsak a nagy magasságban bemutatott trükkök, hanem az egyedi rekvizit által nyújtott lehetőségek adják. A produkció az orosz művészekre jellemző precíz, kidolgozott mozdulatokkal az egyensúly megtalálásának fontosságáról mesél. A magyar cirkuszművészetből is ízelítőt kap a közönség. Ádám Henrik fiatal korát meghazudtoló gyakorlattal és bátorsággal felvértezve kapaszkodik fel a magasdrótra, ahol játszi könnyedéggel sétál és biciklizik a magasban. Novákovics Noémi kötél számában egy nő belső harcait jeleníti meg, a felnőtté válás bizonytalan, rögös útja elevenedik meg az előadásában. Ádám Rudolf labdákkal és buzogányokkal zsonglőrözik a ló hátán, ami egy tradicionális magyar szám, ám ez a produkció még nem teljesen kiforrott.

Az állatok – főként a kutyák – szerves részét képezik a mindennapjainknak, ott vannak velünk házikedvencekként, segítő-, terápiás- és munkakutyákként. A természettel harmóniában élő ember már nagyon régóta tudja, amit újra felfedezett a modern orvostudomány és a pszichológia. Egy állat közelsége gyógyító erővel bír, akikért felelősséggel tartozunk. Wolfgang Lauenburger mókás kutyaszámában az ember és állat közötti feltétlen bizalmat, szeretetet és játékosságot mutatja be. Ám ezen túlmenően egy rövid, ám annál fontosabb jelenet is bekerült a darabba a felelős állattartásról, anélkül, hogy megtörné az előadás szerkezetét.

A Melyiket a 9 közül? egy jól összerakott darab, amely bebizonyítja, hogy a cirkusz és a többi művészeti ág tökéletes harmóniában képesek együttműködni. Egyszerre ad magasművészeti élményt, szórakoztató és tanulságos pillanatokat, miközben minden korosztályt megszólít.

Szekáry Zsuzsanna

Fotó: Urbán Ádám