Örkény Macskajátéka a Csokonai Színházban

2017-12-07

Premier

Magyar Teátrum Online

Örkény István egyik legtöbbet játszott színdarabját, a Macskajáték című tragikomédiát mutatja be holnap a Csokonai Színház. A főbb szerepekben Ráckevei Annát, Kubik Annát, Majzik Editet és Jámbor Józsefet láthatja a közönség, a rendezésre Szabó K. Istvánt kérte fel a teátrum. A premier december 8-án (pénteken) 19 órától lesz a Csokonai Színház Nagyszínpadán.

A pesti társbérletben az élet mindennapos bosszúságaival küzdő, de azokat rendszerint legyőző Orbánné és nővére, a Németországban sokkal jobb körülmények között élő Giza párbeszédeiből bontakozik ki az a játék, melyet röviden csak úgy hívunk: élet. Orbánné élete maga a küzdelem, ami fárasztó és bosszantó, gyakran kilátástalan és néha megalázó. Ő azonban a társadalom véleményére fittyet hányva kiabál a tejcsarnokosnővel, harcba száll egy kiöregedett operaénekes kegyeiért és lánya rosszallása ellenére sem átallja befestetni a haját. A két testvér eltérő lelki alkata, élethelyzete és világnézete ütközik a beszélgetések során, melyekben a mindennapi történéseket folyton átjárják a fiatalkori emlékek. A Tóték mellett a Macskajáték a legtöbbet játszott Örkény-darab, valódi színésznői jutalomjáték.

„ A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. Két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép… Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is huszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek.

Mindnyájan akarunk egymástól valamit.
Csak az öregektől nem akar már senki semmit.
De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk.” (Örkény István)

Szabó K. István rendező a darabról:

„ A történet tulajdonképpen már a múlté. Hagyni kéne belehalványulni az enyészetbe, a létai ház düledező romjaival, a kifakult fiatalság utolsó, töredezett szélű dokumentumával együtt. Beletörődni … de Orbánnénak ez nem megy. Még egyszer nekifeszül a sorsnak, visszaköveteli elhallgatott, megalkuvásokkal teli szép korát, visszaszeretné egész eltékozolt életét.

Furcsa ez az örkényi panoptikum. Itt a magány a közös nevező. Nem az öregedés, hanem a fölöslegessé válás a kétségbeejtő, a fojtogató … a vérlázító.”

A debreceni előadásban Orbánné szerepében Ráckevei Annát láthatja a közönség, míg a testvérét, Gizát Kubik Anna alakítja. Ráckevei Anna szerint a Macskajáték a Csehov-darabok zsenialitásához mérhető. „ Minél mélyebbre ástam bele magam a próbák alatt, annál több fátyol hullott le a szemem elől. Sok elődöm eljátszotta a szerepet, s a feldolgozás első fázisában sok Orbánnét láttam magam előtt. A sok Orbánnétól aztán eljutottam oda, hogy én vagyok Orbánné, mert annyira közvetlenül érintett, s átélhető volt sok-sok darabbéli történés. A következő lépcsőfok az volt, hogy mi vagyunk Orbánné. Mindenki. Arra kell rájönnünk, és ehhez kell egy bizonyos érettség, hogy eljön az életünknek az a pontja, húsz vagy akár hetven évesen, amikor szembe kell néznünk az élethazugságainkkal. Azzal, hogy milyen önbecsapásokon keresztül jutottunk el odáig, ahol most vagyunk.”

Az irodalmi recenzióik gyakran hivatkoznak a Macskajáték többértelműségére, hogy a szerelmen keresztül az öregségről, magányról, a halállal való szembenézésről is beszél Örkény. Arra kérdésre, hogy miről szól számára a Macskajáték, Kubik Anna így válaszolt: „A játszmáink között a szeretet hiányzik mindenkinek, és ez nem pótolható semmivel. Itt két magányról van szó: van egy gazdag magány, és egy szegény magány, de az igazi szeretet hiányzik mindenkinek. Ez a hiány van jelen végig a darabban. Orbánnénak szűkösek az anyagi körülményei és miután a barátságban is csalódott, úgy érzi, senki nem szereti. Giza is egyedül van és egy hihetetlenül nagy ívű, gazdag életben neki is a szeretet hiányzik.” A színésznő szerint Orbánné és Giza önbecsapása a régmúltra, fiatal korukig vezethető vissza. „Eleve hamis történet, hogy egy lánykorukban készült fényképről mind a ketten mást gondolnak, másképp emlékeznek a történésekre, de azért nyúlnak oda vissza az időben, mert akkor még felhőtlenül boldognak érezték magukat. Végigkíséri az életüket ez a boldogsághiány és onnantól kezdve próbálják folyton visszafejteni a történetet, hogy milyen út vezetett a jelenhez.”