Múlt, jelen, jövőkép, másfél hónappal a POSZT zárása után

Spilák Klára a POSZT sajtókapcsolatokért felelős munkatársa, a kezdetektől jelen volt, így rálátása van mik, hogyan és miért történtek a POSZT elmúlt 13 éve alatt. Rövid visszatekintés a boldog múltról, és a szép jövő lehetőségei kelnek életre a vele történt beszélgetés alatt.

Hogyan jutott ebbe a felelősségteljes, sok munkát igénylő, de minden bizonnyal szeretnivaló pozícióba?
Amióta 2001-ben elindult a Pécsi Országos Színházi Találkozó, azóta én a sajtórészlegen dolgozom. 2001-ben, amikor Jordán Tamás javaslatára, a Magyar Színházi Társaság szakmai irányításával, Pécs városa és a kulturális tárca közös erővel létrehozta ezt a fesztivált, akkor én egy rádiós kolléganőmmel, Ránki Júliával megkerestem a Tamást, hogy mi szeretnénk ennek a fesztiválnak a sajtósai lenni. Voltak más fesztiválok kapcsán referenciáim, így megkaptuk a megbízást. Az évek során Juli lemorzsolódott, de én mindvégig megmaradtam ebben a beosztásban. Tehát amióta POSZT van, a sajtót én kezelem.

Hogyan indultak, milyen igény hozta létre?
Annak idején, amikor ez a fesztivál létrejött, volt egy elképesztő eufória körülötte. Abban az időben borzasztóan ki volt éhezve a szakma arra, hogy egymással találkozzon, és együtt lehessen. Bár előtte is voltak színházi fesztiválok, azok mindig más-más városban zajlottak, így nem igen volt gazdája a rendezvénynek, és ez meglátszott a szervezésen, a lelkesedés hiányán. Akkor jött ez az ötlet, hogy legyen egy állandó helyszín. Amennyire tudom, több város neve is felmerült, és végül Pécsre esett a választás.

A vetélkedésen kívül más küldetést is betöltött a Fesztivál.
Nemcsak a legrangosabb színházi előadásokat mutatták be, de az is cél volt, hogy ez a rendezvény a színházi szakma ünnepe is legyen. A fesztivál vendégül látta a színészkollégákat, művészeket, akik nemcsak résztvevői voltak a programoknak, de időt is akartak itt egymás társaságában eltölteni. Az első években akármerre ment az ember az utcákon Pécsett, mindenhol színész volt, és mindenki ismerős volt, mármint a színházi szakmán belül. Egészen elképesztő hangulat volt. Az első évben egyébként a fesztivál még csak hét napig tartott, de ez az idő rövidnek bizonyult, mert olyan érdeklődés mutatkozott a pécsiek és a szakma részéről az előadások iránt, hogy a fesztivál szervezői úgy döntöttek, egy- egy produkciót több alkalommal is játszhasson el egy adott társulat, amire az egy hét persze nem volt elegendő, így kibővítették tíznaposra a rendezvényt.

Hogyan fogadták a pécsiek a POSZT-ot?
Természetesen a városvezetés is és maga a város is nagyon örült ennek a rendezvénynek, hiszen azért cserébe, hogy Pécs a helyet adta, ő is kapott egy saját, nevéhez köthető színházi fesztivált. Már akkor is úgy volt, hogy a versenyprogramok mellett, volt egy úgynevezett OFF programsorozat, amely elsősorban a város lakóinak szólt. Ezek általában különlegesen érdekes, a színházhoz köthető eseményeket, rendezvényeket jelentettek. Ezen kívül ennek az egésznek, volt még egy nagyon fontos, talán politikainak nevezhető üzenete is. 2001-ben Fidesz kormány volt, de Pécs polgármestere, szocialista színekben Toller László volt. A kormány részéről Várhegyi Attila minisztériumi államtitkár együtt koordinálta Pécs polgármesterével az esemény megrendezését. Volt egy olyan, nem titkolt szándékú üzenet is, hogy ebben az esetben nincs jobb és bal, a kultúra, a színház fontossága, mindenen átívelt. A művészet, a kultúra, a színház, ebben az esetben elsimította a politikai szembenállásokat, aminek mindenki nagyon örült.

Teltek közben az évek.
Egy idő után ennek az eufóriás állapotnak, újdonságnak a varázsa megkopott, visszaesni látszott a fesztivál népszerűsége. A sok év alatt, sok hullámvölgyet éltünk át. Szerencsére mindig sikerült azért – egy-egy gyengébb év után – újra feltornázni a lelkesedést. Persze ezt befolyásolhatta sok minden, például az, hogy milyenre sikerült a válogatás. Egy színvonalasabb válogatás már eleve meghatározta az az évi hangulatot.

Változott-e az évek alatt valami?

Minden év hozott újdonságokat, folyamatosan alakultak a körülmények és a rendezés módja is. Példának okáért, a válogatás módját nézzük. Az első években, ellentétben a mai felállással, csak egy válogató volt. Volt egy időszak aztán, amikor hárman válogattak, most éppen ott tartunk, hogy két válogató van, egyet ad a Magyar Teátrumi Társaság, és egyet a Magyar Színházi Társaság. Alapvető változás volt az is, hogy tíz év után az alapítók, tulajdonképpen a rendezvény kitalálói, Jordán Tamás fesztiváligazgató és Simon István ügyvezető leköszöntek. Nagyon nagy változást jelentett, hogy akik kitaláltak és az arculatát adták a rendezvénynek, kiszálltak belőle. Akkor el kellett azon gondolkodni, hogy hogyan és merre tovább. Most is egy ilyen átmeneti állapot van. 2012-től a korábbi tulajdonosi forma is megváltozott, korábban Pécs városa, a Magyar Színházi Társaság és az állam volt a tulajdonos, ez a kör tavaly kibővült azzal, hogy a Magyar Teátrumi Társaság is betagozódott ebbe a dologba. Én úgy látom, most ennek kapcsán is egy átmeneti állapotban vagyunk, amikor mindenki igyekszik a másik igényeit felmérni, amikor a két színházi társaság alapvetően ismerkedik egymással.

Mit hozhat a jövő?
Van két színházi szervezet, amik körül tömörül a szakma, és ezeknek a szervezeteknek az együttműködése határozza majd meg, hogy milyenre is sikerül a jövőben ez a fesztivál. Talán jobban kéne pozícionálni a fesztivált, azt, hogy mi a tulajdonképpeni feladata. A két társaságnak meg kellene egyeznie, és egyetértenie, a legfontosabb kérdésekben, abban elsősorban, hogy a jövőben a fesztiválon milyen típusú előadások kerüljenek bemutatásra, hogyan jelenjenek meg a színházak, hogyan kerüljenek kiválasztásra a válogatók. Mondhatjuk azt, hogy ismét az útkeresés, a kompromisszumok keresésének az időszakát éljük.
Felmerült az is, hogy egy új város, egy újfajta közönség esetleg újabb kihívást, egyfajta vérfrissítést jelentene a fesztivál számára. Elképzelhetőnek tartom, hogy 2015-től a 15. POSZT, már más helyszínen, más koncepcióban, más elképzelésekkel, más emberekkel kerül majd megrendezésre.

Tölgyesi Tibor