Miszlay István 85 éve született
Miszlay István Békés megye szülötte, Csorváson született 1930. november 18-án. A Jókai Színházban 1962-73 között, előbb rendező, ’66-tól főrendező, majd ’69-’73 között igazgató volt. 1964-ben az Ő ötletére és szervezésében kezdődött a Gyulai Várszínház, amely azóta nemzetközi hírűvé vált. A kecskeméti Kelemen László Kamaraszínház (’74) és a budapesti Asbóth utcai Kisszínpad (’84) létrehozója.
(…)Mert Miszlay István valamikor fogalom volt, minden színésztársalgó középpontja, aki imádott anekdotázni, és róla is anekdoták tömkelege szólt. Nagyon értett a színházcsináláshoz, értett a drámaírók, színészek, a színházi emberek nyelvén. Az 1960-as években vezetése alatt a Békés Megyei Jókai Színház fénykorát élte. A hatvanas években a Gyulai Várjátékok egyik alapítója. (…) – írta nekrológjában Deák Attila.
Miszlay István 1962-ben, Ságodi József Majd az utánpótlás című darabjának ősbemutatójával kezdte rendezéseinek sorát, és 1996-ban Molnár Ferenc Doktor úr-jával fejezte be a Jókai Színházban. Tevékenysége során (26 előadás) három ősbemutató és hat Magyarországi bemutató volt – egy kivételével – mind az Ő rendezésében. Külön hangsúlyt fektetett a kortárs magyar szerzők színpadra segítésére, Páskándi Géza számos darabját rendezte. Kiváló társulat-építő, nagyszerű – ma úgy mondanánk – kommunikátor volt, megtalálta a megfelelő hangot, nemcsak a társulatával, hanem az akkori politikai vezetéssel is.
Ennek volt köszönhető, hogy – a Dubrovnik példájára hivatkozva – megszervezhette Közép-Európa egyetlen épen maradt téglavárának udvarán a Gyulai Várszínházat, amely azóta nemzetközi hírűvé vált. 1964. július 11-én csendült fel először a fanfárok hangján a város szülöttének, Erkel Ferencnek örökbecsű dallama, a Hazám, hazám, az első színházi előadásra hívva a közönséget a várba. V. Hugo Hernani című romantikus drámáját mutatták be Miszlay István rendezésében, Somogyvári Pál főszereplésével.
Színházalapító kedve Kecskeméten, a Katona József Színház igazgatójaként sem csillapodott – ’74-ben létrehozta a Kelemen László Kamaraszínházat. Budapesten a József Attila Színház vezetőjeként is sikerült egy kamaraszínházat megalapítania, a Duna túlsó partján, az óbudai Ifjúsági Házban (1976).
Az ottani tevékenységéről olvasható a J.A.Sz. honlapján: (..)Fodor Imre halálát követően Miszlay Istvánt nevezték ki igazgatónak. Kinevezésénél elsősorban az játszott szerepet, hogy jó szervezői készséggel megáldott, határozott, kezdeményező, szorgalmas embernek ismerték, és az akkori politikai vezetők az ő kezében látták biztosítva a színház megfelelő működését és művészi szempontból a továbbfejlődését.
Egyik első ötlete volt, hogy magyar drámapályázatot hirdetett. Erre többek között Berkesi András: Kálvária, Páskándi Géza: Vendégség, vagy Csurka István: Nagytakarítás című darabjai érkeztek be.1976. május 22-én Kardos G. György-Mészöly Dezső-Victor Máté: Villon és a többiek című rock musicaljének bemutatásával (1976. május 22. rendező: Seregi László) meghonosodott egy másik fontos műfaj a színházban. A musical 133 teltházas előadást élt meg, főszereplői többek között Vogt Károly, Straub Dezső, Kaló Flórián, Láng József, Szabó Éva, Bánffy György, Pálos Zsuzsa voltak.
Miszlay István kísérletező és kezdeményező kedve abban is megnyilvánult, hogy létrehozta a József Attila Színház kamaraszínházát az Óbudai Ifjúsági Ház épületében. A kamaraszínház kettős célt szolgált. Egyrészt, mivel a III. kerület nem rendelkezett sem állandó, sem pedig önálló színházzal, felismerte az ebben rejlő közönségpolitikai és művészi lehetőségeket. Másrészt, ez adott színpadot azoknak a kamara- és kísérleti jellegű előadásoknak is, amelyek valamilyen oknál fogva kiszorultak az évadok műsorterveiből. Ennek köszönhetően, a színház évadonként átlagban 310-330 előadást játszott – beleszámítva a vidéki vendégjátékokat is.
A társulat – Miszlay igazgatása alatt –heterogén összetételű volt. Az alapot az 1956-ban ideszerződött és azóta is itt játszó törzsgárda tagok tették ki, mint például Újréti László, Szabó Éva, Láng József, Örkényi Éva, Szemes Mari, Kállai Ilona. A művészek másik része rövidebb ideig szerződött csak ide, mint például Bodnár Erika, Haumann Péter, Szilágyi Tibor, Koncz Gábor. Később szerződött ide Harkányi Endre, Dégi István, Horváth Sándor és Fülöp Zsigmond. (…)
A Népszínház igazgatója lett 1982-ben, „természetesen” újabb színház alapítás: az Asbóth utcai Kisszínpad (1984), erről így nyilatkozott:
„1982-ben lettem a Népszínház igazgatója, több mint 400 munkatárs prózai, operai tánctagozat, fővárosi (Józsefvárosi Színház) és utazó részlegek. Évi 1200 előadás. Nehéz és szép feladat volt itt dolgozni. Műsortervünk 80 százaléka magyar dráma volt mind Budapesten, mind vidéken. Sikerült itt is egy Stúdiószínházat létrehozni színészeink és rendezőink örömére az Asbóth utcában. 41 évi munka után – ebből 25 év színházvezetői feladat – 1990-ben nyugdíjba mentem. Rendeztem száznál több darabot. Ezek közül 75 magyar dráma volt. Vendégrendeztem Szegeden, Debrecenben. Majd nyugdíjba vonulásom után segítve a határon túli magyar színházakat 1990-től dolgoztam a nagyváradi, temesvári, Újvidéki Magyar Színháznál öt éven át. Közben rendeztem a zombori szerb, a temesvári román nemzeti és az aradi román színháznál, mindenütt magyar drámákat állítottam színpadra. Közben leszerződtem szülőföldem színházához, a Jókai Színházhoz, rendező-dramaturgnak. Dolgoztam vendégként a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. Rendezéseim közül szívesen emlékszem vissza a Páskándi Géza-sorozatra, a Németh László-sorozatra, Madách–Keresztúri Csák végnapjai, Sárközi György Dózsa című drámájának rendezésére és Csiky Gergely Buborékok című vígjátékának színpadra állítására. Színházaimmal az 1960-as évek végétől rendszeresen vendégszerepeltünk Erdélyben, a Vajdaságban, Szlovéniában és Kárpátalján. Viszonylag megelégedetten élek, úgy érzem, elismerték munkámat.”
Justh Zsigmond-díj
Jászai Mari-díj (1966)
Érdemes művész (1988)
Darvas József-díj (1989)
Miszlay István 85 éve született – tíz éve nincs közöttünk.