Mi ér a nő, ha titokzatos?

Avagy Danyi Judit az Amazonok női főszerepében

Danyi Juditot, a kecskeméti Katona József Színház vezető színésznőjét láthattuk már nagy drámák és nevettető vígjátékok hősnőjeként, bűnügyi történetben és vásári komédiában, kemény uralkodónőként, cserfes fodrászként és csábító asszonyként egyaránt. Az Amazonokban azonban ismét új oldaláról mutatkozik be: ezúttal egy titokzatos nőt alakít.

– Mitől olyan sejtelmes és megfoghatatlan Judy karaktere az Amazonokban?

– Az alapszituáció szerint a darab szereplői – hat nő és négy férfi – kényszerűségből vannak ugyanabban a vagonban összezárva, miután a városban, ahol élnek, sárlavina pusztított, és ki kellett menekíteni őket. Az utazás során beszélgetések kezdődnek, különböző sorsokra, életutakra derül fény. Méghozzá úgy, hogy a Hegedűs Zoltán által játszott férfinak, Judy férjének mindenki megnyílik, és fokozatosan mesélni kezdenek az életükről, titkaikról. Egyetlen személy van a vagonban, akinek semmi sem derül ki a múltjáról, csak lebegtetett, homályos utalásokat és célzásokat hallunk tőle, illetve vele kapcsolatban: és ez éppen az általam játszott Judy – meséli Danyi Judit. – Annyit tudunk meg biztosan, hogy ő ápolja és gyógyszerezi a férjét, aki nagyon beteg, már halál-közeli állapotban van. Hogy kettejük kapcsolata miért romlott meg, azt nem tudjuk meg, mert Judyt a férje nem tudja szóra bírni.

– Sokféle szerepet, számos különböző nőtípust alakítottál már. Közel áll hozzád a titokzatos nő karaktere?

– Én általában nagy hősnőket játszottam, ehhez hasonló karakterrel még nem találkoztam a pályafutásom során. Az is érdekes számomra ebben a szerepben, hogy a darab tulajdonképpen Judy visszaemlékezése. Ugyanis a vagonban történtek után – amiről természetesen nem árulok el előre semmit – elviszik rendőrségi kihallgatásra, és az ő emlékei alapján tudjuk meg, mi és hogyan történt. Ugyancsak különlegessé teszik az előadást az álomképek, illetve víziók, amelyek a vagonban utazó társaság egyes tagjainak emlékeit idézik. Az egyik ilyen vízióban a vagonban ülő két fiatal lány édesanyját alakítom.

– Az Amazonok szerzője és rendezője Réczei Tamás – a kecskeméti színház művészeti vezetője -, aki a tavalyi évadban bemutatott Hebehurgya hölgyek után most ismét egy nagyon különös nyelvezetű darabot írt. Mi az érdekessége ennek a nyelvezetnek?

– Míg a Hebehurgya hölgyekre a szóburjánzás és az elemelt nyelvezet volt jellemző, ezúttal az úgynevezett fésűs technikát alkalmazta a szerző. Ennek az a lényege, hogy a különböző helyeken beszélő emberek dialógusait összemosva, szinte párhuzamosan hallja a közönség. Tehát ha elhangzik egy kérdés, a választ nem azonnal kapjuk meg, csak két mondattal később, egy másik beszélgetés-részlet után. Ennek szakmailag az a nehézsége, hogy úgy kell kitartani a jelenetet, a dialógusban rejlő szenvedélyt vagy indulatot, hogy közben ne zavarjuk a másik párbeszéd szereplőit. Ugyancsak nehezítik a nyelvezetet, a történetek és érzelmek teljes kibontakozását a lerövidített, félbehagyott, lebegtetett mondatok. Emellett a darab második részében verses, ritmusra írt szövegrészek is elhangzanak. Ugyanakkor abban a szakaszban, amikor Judyt kihallgatják, már hétköznapi nyelvezetet használok. Ez a nehéz beszédstílus és a folyamatos színpadi jelenlét kemény munkát igényel minden színésztől a próbafolyamat alatt.

– Már említetted, hogy a főszerepet Hegedűs Zoltán játssza, aki civilben is a férjed. Nehezíti vagy könnyíti ez a közös munkát?

– Már nagyon sok darabban játszottunk együtt a pályafutásunk alatt, többször alakítottunk szerelmespárt, illetve házaspárt is. Ilyen volt a többek közt a Liselotte és a május, a Játék a kastélyban vagy az Orosz lekvár. Így ez önmagában nem jelent újdonságot.

Bera Linda