Lehet-e másképp mondani a cirkusz szót?

Megváltoztatható-e a köznyelvben a cirkusz szó használata? A jelenlegi, hisztire, balhéra utaló, kicsit pejoratív jelentés helyett válhat-e annak a magas minőségű művészeti ágnak a szinonimájává, ahol akaraterő, csapatszellem, koncentráció és emberfeletti teljesítmények együtt hoznak létre ámulatba ejtő csodákat? Ez volt az egyik kérdése a legutóbbi, márciusi ARTista Cafénak a Fővárosi Nagycirkuszban.

Az este során Fekete Péter, a cirkusz igazgatója szerint elérhető, hogy megtisztuljon a cirkusz szó a rossz jelentéstapadásoktól. Erre kéri a társadalmat, a lakosságot. Azt jósolja, a változás öt éven belül el is érhető. Bárth János, az ELTE BTK szocilingvisztikával foglalkozó nyelvésze a pódiumbeszélgetés során elmondta: nem sokszor hallott korában arról, hogy egy szakma képviselői vagy egy intézmény lépjen fel ilyen kéréssel. Rendszerint kisebbségek (etnikai, vallási, szexuális) szokák szorgalmazni, hogy a velük kapcsolatosan használat szavak változzanak. Hozzátette, a nyelvészek ebben a folyamatban nem tudnak segíteni, ők csak megfigyelni és leírni tudják a nyelv változásait.

Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára megszólította két másik terület képviselőjét a szakmájukkal kapcsolatos szavak változásairól. Nagy-Kálózy Eszter színésznő, a Nemzeti Színház tagjának véleménye szerint a cirkuszol nem jelent egyet a cirkusszal, ez két külön szó, így szerinte nincsen alapja a szakma képviselőinek aggódnia e miatt. Földesi Renáta, Pető Intézet tanárseggédje abba avatott be, miként változtak a mozgáskorlátozttak, fogyatékkal élőkkel kapcsolatos szavak. Elmondta, hogy pár száz évvel korábban – mai füllel hallva – nagyon csúnya szavakat használt rájuk, még a szakirodalom is. A változás kulcsának a látszódást és a megismerést tartja. No és az időt. Emlékeztetett, hogy ma már elképzelhetetlen, hogy torzszülöttek lépjenek fel a cirkuszokban, miközben régen velük hirdették az előadásokat.

Az este másik témáját a Fővárosi Nagycirkusz nemrég bemutatott Atlantisz gyermekei című vízicirkuszi előadást adta: megnézték milyen modern színpadtechnikák alkalmazhatóak a XXI. századi cirkuszépületekben. Fekete Péter elmondta: habár nagyon szeretjük a jelenleg használt, 45 éves épületet, mára nagyon elavult, sőt már az építése idején is az volt – szemben az ugyancsak akkortájt felemelt moszkvai és minszki cirkuszépületekkel szemben. Nincsen alsógépészete, süllyedői, forgószínpada, zsinórpadlása – emiatt már sokféle korszerű, mai produkciót nem tud fogadni.  Kovács Bálint, a Nemzeti Színház, vagyis az ország legmagasabb technikai tudással felszerelt színházának műszaki igazgatója szerint arany középutat kell találni technika és művészet között. Sokszor maguk, a darabok sem engedik meg, hogy túlzottan sok technikai elemet használjanak bennük. Szabó László kérdésére válaszolva Nagy-Kálózy Eszter kifejtette: ma már egész másképp kell színészként dolgzni, mint akár néhány évtizeddel korábban: a szöveg mellé szinte egyenrangú partnerként felsorakoztak a társművészetek a színházi előadásokban, a látvány, a képzőművészet vagy akár a mozgásművészet. Jerzsa Attila, az egyik legsikeresebb hazai színpadtechnikai vállalkozás, a Pelyhe és Társa Kft. műszaki izgatója arról beszélt: a technika ma már szinte két hetente változik. Míg a világításnak korábban szinte annyi szerepe volt csak, hogy láthatóvá tegye a színpadi történéseket, addig ma már a látvvánnyal foglalkozó szakemberek is kreatív munkatársaivá váltak a színpadi produkcióban. Fekete Péter annak a véleményének adott hangot, ha már új cirkuszépületet terveznek, abba a legjobb technikákat szeretnék beépíteni, hogy a lehetőség adott legyen minden alkotócsapatnak annyit használni belőle, amennyit szeretne.

A következő ARTista Cafét április 25-én tartják, amikor a cirkuszművészetek társadalmi felelősségvállásának témáját járják körbe.