Lear és a Bozsik - Bakos-Kiss diákcsapat

2020-02-05

Évadmustra

Balogh Tibor

Unokaszemmel

A Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar Színházi Intézete III. éves színművész osztályának előadása Shakespeare Lear király c. műve alapján. Nádasdy Ádám fordítását felhasználva „elkövette” (színpadra alkalmazta és rendezte) Móczár Bence. Beavató-színházi válfajban képzelték el, azonban az eredmény sikere okán, az egyetem Németh Antal Színművészeti és Kulturális Központjának repertoárdarabja lett.

Talán azért is, mert éppen hogy nem beavató, inkább kivezető színház az, ami a szemünket-fülünket megérinti. „Hello…Hello… Hello… Van egy történetem… Egy királyról… Lear… Lear… Lear… Meg a három lányáról… Egyszer… ki tudja miért… a Lear úgy döntött, hogy még a halála előtt felosztja birodalmát a lányai között… Összehívta az egész udvart, tanácsosait, lányait, férjeiket vagy kérőiket és feltett egy kérdést…” – szólal meg a Bohóc (narrátor) Pertics Villő, miután a nevezettek helyet foglaltak a porondképzetű játéktéren. Kecskés Alexisz (Lear) hallásra gyúrt uralkodó, szavakban várja a szeretetnyilvánítást. Kovács V. Fanni (Cordelia) a legkisebb és legkedvesebb királylány peches, belőle szótalan sugárzik az érzelem, s ráadásul úgy sem gombnyomásra, hanem önkéntelen. Urbán-Szabó Fanni (Goneril) és Tary Patrícia (Regan) beszédre születtek, lazán szédültre pörgetik apjukat a saját szíve körül, amint tették ezt a cselekmény előtti időben udvarlóikkal. Albany szerepében Pál Péter, Cornwall Szeri Martin. Az országörökös asszonyok nyájassága a szeretetvetélkedő végéig tart. Onnan fogva, elkezdődik a morális roncsderbi, amelyben lépcsőzetesen feltárulkozik a valódi természetük.

A roncsderbi vezérfonala a lényeggé hámozott szöveg. Móczár kiírtja a megengedő árnyalatokat a párbeszédekből, nincsenek lágyító tirádák; Kecskés Alexisz Learje kifutó széria, érdemtelen és esélytelen a méltóságban eltölthető öregségre. Az unokakorú alkotók egészséges kegyetlensége tiszta dramaturgiai képletet teremt a szövevényes helyzetekben is. A fertőképződés katalizátora Sikó Koppány. Fattyú Edmundja nyilvánvalóvá teszi, hogy megfelelési kényszerben van; hasznosabbnak és többre hivatottnak akar mutatkozni Edgárnál, közös apjuk (Gloster) édesfiánál, ezért képes aljasságra alapozva építeni fel a karrierjét. Aljas tettei közepette, nem fojtja el azonban a férfiösztönét, s kedvvel teljesíti a fejedelem-feleségek szerelmi parancsait. Érdemekben oda izmosodik, hogy az általa apagyilkossági szándékkal vádolt, ám valójában az apja életét megmentő Edgar majd bajvívásra méltó férfival találja szemben magát, amikor bosszút állni megérkezik. Dánielfy Gergely vitézül megfelel annak a kihívásnak, hogy a két kulcsjelenetét erős cselekménysodrásban kell teljesítenie (a bujdosó és az apamentő jelenetek a Shakespeare-összesnek nem aranylapjai). Kiemelkedően színre vitt részek a roncsderbi családi kör fejezetei: a papucsférj uralkodók árnyékká válása, a nők nyomulása, hatalomélvezete, az önmagáért való kegyetlenség fokáig.

Érzékletes színház. Mozdulatokat öltenek magukra a mondatok. A hangulat-közjátékok mozdulattartalma hidakat alkot, átvihetjük rajtuk a képzeletünket a kihagyott cselekményrészek szurdokain. A közjátékokon túl, a megírt jelenetekben is a mozdulat tölteléke a szó: test-beszéd szendvicset kapunk. Együtt fogyasztja a közönség, s a pergés miatt ideje sincs eldönteni, hogy a mozdulatot fogta-e fel az értelme, vagy a beleburkolt mondatot. Valójában az egyidejű hatás teszi mégis beavató-minőségűvé az előadást. A szavakon kívüli élménykörnyezet (a zene, a fények, az átdíszítés) támaszt nyújt a fogalmi gondolkodásban nem szélsebes nézőnek, ami közben éberen tartja a gyorsmegértő pengéseket is, egynemű szellemi befogadó-közeggé téve a publikumot.

Nemzedéki színház. Felnőttes politikai metaforafüzér helyett, az érett kamaszokban bujkáló kérdések. Félrevezethető vagyok? Van-e védőoltás a hiúság ellen? Létezik-e szeplőtelen karrier? Miért nem érti meg az apánk, hogy már lejárt lemez? Miért akarja a lányát tini-divatban lekörözni a klimaxos anya? Mikor-hogyan lehetséges a hatalomtól méltó módon megválni? Muszáj-e megbuggyannom egyszer?