Közös élmény: Koldus és királyfi Fehérváron

Mark Twain híres regényéből Szurdi Miklós rendező és Döme Zsolt zeneszerző készített vadonatúj musicalt a Vörösmarty Színházban. A rendezővel beszélgettünk.

– Ismét egy musical, és ismét egy ősbemutató. Miért tartja fontosnak, hogy olyan musicaleket vigyen színre, amelyeket még nem mutattak be?

– Generációk nőnek fel ma színház nélkül. Pedig a színház sokat segít a morális helytállásban: rengeteg olyan kérdést feszeget, amelyeket talán sehol máshol nem tesz fel senki. Ugyanakkor kevés olyan előadás van, amelyet gyerek és szülő együtt nézhetne meg. Vagy az egyik, vagy a másik hoz áldozatot: a gyerek elmegy egy olyan előadásra, amelyet nem ért, és unalmasnak tart, vagy a felnőtt néz meg egy gyerekdarabot, amely nem érdekli. Azt szeretném, ha a családok együtt járhatnának színházba. Legyen közös az élmény, egyformán hasson az érzelmeikre, gondolataikra, és tudjanak beszélni is az előadásról. A musicalt totális műfajnak tartom, és szeretem, ha a közönség is az. Egy családi musicalben mindenki megtalálhatja azt, ami számára érvényes és izgalmas.

– Gondolom, más miatt is totális műfaj a musical.

– Azt vallom, hogy a színháznak elsősorban az érzelmekre kell hatnia, és ezen keresztül a gondolatokra. Ezt minden előadásomban igyekszem érvényesíteni, de a musical ebben nagy segítség. Totális műfaj, mert van benne ének, tánc, próza, és emellett a jó musicalben igenis komoly történet van, valódi érzelmekkel. Nem csak az a lényege, hogy a dalokhoz megadja a végszót, hanem egy átélhető történetet mesél el, van hős, akiért izgulni lehet, akivel azonosulni lehet, akit sajnálni, félteni kell. Minden van benne, ami ahhoz kell, hogy akár egy felnőtt, akár egy gyerek kikapcsolódjon, jól érezze magát, és elgondolkodjon.

– És ez mind benne van Mark Twain regényében…

– Úgy gondolom, a Koldus és királyfi története, érzelemvilága nagyon megragadó és izgalmas, és aktuális is. Egyszer fent, egyszer lent. Koldussorból (akár érdemtelenül) hirtelen királyi székbe kerülni, és fordítva, a parancsuralmi rendszer tetejéről a teljes nincstelenségbe zuhanni – nehezen megélhető és morális kérdésként is felfogható helyzet. Tesszük mindezt úgy, hogy különösebben aktualizálnánk a történetet.

– Akkor mondhatjuk azt, hogy korhű előadás készül?

– Nem akarjuk kiemelni a történetet a 16. századból, ahol eredetileg játszódik. Látványában, a díszletekben és a jelmezekben egyaránt ezt a kort idézi, részben nyelvezetében is. Nem hiszem, hogy ahhoz, hogy a máról szóljon valami, túlságosan aktualizálni kellene. Ha van egy örökérvényű, örökéletű történetünk, az minden korban megtalálja a maga értelmét, jelentőségét – a Koldus és királyfi ilyen.

– Hogyan született a regényből színdarab? Milyen irányelvek alapján készült el a szövegkönyv?

– Akár film, akár előadás készül egy regényből, elsősorban az a gond, hogy sokkal hosszabb, mint amennyit ezek a műfajok elbírnak. Nehéz egy regényt a felére, vagy inkább a negyedére zsugorítani anélkül, hogy érdemben megkurtítanánk. Sűríteni kell, ám a történetnek és a szereplők motivációjának is egyértelműnek kell maradnia. Mindez helyet kíván, éppúgy, mint a zene, az ének, a tánc. Ilyenkor kell kiválasztani azt, ami az író, rendező számára fontos a regényből. Meg kell találni a fő szálat, amely mentén végig tudjuk vezetni a történetet anélkül, hogy a lényegét meghamisítanánk.

– Egy musicalben az is fontos kérdés, hogy hol és mikor csendülnek fel a dalok. Nehéz volt megtalálni ezeket a részeket?

– Az a jó musical, ahol a dalok nem zenés betétként szerepelnek, hanem továbbviszik a cselekményt. Amikor a történet olyan hőfokra jut indulatában, érzelmében, hogy azt prózában igen nehéz lenne elmondani, akkor kezdenek el énekelni a szereplők. A Koldus és királyfiban 21 ilyen helyet találtam, tehát 21 dal hangzik majd el az előadásban, amelyekhez Döme Zsolt nagyszerű zenét szerzett.

– Népes színészcsapatot vonultat fel az előadás. Hogyan választotta ki a szereplőket?

– Ha két 15 év körüli lányt kellett volna találnunk, százszor könnyebb helyzetben lettünk volna. Ez jellemzően az a kor, amikor a lányok érettebbek, és szinte mindannyian színésznők szeretnének lenni. A kamasz fiúk zárkózottabbak, visszahúzódóbbak. Hosszas válogatás előzte meg a próbafolyamatot, míg végül rátaláltunk arra a négy fiúra, akik eljátsszák Tom és Edward szerepét. A többi szereplő nagyrészt a Vörösmarty Színház társulatának tagja, amely jelen pillanatban nagyon erős. Lady Grey szerepére Pető Zsófiát hívtuk meg, Miles Hendont kettős szereposztásban Miller Zoltán és Zöld Csaba játssza: mindketten ismert és tehetséges musicalszínészek az élvonalból.

Főbb szerepekben: Börcsök Olivér/Zsigmond Lajos, Lehotai Miksa/Kovách István Bendegúz, Zöld Csaba/ Miller Zoltán, Lábodi Ádám, Sághy Tamás, Matus György, Egyed Attila, Földes Eszter, Pető Zsófia, Váradi Eszter Sára, Kozáry Ferenc, Dankó Erika, Bakonyi Alexa, Tűzkő Sándor, Csizmadia Gergely, Habóczki Máté, Szalay Marianna, Varga Gabriella.

Díszlet: Szlávik István. Jelmez: Fekete Mónika. Koreográfus: Bakó Gábor. Zene: Döme Zsolt. Hangszerelte: Lippényi Gábor. Rendező: Szurdi Miklós.

kdk