Kőrózsa
Februárban is folytatódik a Csokonai Színház valamennyi alkalommal teltházas irodalmi estje. Két nő belső világába vezeti nézőit a Tóth Erzsébet Kőrózsa című kötetéből válogató zenés darab.
A József Attila-díjas költő egyik interjújában így beszél a versekről:
„Nem tudtam kiismerni a mai napig az „ihlet” természetét. Mert van ilyen, az biztos. A legjobb verseim úgy jönnek, hogy meghallok egy sort, kettőt. Hozzá valamilyen atmoszféra társul, és kénytelen vagyok folytatni, nem tehetek mást. Hogy meddig készül egy vers, változó. A legutóbbi ilyen pillanatból hosszú évek alatt lett egy versciklus: a Kőrózsa. Ezt a könyvet úgy írtam, hogy valóságosan is börtönben éreztem magam, olyan kényszer volt foglalkozni a hőseimmel. Tudni kell, hogy ez a versalkotmány börtönben ülő emberek monológjaira épül. Azután, amikor befejeztem, fájt, hogy ott kell hagynom őket a sorsukkal együtt.”
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY VENDÉGÜL LÁTJA A MÚZSÁKAT
tizennegyedik találkozás
K Ő R Ó Z S A
a Csokonai Színház zenés irodalmi estje a Déri Múzeumban
Tóth Erzsébet versei alapján
2015. február 18. szerda 19 óra
„ A női psychének sem az érzés, sem az érzékenység nem alapvető tulajdonsága. A férfiről bárki nyugodtan mondhatja, hogy gondolat vagy cselekvés, vagy szellem, vagy teremtés. Valamiképpen, átvitt értelemben, ez érthető. Ha a lényeget nem is találja el pontosan, nem hibázza el teljesen. Ha a nőről azt mondják, hogy érző lény, érzékeny, vagy tetszés szerint bármi mást, a lényeget még csak távolról sem érintették. Egyetlen egy szó van, ami a női psychét és a női lényt maradéktalanul megjelöli és megjelölheti, s ez a szó az, hogy: nő.”
Hamvas Béla: Láthatatlan történet
2012-ben jelent meg Tóth Erzsébet Kőrózsa című verskötete. A benne szereplő különös formájú szabadversek kiinduló helyzete: két nő – egy érettebb és egy fiatalabb – hosszú ideig együtt élni kényszerül egy börtöncellában összezárva. Ebben a laboratóriumi helyzetben érzékelhetővé és megmutathatóvá válik mindkettőjük belső világa, és az is, ahogy azok egymásra hatnak. Emlékek, traumák, asszociációsorok, a semmiből épülni kezdő emberi kapcsolat. Előadásunk szöveg-anyagát a kötetet felépítő két párhuzamos női monológ adja. Szereplőink többszörösen zárt világból pillantanak ki a külvilágra, bezártságuk és annak okai meghatározzák tekintetük irányát. A karakteres zenei háttér, amellyel dolgozunk, újabb dimenziókat ad az egyszerű emberi alaphelyzetnek.
szereplők
Edelényi Vivien
Varga Klári
ének
Újhelyi Kinga
zenei közreműködők
Lukács Miklós – cimbalom
Borbély Mihály – fúvós hangszerek
Novák Csaba – nagybőgő
versek
Tóth Erzsébet
zeneszerző
Újhelyi Kinga
Lukács Miklós
szerkesztő – rendező
Mispál Attila
A Csokonai Színház produkciója a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával.