Kígyómarás Sopronban

Ritkán játszott Szabó Magda művet próbálnak

Próbálják Szabó Magda Kígyómarás című színművét a Soproni Petőfi Színházban. A darabot Pataki András állítja színpadra, a főbb szerepekben Fodor Zsóka, Molnár Anikó, Szőcs Erika, Szlúka Brigitta, Gál Tamás és Horváth Andor látható. A bemutató március 1-jén lesz.

Pataki András rendező az olvasópróbán többek között arról beszélt, hogy a Kígyómarás, amelynek eredeti címe Disznótor, a fiatal Szabó Magda roppant erős műve. A szerző írta színpadra és bemutatása után egy ideig betiltották. Ritkán játsszák a színházak, most a soproni társulat vállalkozik arra, hogy a balladai mélységeket hordozó darabot bemutassa a Nagy klasszikusok évadában.

– Jelentős kihívás lesz mindenki számára, hogy ezt a nyers, tömény, sűrű drámai világot úgy tudjuk megmutatni, hogy az érvényes legyen ma is. Gyakorlatilag olyan ez a szöveg, mint egy Arany János ballada. Ezért nem játszani, hanem élni kell a figurákat. A szerepek lélekútjának és lélektanának bemutatása mellett fontos a jó tempó, a megfelelő ritmus és az is, hogy miként tudjuk megoldani az időbeli ugrásokat, hiszen évtizedeket ölel fel a történet. A szereplők különböző életszakaszainak ábrázolása dramaturgiailag elengedhetetlen. Ebben nagy segítségünkre lesz Húros Annamária jelmeztervező. A játékteret forgószínpadszerűen alakítjuk ki, hogy a helyszínváltások is alkalmazkodjanak ahhoz a Szabó Magdás világhoz, hangulathoz, amelyekből a későbbi sikerművei is táplálkoznak – mondta Pataki András.

A férfi főszerepet Gál Tamás játssza.

– Tóth János szegény családból származó tanár, aki testvérei és édesanyja segítségével tudott felkapaszkodni egy másik társadalmi csoportba, értelmiségivé válhatott. Gondolataiban hordozza ennek terheit. Zárkózott, nemes lelkű, a családjának és szakmájának élő ember, akit a nagy szerelem érzése, a felesége saját családja ellen fordít. Szembesül több hazugsággal, csalódik, átél sok fájdalmat – mondta Gál Tamás a szerepről.

Özvegy Tóth Jánosnét Fodor Zsóka alakítja, aki először játszik a Soproni Petőfi Színházban.

– Egy vidéken élő, kisiparos asszonyt játszom, akinek szappanfőző műhelye van. Ő vigyáz a családjára, nehezen viseli a konfliktusokat, s igyekszik alkalmazkodni a mindenkori világ rendjéhez. Érdekes lesz majd ez a munka, hiszen az előadásban több évtizedes időugrások is lesznek, fiatalodnom és öregednem kell majd a jelenetek közben. Soha nem játszottam még Szabó Magda műben, nagy vágyam, hogy egyszer a Régimódi történetben én legyek Rickl Mária, ám ez eddig nem teljesült, most viszont mégis csak színpadra léphetek egy Szabó Magda darabban és ez óriási öröm. Úgy fogalmaztam meg magamban, hogy ebben a produkcióban gyakorlatilag egy „paraszt Baradlaynét” alakíthatok. Rengeteg szép nőt, fiatalasszonyt formálhattam meg a pályafutásom alatt, ebben az előadásban viszont egy idős, kövér parasztasszony lehetek, remek és izgalmas feladat lesz a szerepformálás útjait bejárni – hangsúlyozta Fodor Zsóka, aki elismeréssel szólt a soproni társulatról, a csapattal végzett munkáról.

Image

Molnár Anikó Paulát formálja meg az előadásban.

– Paula két lábbal a földön járó, nagyon realista ember, tudatosan tervezi és szervezi az életét. Nem tudja elviselni, ha az ő világában nem úgy történik minden, ahogy akarja. Mindenkit próbál irányítani, befolyásolni, uralni. Nagyon izgalmas számomra ez a feladat, hiszen míg Az üvegcipőben egy naiv lány szerepét kellett megformálnom, most ennek a karakternek az ellenkezőjét játszom – mondta Molnár Anikó.

Szőcs Erika is azt emelte ki a próbafolyamat elején, hogy más színészi oldaláról mutatkozhat be a nézőknek.

– Kémery Klára gyakorlatilag egy vénkisasszony. Jómódú család sarja, volt egy szerelme, aki nem vette el, ezért megkeseredett. Nehezen viseli a társadalmi változásokat és a boldogtalanságát. Érdekes és izgalmas feladat számomra ez a szerep, mert teljesen távol áll tőlem a karakter. Eddigi pályafutásomban mindig ízig-vérig igazi nőket játszottam, most először formálhatok meg egy ezzel szemben álló, kontrasztos szerepet. Szeretem Szabó Magda írásait, ezt a regényét nem ismertem, most olvastam el. Nagyon jó mű, igazi Szabó Magdás családregény, várom már a közönséggel való találkozást – mondta Szőcs Erika.

Szlúka Brigitta Iboly szerepét alakítja.

– Iboly egyszerű, reménytelenül szerelmes lány. Őszinte, ami a szívén, az a száján. Tiszta lélek, s talán nem véletlen, hogy Szabó Magda vele mondatja ki a történet igazságát – tette hozzá a színművésznő.

A további szerepekben Sárdy Zoltán, Diószegi Imola, Szabó Fanni, Simon Andrea, Horváth László, Ács Tamás, Czár László és Bergics András látható.

VéeR

 

Tartás és hit nélkül

 

A darab első olvasatában lélektani realista drámának tűnik fel, amolyan életes játéknak. Egy város több évszázados múltra visszatekintő szappanfőző családjának XX. századi, groteszk történelmi fordulatokban gazdag élettörténete az egyik oldalról, a másik oldalról viszont egy szerelmi dráma, amely mögött társadalmi-szociológiai léptékű mozgások sejlenek föl.

A történetben vibrál egy évtizedeken át tartó szerelmiháromszög-kapcsolat János, Paula és Gábor viszonyában, amely azonban csak felmutatója annak a belső drámának, amely Tóth János lelkében zajlik. Az életmódot és osztályt váltó, a szerelmesét megszerző tanító keserves árat fizet a társadalmi ranglétrán való emelkedéséért. Az egzisztenciális-társadalmi feljebb jutás és a látszólagos családi boldogság ára önazonosságának, identitásának feladása. A feleség elvárásaihoz igazodva megtagad mindent: huszonhat éven át nem látogatja anyját, testvéreit – ezzel eldobja magától gyerekkorát, emlékeit; s írásbeli beleegyezést tesz arra, hogy gyermekei a felesége katolikus vallását követik majd – megtagadva a hitét.

A dráma erre a belső mozgásra, az identitás feladásának fázisaira helyezi a hangsúlyt, az előadás pedig ezt kívánja felerősíteni a maga színházi eszközeivel. Az előadás tiszta, de erőteljes képekben, pergő tempóban, mégis szaggatott időrendet követve kíván fogalmazni. Nem foglal állást, nem ítélkezik, csupán megmutat és felmutat: emberi tartás, morális váz, az emlékek és hagyományok megtartó ereje nélkül elpusztul az ember(iség).

(részlet Pataki András rendezői koncepciójából)