Kettecskén az élet édes álom…
L e á n y v á s á r S z o l n o k o n !
Bemutató: 2010. január 29.
Jacobi Victor melódiái annyi év után ismét Szolnokon! Fordulatos, mozgalmas, lőporfüstös vadnyugati nagyoperett, látványos díszletekkel, gyönyörű kosztümökkel, kiváló énekesekkel, helyi kedvencekkel és ismert vendégekkel, fülbemászó dallamokkal és nem utolsó sorban sok humorral és az elmaradhatatlan, romantikus szerelmi történettel, a színház igazgatója, Balázs Péter rendezésében.
Immár százhuszonhat esztendeje, egy hónappal azután, hogy bemutatták Madách Imre Ember tragédiáját, 1883. október 22-én született Jacobi Viktor zeneszerző, a magyar operett egyik jelentős alakja, a Leányvásár és a Szibill komponistája.
Jakabfi Viktor néven látta meg a napvilágot egy budapesti zsidó családban. Zeneszerzést a Zeneakadémián tanult Bartók Bélával, Kálmán Imrével, Kodály Zoltánnal. Még növendék volt, akikor 1904-ben a Népszínház bemutatta első operettjét A rátartós királykisasszony címmel.
Első igazán nagy sikerét az 1911-ben bemutatott Leányvásárral aratta, a Király Színház premierjén a főszerepeket a kor nagy csillagai, Fedák Sári és Rátkai Márton alakították.
A Leányvásárt hamarosan szárnyára kapta a világhír, főként angol nyelvterületen vált népszerűvé, még Új-Zélandon is bemutatták. Jacobi nemzetközi hírnevét tovább erősítette az 1914-ben ugyancsak a Király Színházban színre vitt Szibill, a főbb szerepekben Fedák Sárival, Latabár Árpáddal, Rátkai Mártonnal. “Kis Petrovom, remélem, megbocsájtja…”
E dal keletkezésének külön története van: Molnár Ferenc hajnalban hazafele tartva, Jacobi ablakából ezt a melódiát hallotta. Az író hamar megjegyezte, majd egy társaságban, a zeneszerző jelenlétében dúdolni kezdte a dallamot. Jacobi megrémült, majd amikor kérdésére Molnár előadta, hogy évekkel ezelőtt Párizsban hallotta, összeomlott. A tréfa túl erős hatását látva, Molnár töredelmesen bevallotta az igazat.
Jakobi Viktor ifjan, harmincnyolc évesen, 1921. december 12-én New Yorkban halt meg.
Heltai Jenő a következőket írta a Leányvásrról:
„Szeretem az operettet a már nem egészen fiatalember bánatos szerelmével, amelyben sok a szebb napokra való emlékezés és kevés a jövőhöz való reménység. Ó, isteni Heléna, okos Lili, bűbájos Üdvöske, félelmetes Kékszakáll, csintalan Jerpolette, Bobette, Lisbeth, Metella, akik voltatok, ragyogtatok és most a színházi könyvtárakban porladoztok, köszöntlek. Ezen a kísérteties novemberi éjszakán, amikor sok-sok esztendő után először mártom tollamat a kritika fekete tintájába, Hudson kapitány legyen velünk és a Kék Hegyek Szelleme, aki vigasztaló italával mindent elaltat, és mindent elfelejttet…
Bródy Miksa és Martos Ferenc “Leányvásár“-ja a legjobb fajta librettók közé tartozik. Újabb, frissebb, mint a bécsi átlag, amelynek minden fantáziája és leleményessége abban merül ki, hogy francia hősökkel Párizsban, a valószínűtlenségek örök városában dolgozik. Ami Bécsnek Párizs, az nekünk Amerika, magyar szerzőink a vadnyugatot varázsolják elénk, a fantasztikus Wild Westet, amely hála Nick Carternak, Buffalo Billnek és százötven mozinak, már elég közel van hozzánk. Az operettnek egészséges, kerek meséje van, amely kellemesen és mulatságosan fejlődik; a második felvonás fináléjában, fájdalom, itt is kitör a dráma, egy pillanatig valami halvány reménykedés azzal kápráztat, hogy a cowboy és a milliomos kisasszony talán mégsem lesz egymásé. De ez csak áltatás, mert a harmadik felvonás mégis csak szomorúan végződik, házassággal…
Jacobi Victor, a zeneszerző bájos, elmés és finom muzsikát írt a kecses versekhez, ő áll a legközelebb a klasszikus operett stílusához, benne van a legkevesebb megalkuvás, ő érzi a legjobban az igazi operettet, amelynek hangjához meggyőződéssel, áhítattal ragaszkodik…
A Leányvásár időtlen-időkig műsoron fog maradni. Mindenkinek szédületes sikere volt. Úgy kell nekik!”
K. J.
Fotó: Csabai István