Két színpadon is helyt fog állni

Adva van egy csinos színésznő, aki a legjobb korban van, és a legjobb időszakát éli. Lévay Viki jó formában van, jól bírja a munkát, s mint ilyet dolgoztatni kell. Lehet rövidesen, ezt két színpadon is megteheti.

Meghirdették az új évad darabjait és szereposztását a Játékszínben. Ön elégedett az Önnek szánt darabokkal?

Ez konkrétan egy szerepet jelent és elégedett vagyok ezzel. Az, hogy csak egy szerepet kaptam ez a vezetőség döntése volt, és én ezt elfogadom. Akkor tudok jól működni, hogyha sok a munka, de a színház vezetése úgy látta jónak, hogy – a különböző szempontokat figyelembe véve, – most az új bemutatók közül egyben kapjak szerepet. Én mindennek megtalálom a jó oldalát és ez így lesz most is, hisz én nem csak színésznő, hanem anya is vagyok, s van két gyermekem, akik nehezményezik, hogy keveset vagyok velük.

Nem kevés ez az egy szerep?

Én azt belenyugvással elfogadom, hogy nem csak én vagyok egyedül színésznő a világon, sőt még azt is belátom, vannak olyan szerepek, amik másnak jobban állnak. Egy színház – így természetesen a mi Játékszínünk is – akkor tud jól működni, ha minél szélesebb a palettája. Kellenek húzónevek, – én még talán nem tartozom közéjük, de remélem, ez csak idő kérdése – s vannak egyéb szempontok, amiket a szerepek kiosztásánál figyelembe kell venni. S ezt annak is figyelembe kell vennie, – Bank Tamásnak hívják – aki adott esetben, egy személyben produkciós igazgató, s emellett Lévay Viki férje.

Ezek szerint Önnek a döntéshozók között van egy igen jó kapcsolata.

Valóban, de ő pont emiatt nincs könnyű helyzetben. Az ő becsületessége, jó lelkiismerete mindig kényesen ügyelt arra, hogy ne mondhassák azt, könnyű a Lévay Vikinek, hisz a férje osztja a szerepeket. Akármit is teszünk, ezt sajnos nem tudjuk kikerülni, hisz én is hallottam már vissza, – függetlenül attól, hogy ez nem igaz – hogy a Játékszínben mindent a Viki játszik. Másrészt azért dolgozott a férjem, – velem és azokkal együtt, akik meg akarták menteni a Kamaraszínházat, – hogy legyen munkánk, mint színész. Logikus tehát, hogy a Játékszínben kapok lehetőséget. Mint mondtam, nem tudunk ebből jól kijönni, hisz ha sokat játszom az a baj, ha pedig alig, akkor egyből megkérdezik, hogy miért.

Egyébként lehetőség szerint nem beszélünk otthon a színház dolgairól, igyekszem nem belefolyni, nem befolyásolni a döntéseit.

Mit lehet tudni a darabról, amiben majd játszik?

A darab szerzője Ken Ludwig, címe Primadonnák, műfaja bohózat. A várható siker mellett, először is nagyon örülök annak, hogy a Szirtes Tamással fogok újra együtt dolgozni, ő a darab rendezője. Arra még külön büszke vagyok, hogy ő kérte, hogy velem dolgozhasson, amire a színház természetesen boldogan igent mondott. Én pedig már most felkészítem magam lélekben az ősszel sorra kerülő élvezetes munkára. Szeretnék olyan jó teljesítményt nyújtani, és az ő magas elvárásainak úgy megfelelni, mint az És már senki sem című darabban sikerült.

Kikkel játszik együtt a színpadon?

Szente Vajkkal, akit ismerek, de még nem voltunk partnerek. Nagy Sanyi ismét partnerem lesz – a Jutalomjáték után – aminek nagyon ürülök, hisz már akkor is hamar megtaláltuk a közös hullámhosszt. Vele nagyon jó együtt dolgozni, megbízható, nem véletlen, hogy sokat foglalkoztatja a Játékszín. Emellett a darab sikerre vitele szempontjából természetesen az is mellette szólt, hogy a nézők között is népszerű, a közönség is rajong érte.

Gálvölgyi Jánossal szintén régi a „szerelem,” Zsurzs Katival is dolgoztam már, vele kapcsolatban is jó emlékeim vannak. Azt hiszem ezt a nagyon jó felállást, még olyan nevek emelik, mint Németh Kristóf, Csonka András és Martinovics Dorina.

Mikor lesz a bemutató?

December közepe táján, ami azt jelenti, hogy október közepétől kezdünk próbálni, durván két hónapunk van rá. A darabot újra fordították, én a régi változatát ismerem csak. Abban valamikor régen játszottam, de most tiszta lappal, egész más felfogásban szeretném a szerepet alakítani.

Nem csak nagy színpad van a Játékszínben, egyre inkább közeledik a Művészbejáró pódiumszínpad felavatása. Ott is láthatjuk majd Önt?

Szeptemberre tervezzük a megnyitó ünnepséget. Azt érzékeljük, hogy a közönség keresi az élőzenét, s mi szeretnénk ezt az igényt előadások után kielégíteni. Ha egy helyen élőzene van az egész más, az csodálatos milliőt tud teremteni. Még ha néha el is bizonytalankodunk, – hisz mi nem énekesek vagyunk, – az élő műsorral olyan hangulatot tudunk teremteni, amire vágynak a vendégek. Erre példaképpen mondom, hogy nem oly régen Nagy Sanyival léptünk itt fel egy francia-magyar esküvő előestéjén, ahol a vendégek nagy része Franciaországból érkezett. Legnagyobb meglepetésemre Sanyi a műsor végére berakott néhány régi Neoton slágert, amitől elszabadult a pokol. Akkora buli kerekedett itt, – vonatozással, közös énekléssel – amilyet én még, mint énekes sosem éltem át.

Az már biztos, hogy itt is láthat majd a Művészbejáró közönsége, hisz tervbe vettünk ide Szölöskei Timivel egy közös zenés estet.

Más fellépést kíván a színpad és a pódium?

A színdarabnál hat hétig gyakorlunk valamit, amire a rendező a végén azt mondja ez így jó, s akkor nagy önbizalommal a színpadra lépünk. Amikor a pódiumra kiáll valaki a partnerrel, – vagy főleg egyedül – az egy egész más helyzet. Egy frissen tanult dalnál, némi lámpalázzal, egy csomó bizonytalanság előjön. Nekem egy jó negyedóra kell, amíg a görcsök oldódnak, s bemelegszem annyira, hogy magamat tudom adni.

Meg kell fogadnom az énektanár bácsim – Dékány Endre –figyelmeztetését, miszerint ha én nem hiszek abban, amit csinálok, akkor ne várjam el a közönségtől sem, hogy elhiggye. Másrészt feleannyit sem számít az, mennyire fantasztikusan énekel valaki, ahhoz képest, hogy közölni akarjon valamit, azzal a dallal. Ezért én igyekszem majd olyan magyar nyelvű dalokat választani, aminek van valami története is, mert amint színésznőként is meg tudok mutatkozni, a bizonytalansági problémáim rögtön megszűnnek.

Tölgyesi Tibor

fotó: Penziás Nikolett