Emléktábla Mednyánszky Ági tiszteletére
A Magyar Televízió első bemondónője, a Szabó Család Icuja, aki több mint ötven éven át egyetlen színházhoz volt hűséges. Családja és Belváros-Lipótváros Önkormányzata emléktáblát avatott a Budapesti Operettszínház örökös tagja, Mednyánszky Ági tiszteletére a színművésznő egykori otthona, az Erzsébet tér 5. szám alatt.
Mednyánszky Ági 1927. március 15-én, Bécsben született, nemesi családban. Pályáját táncosként kezdte, testvéreihez hasonlóan már gyerekként fellépett az Állami Operaház előadásaiban. 17 éves volt, amikor szépségére a divatlapok is felfigyeltek, és egy filmstúdió rögtön négy film szerepére is leszerződtette. 1954-ben szerződött a Magyar Rádióhoz. A Szabó család című rádiójáték legendás Icuja lett, amely az országos ismertséget is meghozta számára. Mednyánszky Ági volt az, aki 1955-ben azt mondhatta: Önök a Magyar Televízió kísérleti adását látják. Őt kérték fel ugyanis az első tévébemondói feladat ellátására: az ő arcával, az ő hangján szólalt meg hazánkban először a televízió.
Mindene azonban a színház volt. Színpadi tehetségét Fedák Sári fedezte fel. 1943-tól az Erzsébetvárosi és a Magyar Színházban kezdett prózai szerepeket alakítani. 1945 és 1949 között a Művész Színház, 1950 és 1958 között a Fővárosi Víg Színház színésze volt. Már ebben az időszakban rendszeresen vendégszerepelt a Fővárosi Operettszínházban, amelynek 1958-ban tagja lett és többé nem is vállalt szerepet máshol. A Budapesti Operettszínház 1992-ben örökös tagjává választotta. Az operett irodalom minden nagy szubrett szerepében látható volt, de olyan előadásokban is emlékezetes alakítást nyújtott, mint a Sweet Charity, vagy a Funny Girl.
Mednyánszky Ági 2015. június 7-én hunyt el. Nyolcvanéves koráig színpadon állt, halála előtt pár évvel a közönség még láthatta őt a Menyasszonytánc és a Lili bárónő előadásokban is, amelyeket hosszú éveken át, váltó partner nélkül játszott.
Makláry László és Mednyánszky Miklós
Emléktáblájának avatásán unokaöccse, Mednyánszky Miklós ismertette röviden a legendás színésznő életútját. Tőle tudhatjuk, hogy Mednyánszky Ági hároméves korában már szépségversenyt, és a Világháború kitörése előtt Brüsszelben táncversenyt nyert. Ennek hatására Londonban, a királyi család előtt is fellépett. Később az angol televízióban is gyakran szerepelt testvéreivel. Sztepptánc tudását mindenki irigyelte, és még 74 évesen is felvette a vastalpú cipőt. Unokaöccse elmondta, a színésznőnek soha senkihez egy rossz szava nem volt, szomszédjai, kollégái egytől egyig szeretették. Több mint ötven éven át élt férjével Martiny Lajos zeneszerzővel abban a házban, amelynek falára ma emléktábla került. Állami kitüntetésben sosem részesült, mégis mindenki tudta ki ő. „Emlékeztesse ez a tábla azokat, akik erre járnak, és azokat, akik itt élnek, hogy itt lakott egy nagyszerű ember, egy csodálatos művész” – mondta Mednyánszky Miklós.
Mednyánszky Ági színművésznő, a Budapesti Operettszínház örökös tagja, V. kerületi díszpolgár emléktáblája az Erzsébet tér 5. szám alatt látható. Az emléktábla avatáson részt vett Mednyánszky Ági családja, köztük Balázs Péter színész, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, a Budapesti Operettszínház vezetősége, társulatának tagjai, Hegedűs D. Géza, a MASZK Országos Színészegyesület igazgatója, kollégák, barátok. Beszédet mondott unokaöccse Mednyánszky Miklós.
Hegedűs D. Géza
Mednyánszky Ági barátnője, kollégája Felföldi Anikó levelét, aki színházi elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni az eseményen Makláry László, a Budapesti Operettszínház karmestere, egykori főzeneigazgatója olvasta fel.
Fotók:
Fő kép: Mednyánszky Ági a Budapesti Operettszínház Lili bárónő című előadásában Illésházy Krisztina grófnő szerepében
Az emléktábla avatás képei: Nász Nikolett
Felföldi Anikó levele
Tisztelt megjelentek!
Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy Mednyánszky Ági művésznőről beszélhetek, nemcsak a saját, hanem az Operettszínház társulata és művész kollégái nevében is. Egy olyan művészről beszélhetek, aki arról volt híres, hogy mindenki szerette.
Több évtizedes közös munka és barátság fűz hozzá.
Mednyánszky Ágit igazán mi ismertük, mi ismerhettük, kollégák a színpadon, az öltözőben, a társalgóban.
Nagyszerű ember volt. Amikor itt hagyott minket, halálával a magyar színésztársadalom egyik legműveltebb, legolvasottabb, emberileg és barátként egyik legértékesebb tagját veszítette el. Végtelenül szerény ember volt, soha nem játszotta a színésznőt az életben. Egyik legszerényebb kollégánk volt, csodálatos színésznő és nagyszerű ember.
A pálya kezdeti sikereinek idején faggatta egy riporter, kérdése az volt, hogy: “Szeretne-e sztár lenni?
Ágika válasza: “Nem! Csak jó színésznő, kicsi vagy nagy, de jó!
Műfajtalan, műfaji sokrétűsége rengeteg lehetőséget adott, hogy mindenben kipróbálja magát. Fantasztikus filmekben, fantasztikus előadásokban, fantasztikus kollégákkal játszotta el remekbevágó szerepeit. Minden este mást játszott, sokféle műfajban. Volt próza, zenés játék, rádiójáték, nagyoperett, kisoperett, felsorolhatatlan az eljátszott szerepek száma.
Öntörvényű volt, nagyon nehezen viselte el, ha valaki beosztásánál fogva parancsolni akart neki. Kifinomult nőiességével, okosságával pillanatokon belül “elnémította” az illetőt.
Amikor megkapta élete első kitüntetését, a Bársony Rózsi Emlékgyűrűt, az akkori igazgató ezekkel a szavakkal adta át:
– ha azt mondjuk, hogy színházszeretet, akkor annak a szónak a másik jelentése Mednyánszky Ági,
– ha azt mondjuk, hogy hivatástudat, akkor az annyit jelent, hogy Mednyánszky Ági,
– ha azt mondjuk valakire, hogy profi, akkor az nem más, mint Mednyánszky Ági.
Ági ezt úgy köszönte meg, hogy: “Látom ez egy gyűrű, akkor ez a kitüntetés életművem meggyűrűzése! “
Az állami kitüntetések elkerülték, de azt hiszem, hogy Ő ezt nem is vette észre. Amikor 2002-ben a színésztársadalom szavazatai alapján Gobbi Hilda díjjal jutalmazták, nagyon örült neki, főleg azért, mert azt a díjat Gobbi, színészi értékmérő kitüntetésekért alapította.
Sajnos, Ágika már a múlthoz tartozik és ma a múltra nincs idő, – ezért boldogság, hogy itt most ez a megemlékező pillanat – emléket állítani a múlt remek emberének, aki mellesleg, remek kolléga és remek színésznő volt.
Azok közé a művészek közé tartozott, akik még tudták, mi a Színház, hogy kell szeretni, és hogy kell szenvedni érte, mi a siker titka és milyen a népszerűség megható érzése!
Ágika, köszönjük, hogy ismerhettünk!