Elnémulás Budapesten
Ivancsics Ilona színművésznő biztosan jól érzi magát a két évtizede választott városában, Szentendrén, hisz az csak egy ugrás a fővárostól.
Ugyanaz a Duna folyik itt is meg ott is, gyakorlatilag egyetlen – igaz, HÉV-nek nevezett – villamosmegállónyira van Budapest szíve, de…
Ahogy a néhai nagy építész mondta, az igazi Magyarország a fővárosból nézve a “Budapest vége” tábla után kezdődik, ugyanúgy igaz a másik szemlélet is: Magyarország csakis a sokszorosan bűnös, nagy vízfej, Budapest nélkül nem létezik.
És ehhez jön még az is, hogy egy patinás belvárosi kőszínház mégiscsak más, mint a szabadságában gazdag önállóság, amit az Ivancsics Ilona és Színtársai nyújt neki Szentendrén.
Magyarán: a népszerű művésznő húsz esztendő elteltével vissza kíván térni a fővárosba.
Pontosítsunk: még nem döntött a végleges visszatérésen, de már betette a lábát a nagyvárosba.
Magánszínháza továbbra is őrzi önállóságát, de az Újszínházban is fognak játszani – egyelőre havonta egyszer.
Nyilvánvaló, hogy Ivancsics művésznő nem jött üres kézzel: tarsolyában Hubay Miklós, a nem egész öt éve elhunyt idős (akkor 93 éves…) Mester egyik utolsó művét, az Elnémulást hozta.
Hubay élete summázatában elgondolkodott az Unesco ép ésszel szinte felfoghatatlan jóslatán, melyben azt jövendöli, hogy e század végéig 4500 nyelv fog kihalni: a jelenlegi ötezer nyelvből csak ötszáz marad meg.
A magyar is a veszélyeztetett nyelvek között van.
– Tehát bő nyolcvan év alatt kimúlhat e tizenötmilliós nemzet nyelve?
Az nem lehet – vonta le Hubay következtetést, hiszen elég volt neki a saját életére gondolni.
Ő maga a múlt századfordulón egy félszázezres, lényegében színmagyar nyelvű városban született – s mire elhagyja e világot, szülővárosában szinte senki nem beszél magyarul.
Ez ihlette meg.
Pontosabban annak a Szovjetunióban élő valóságos asszonynak a megrázó sorsa, aki utolsóként beszélte (többnyire csak imáiban, egyedül!) a szegről-végről rokon ugor családbeli kammasz nyelvet.
Ivancsics Ilona, mint sorstárs zokogva olvasta végig a drámát – az ő édesanyja a kárpátaljai Técsőn született, ahol hajdan még természetesen magyarul beszélt a rokonaival.
Ma azonban már nincsenek Técsőn rokonok, s a magyart is alig beszélik – mondták a hozzá érkező kárpátaljai magyar színművészek…
Nos, Ivancsics Ilona ezzel a különös, magyar nyelvet sirató színművel jön Butapest betonrengetegébe, ahol a fiatalok nem kis része már – anglomán.