Maradjunk kapcsolatban!

Évadmustra

Csóri vajda – hősdelírium szünet nélkül

A nagyidai cigányok a Gyulai Várszínházban

Egy befolyásos személyiség, bizonyos Lukács György közíró azt nyilatkoztatta ki 1947-ben vitéz és nemes Toldi Miklósról, hogy ő a fölemelkedő parasztság képviselője; Arany János munkásságából az elbeszélő költeménye megírásán túl annyi az érték, amennyi abból a Petőfiéhez köthető, s ez a Deák Ferenchez dörgölődző kétes alak, bár követte volna a barátját Segesvárra; miatta zápult be ötven évre a haladó magyar irodalom. 1965-ben, a Füvészkert utcai állami általános iskolában Gódor Ferencné, az Egyetlen Párt megyei első titkárának harcostársa és hitvese belénk bunkózta, majd számon kérte az irodalomórán Lukács elvtárs kolosszális ideáját. Otthon a pedagógus nagyapám-nagyanyám szemlesütve hallgatott, az állami általános iskolát meg visszakapták azóta a reformátusok.


Szerencsémre, az egyetemen még elértem az éppen nyugdíjazott Barta János professzor időntúli Arany-speciálkollégiumát, s annál is nagyobb szerencsémre, a rendes órákon a tanítványai már nem azt tanították, hogy a nemzeti költő műveit csak könnyet hullatva, vigyázzállásban szabad élvezni: tudott viccelni Csokonai és Petőfi, s nem volt híján a puritán humornak (angolos vagy református?) a Toldi szerzője sem.

 

p2080229_masolata.jpg


A nagyidai cigányok vicces hőseposz. Vecsei H. Miklós feldolgozásában mutatta be önálló produkcióként a Gyulai Várszínház. Dobre-Kóthay Judit tervezte hozzá – a meglévő építményhez – a mobil várfal-elemeket, s bele az ódon történelmi térbe azt a szőrös, önjáró mákgubót, amelyet bízvást hihetünk akár dérlepte pipacsbimbónak, vagy zúzmarás jégkunyhónak, ahonnan – Csóri vajda bátorságát próbára teendő – majd színre pattan hirtelen egy néger eszkimó. A díszlettervező-asszonytól olvastam egy facebook bejegyzést, mostanában. Azt javasolja, próbáljuk elképzelni, hogy a paradigmaváltás nem szellemi, hanem biológiai. Indítványa aligha független ettől az előadástól. A gyulai Arany-feldolgozás fiatalok munkája, amit látunk-hallunk tőlük, az a saját humoruk szerint való éposz. A színészként elismert, rendezőként pályakezdő módján szertelen Beczásy Áron nem kutatta az Arany-megszólaltatás tradícióját, elkerülték figyelmét a 20. század ötvenes évtizedének irodalomtörténészi öngóljai (például, hogy a balladáiban a proletár osztályharc tükröződik), nem bujtatta Kossuth-mentébe Csóri vajdát, hogy utaljon Nagyida várának buta eleste és a 48-as szabadságharc bukásának párhuzamára.


A rendező elsődlegesen a szerző adta műfaj-meghatározásra figyelt, s arra a feladatra, hogy a keze alatt az elbeszélő költeménynek drámai anyaggá kell formálódnia. Az antik eredetű alapműfaj kínálta a görög kultúrkörhöz való visszabocsátkozást. Rekonstruált a maga képzelete szerint egy színjátékformát, amelyben a cselekmény szálait egy szavaló és egy éneklő kórus szövi, s a történet szereplői is, e kórusból kiválva, ritmikus prózában, énekben és koreografált mozdulatok révén kapcsolódnak a meséhez. A megtalált formán belül, a szöveg szellemét tekintette alapnak, s különös figyelemmel volt, a költőnek a nyelvi leleményekben kifejeződő paradoxonok iránti hajlamára. Elég volt az invokációig elérkeznie az olvasásban, hogy a zeneszerző Bakk-Dávid László számára kijelölhesse a stílusirányt:

 

p2070466_masolata.jpg


 

Add rívó hegedű búgását dalomnak,
Cincegő zengésit húros cimbalomnak,
Klarinétok füttyét, dobok dobbanását,
Harsány trombitákkal összeroppanását.


A rívó hegedű búg, a cincegő cimbalom zeng, a klarinét füttyög, a dobbanó dob összeroppan a harsány trombitával. Az instrumentumok hatóerejének költői leírása bizarr ambivalenciát feltételez, és az összeválogatásukkal keletkező extrém zenekar arra hivatott, hogy a zakkant melankólia valóság és delírium közötti hangulatába ágyazza az előadást. A felkért komponista többfelé bizonyította már, hogy megértette az akadémiai diplomája szakmegnevezésének lényegét: alkalmazott zeneszerző: alkalmazkodik a stílusigényhez, de nem összeválogatja a zenei anyagot, hanem egységes ívvé komponálva, szuverén alkotással járul hozzá a színpadi vállalkozás eredményességéhez. Új elem a pályáján a kórus- és áriaszövegek alá komponálás. Ezek realizációjában nagy segítségére volt Bodó Vass Éva korrepetitor-énektanár.


A kórusok kulcsszerepben vannak, artikulálniuk kell a cselekményt, a szónak a beszédtechnikai és tartalommagyarázói jelentésében is. A közismert történeti anekdota szerint a 16. században Perényi, a Szapolyai János király pártjához tartozó főúr cigányokkal védelmeztette várát, Nagyidát a Habsburg király, Ferdinánd serege ellen. A cigányok diadalmaskodtak volna, ha nem kiabálják a visszavonuló németek után: szerencséjük, hogy elfogyott a puskapor, különben jaj, lenne nekik. Ezt hallva a német vezér, Pucheim visszafordult, elfoglalta a várat és lenyakaztatta a cigányokat.

 

p2080037_masolata.jpg


 

Régi híres nemzet cigányok nemzete,
Sötét ó világban vész el eredete;
Azt mondják, Faraó lett vón’ első vajda:
De ma is civódnak a tudósok rajta.


A Csóri vajda által tudományossággal hirdetett eredetmítosz felhívás Czirják Beatrix jelmeztervezőnek arra, hogy a Nagyidát bohózatba illő módon feladó cigányhadat historizáló stílusban öltöztetesse. Görögös darabban: egyiptomi tarajos sisak, gladiátor-mellszíj, és hozzá a szabad rómaiak utcai szandálja. Olyasforma stílusegység, aminőt ma az áruházakban megforduló leszármazottak pénztárkerülő akciói szoktak eredményezni. Az előadás díszlet- és jelmezvilága egyébként pompás stílusegységet alkot. A cigányviselet, minden tarkasága dacára, koherens színvilág. A tervezők biztos ízléssel találták meg a koherenciát az eklektikájukban, és a koherencia színkarikatúrájában is. Munkájuk komoly támpont a nézőnek az eligazodáshoz. Rasdi jelmeze, az agyjégkunyhó csillámló szürke-fehérjének ruhában való folytatása: az abszolút-fekete tömbférfi és a hajladozó jégnő, a hallucinációra (Csóri álomrévületbe zuhanására) történő nyilvánvaló utalás.


A hajladozó jégnő, Sebestyén Erika egyben Csóri vizionált ifjú szerelmese, de Éva, az igazi feleség is, aki lestrapáltságával méltatlan már arra, hogy a hatalmas és gazdag cigánynemzetet teremtő vajda hitvese legyen. Ugyancsak ő kapta a várostromlók oldalán az elbocsátott tiszt, Czibak szerepét. Az akadékoskodó hadfi nem a térkép, hanem a szeme tanúsága szerint állítja, hogy mocsár van ott, ahová hegyormot pontozott a rajzoló. Meg is mondják távollétében a labanc ágyúkat mocsárba húzató tiszttársak, hogy haj, de mekkora hatalmasat tévedett volna ez a Czibak, ha nincs véletlenül igaza. Sebestyén Erika három kabinetalakítása megfejthető kerek egész, ugyanakkor összefügg: ő a darabban a valóságtengely, ami mentén a hülyeség forog.


A hülyeség fogalmát komolyabb definícióra váltva azt mondhatjuk, hogy A nagyidai cigányok a körkörös alkalmatlanság komédiája. A becstelen megfutamodó (Perényi) dicsőséghez segíti a cserbenhagyottat (Csórit), a győztes várvédő helyett viszont az boldogul, akinek az ostromágyúja sárba ragadt (Pucheim). Döcögős (vagy éppenséggel kátyús) út vezeti a nézői értelmünket oda, hogy az 1851-es keletkezésű vígeposz történelmi tartalmaitól elrugaszkodva, napjaink vajdáiig érkezzünk. Molnos András Csaba (Csóri) alakítása technikailag kiemelkedő színvonalú. Mozdulatait úgy tördeli sutává, hogy a hirtelen várkapitánnyá emelkedett, legizmosabb cigány identitászavarát nyomban kiérezzük. Ugyanilyen tudatossággal botladoztatja a nyelvét, osztja be az orgánumát, hogy aztán egy valóságos áriával kápráztasson el. Szüksége lett volna azonban (az éppen a próbák idején Moszkvában dolgozó) Vecsei H. Miklós segítségére ahhoz, hogy kidomborodjék a mondatok gondolati többszólamúsága, hogy a nézők rekeszizmait egyszerre rázza az ősi pentaton kacaj, és a virgonc kortársi mélabú.

 

p2070542_masolata.jpg


A cigánytársak szerepe egyszerűbb, ezért hálásabb is. A sereg felvonultatásának eposzi követelményét fantasztikus rapper-számmal teljesíti Bélai Marcel és Gaál Attila Csaba. Kozma Gábor Viktor (Diridongó) Csóri választási ellenzékeként és Világos mártírjaként is érett, lélektani kamasz-realista alakítást nyújt. Gaál Attila Csaba Fekete emberként a szenvtelensége által sejtelmes (az objektív hang csőbe húzza a nézőt a kincses szobák valódisága dolgában). Az okos tabletekkel idétlenkedő labanc vezérkart mulattatóan játsszák, csak sajnos nem a legalkalmasabb helyen. Mire színre kerülnek, addigra a közönség tudata a színpadnak azt a pontját már a nagyidai várbelsőként raktározza el.

 

p2070455_masolata.jpg


Gyula vára a legtöbb itt születő előadás számára a tényleges életfogytig tartó börtönt jelenti. A követelmény, hogy a rendezők-tervezők hagyatkozzanak képzeletükkel a várfalakra, kiszabadíthatatlanná teszi onnan az alkotást. A nagyidai cigányok megérdemelné pedig, hogy más nézőkörnyezetben is eljátsszák. A zúzmaratüskék födte jégkunyhóban fogant eleven ópiumszármazék, a mák-fekete ember meghökkenti a révülés ábrázolásának másként-voltához szokott publikumot. Arany-e ez? – kérdezik egymástól az egymás véleményét rég-jól ismerő széktársak. Nos, még az utolsóit rúgó sematizmus idején, de már a lankadó zúzdaparancsnokok korában, megjelentettek a jeles irodalomtörténész-esztéta, Németh G. Béla tanítványai egy kötetet, az Arany fiatalkori költeményeiről készült tanulmányokkal (1972). Ebben világirodalmi összefüggés-hálózatba kerül a nemzet költőjeként elöregített akadémiai főtitkár korai lírája, és a formalista, strukturalista, fenomenológiai (akkor szennynek tartott) irányzatok eredményeiből merítő módszerekkel megvetik az elméleti alapját annak, hogy Szili József, az 1996-ban megjelent könyvében már az Arany-líra posztmodernségéről értekezhessen. A szerző Arany alakító hajlamában, a virtuozitásában tudatos nyelvi játékot lát. (Látok.) Ezért gondolom, hogy jó lett volna egy történelmi-politikai kliséktől, a gondolkodási panelektől, elemzői sztereotípiáktól fertőzetlen, fiataldiák közönségnek megmutatni az előadást. Hátha a paradigmaváltás csakugyan biológiai.


Képek: Kiss Zoltán

 

Arany János: A nagyidai cigányok

Szereposztás:
CSÓRI VAJDA – Molnos András Csaba
GERENDI MÁRTON – Kozma Gábor Viktor
DIRIDONGÓ – Kozma Gábor Viktor
DUNDI – Sebestyén Erika
PUK MIHÁLY – Gaál Attila Csaba
RASDI – Sebestyén Erika
ÉVA – Sebestyén Erika
CZIBAK – Sebestyén Erika
RAPPEREK – Bélai Marcel, Gaál Attila Csaba
NÉMETEK – Bélai Marcel, Kozma Gábor Viktor
FEKETE EMBER – Gaál Attila Csaba

Továbbá:
Németh Ákos, Laukó László, Ambrus Viktor, Jámbor Zoltán, Bod Bence

Szólisták:
SzáK-Kocsis Péter
Kiss Tamás

Kórus:
Pallagi Angelika, Japport Dorina Dorka, Rabi Bendegúz, Petykó Viktória, Fülöp Szabina Rózsa, Molnár István, Bedreag Stefánia, Németh Endre, Horcsák Martin, Hrubák Axel, Kóra Katalin Bianka, Szatmári Luca Adél, Szabó Anikó, Sutóczki Miklós, Fenyvesi Dóra

Zenészek: Halász Illés, Kepenyes Pál, Rázga Áron

Díszlettervező: Dobre-Kóthay Judit
Jelmeztervező: Czirják Beatrix
Zeneszerző: Bakk-Dávid László
Dramaturg: Vecsei H. Miklós
Rendezőasszisztens: Bilibók Anita

Rendező: Beczásy Áron
A Gyulai Várszínház bemutatója

Előadás: 2017. augusztus 4-5., 20.30 órakor
Helyszín: Várszínpad

 

Hirdetés

Évadmustra

Zeck&Hrabal Színmanufaktúra

Téri Sándor rendezése a Csokonai Színházban

Mi kavaroghatott a hitvesem menyasszonyfejében rólam, a legénybúcsúm sújtotta lakást takarítva, a reménybeli esküvőnk napján? – kérdezhette írógépét költőien Bohumil Hrabal, majd belepötyögte a Házimurik c. kisregényébe, amit a témáról évtizedeken át a leghitelesebb forrásból, az asszonya emlékeiből meríthetett, vagy amit onnan sem. (tovább…)

Tovább olvasom

Cirkuszművészet

Pilinszky Egyenes labirintusa a Fővárosi Nagycirkusz stúdióterében

Cirkoratórium

„Abszurd rendezetlenség és mérnökien tudatos szerkesztés egysége: a véletlen uralma, mely vaskövetkezetkezetességű törvények parancsát juttatja érvényre” – fogalmazott Pilinszky Négysorosáról egy méltatlanul kevésszer idézett irodalomprofesszor, Tamás Attila. Ha élne, jelen lett volna a Hegymegi Máté rendezte Egyenes labirintus-bemutatón, s alighanem az önmagát idéző szavakkal tiszteleg.

(tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

A Tóték Egerben

Bartalaposi capriccio

TÓTÉK PRODUKCIÓ – a történelem cirkuszának artistái lépnek színre Egerben. Vadonatúj világszámokról nem beszélhetünk, hiszen az emlékezetes filmszatírát – Fábri Zoltán rendezésében, Latinovits Zoltánnal Az őrnagy szerepében – 1969-ben kezdték vetíteni a mozik, sőt Örkény Istvánnak, a kisregényéből maga írta tragikomédiáját már 1967-ben bemutatta a Thália Színház, s az óta levehetetlen darabja a színházi repertoároknak országszerte. Szerepbravúrok sorát kínálja.

(tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

Alice – bölcseleti koncertszínház Sepsiszentgyörgyön

A fekvőkút királynőt álmodik

Királykék kötényrátétes türkiz pendelykosztümben, tintakék térdvédővel és alsóneműben, tavaszkék sportcipővel a lábán, tapod üvegbura-gyerekkora törmelékén egy kamaszlány, majd nővé éretten átfogja maga lőtte, őz-férfitársa derekát, és faképnél hagyja az álmait. Korodi Janka főszereplésével, a sZempöl Offchestra zenéjére Bocsárdi László rendezett maszkos koncert-mesedrámát a Tamási Áron Színházban. (tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

Wiener Walzer – Temesvár

Halálos prüdéria

Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly, Csurka István, Hernádi Gyula vagy Sütő András darabjai fel-felbukkannak olykor a színházak évadműsorában, de ritkán azért, mert nagy kortárs-öregjeink elhagyhatatlanul időszerűek. Inkább a társulatoknál rendezési lehetőséget kapó színészek, meghívott alkotók szellemi serdülőkora elevenedik ujjá a bemutatás vágyában, s kegyelmi a pillanat, ha erre az emlékre a kiválasztott szereplők alkotótársként fogékonyak. Temesváron ilyesmi történt most.

700_PET_9020.jpg

A Nő, Borbély B. Emília valószínűtlenül szőke. Az is marad, míg hárítani igyekszik mohó szerelme nyomulását a vonatfülkében; bírná ki a vehemens hím, hogy intim csapatépítő helyükre megérkezzenek. Szász Enikő, a darab rendezője – talán a személyszállítás kényelmét egykor forradalmasító Pullman-kocsik forgózsámolyától ihletetten – forgótalpra állíttatta tervezőjével, Albert Alpárral a cselekmény helyszínéül szolgáló kupét, amely azonban nem csak körbe jár a szemünk előtt, akik kétfelől figyelünk, hanem zötyögteti is a kedves utasokat. Egy zöttyintéssel turbózott dulakodás során a szőkeség padlót fog, előbukkan a színésznő lesimított, valódi haja. A rendező tudatos építkezésére vall, hogy a zöttyenés-hajvesztés szituáció megismétlődik: az eset nem fodrászhiba. Sőt, a hajvesztés kulcsmotívum.

700_PET_9062.jpg

A Nő diszkriminál. A Férfi irányában, akaratlagosan prűd gesztusaival a megcsalt, magas pozíciójú férje jó hírét igyekszik óvni; a kupé sarkában mozdulatlankodó ember ölébe viszont nagy rössel, spontán beleviszi az ösztöni céltudat. A hulla még friss, fél-merev: egyik mozdulatlanságból a másikba zuhan. Mátyás Zsolt Imre passzivitása a tettetés magasiskolája. Alvaholt testhelyzetben találják az érkező utastársak, ám a himbálózó vonat előbb-utóbb kibillenti egyensúlyából. Testrészei tizedmásodpercekre eltérő időben, mégis egységes élettelenségben élik meg a gravitációt, hogy aztán érzéki elomlásban vegyék fel az öntartó hulla új pozícióját. Az összetett célú lökdösődések koreográfusa Baczó Tünde. A természetazonosan szűk helyen végbemenő testkontaktusok megtervezésénél aligha van hálásabb feladat: a robogásban lévő fülke virtuális ablakán-ajtaján át nem lehet a takarásból nekifutva, három méteres ugrással toppanni a színre: itt az éttermi akváriumok élőhal-kínálatának egymáshoz viszonyuló hely- és helyzetváltoztató tevékenysége az irányadó: a simulásos tülekedésben muszáj hajszínt vallani.

700_PET_9091.jpg

Miben is? A szerelem útján fontolva félrelépegető feleség befékeződése után, a lángszavú csábítóról derül ki, hogy szerény fegyvertárú nőcsábász. A Kis nő, Tar Mónika eltorlaszolja A hulla társaságából menekülni akaró párocska útját, s a Férfiban könyörtelenül azonosítja ágybéli kliensét. Sodró lendületű jelenete összetett szimbolikájú tetemre hívás: részint szembesíti a pasit a szerelmi retorikája kongó-hordószónoki voltával, részint megmutatja Nőnek az ébresztésnek szánt hullamasszázs által, hogy milyen hevű a zsigeri vágyenergia. Kiss Attila, a két nő közé szorított pszeudo-alfahím kigombolt ingesen, kismenedzseri munkaöltönyben utazik, és viselkedik. Problémamegoldó technikája jellegzetesen beosztott-főnöki. A színen, minden cselekményi szinten hölgyválasz van. Szász Enikő plasztikusan feminista rendezését híven szolgálják Giliga Ilka jelmezei, amelyek historizálóak annyiban, hogy megidézik az előző század ’64-es kádári konszolidációjával elérkezett szabadosság-kór divatját – különösen érvényes ez Borbély B. Emília vajszín alapon diszkréten tarkavirágos nyári ruhájára –, de akár napjaink utcai/utazó ruhái is lehetnek. Tehát egyszerre a Görgey-múltban, a mában, és a saját lelkünk bőrében vagyunk egy feltételezhető gyilkosság gyanúsítottjai.

700_PET_9173.jpg

A kitüntetése átvételére készülő nyugalmazott államügyész és asszonya színre lépésével, belelakja magát az utasok szervezetébe a bűn és bűnhődés, a nyugalomhoz való jog, illetve az ár-értékarány filozofikus problémája az igazságszolgáltatásban. Az szenilis-sztentori igazságszolgát (Öregúr) játszó Bicskei István mókás ülőpukedliket mutat be örök hitvesének egy-egy nagyobb belbecsű szendvicsért, s bőszen felhorgad, amikor valamelyik jó magaviseletű utastárs az osztásnál, az övénél finomabbat kap. Különösen fájó a szendvicskvóta, ha a kedvezményezettje az a börtönből szabadult, most haza tartó Slemil – a szerepben Aszalos Géza –, akire éppen ő kért tizenöt év fegyházat, gyilkosság miatt, holott az eset nem lehetett több hirtelen felindulásból elkövetett, halált okozó testi sértésnél. Öregúr, az Öreg hölgy – Balázs Éva – életműve. Valaha ő idomította pozícióba, úgy indította munkába reggelente, hogy odacsomagolta neki a táskájába a saját önbizalmát, hatalmát: hadd hasson velük férje a tárgyalásokon, s térjen haza engedelmesre fáradtan a bíróságról. Egykor ötszáz méterről megállapította, alszik-e valaki a földön, vagy halott: ma ez nem megy szoros testközelből sem. Koncepciós ítélete nyomán, a kupéközösség számára kellemetlenné vált hullát már majdnem sikerül együttesen kituszkolniuk a vonatablakon, amikor az új felszálló ex-fegyenc jegyét vizsgálandó, előkerül a civilben önkéntes életmentő kalauz – Molnár Bence frappáns kabinet-alakítása –, és eszméletre téríti az elhunytat. A gyilkossági kísérlet egyetlen ártatlan tanúja a szabadult gyilkos. Naná, hogy meg kell halnia…

700_PET_9322.jpg

’82-ben a darab kacagtatva moralizál: a jelenkor számára maga a morál is kacagtató lenne, de faarccal viseljük el magunkat olyannak, amilyen erkölcsűek vagyunk. Nem szívesen törődne bele a rendező, hogy mi, a nézői ilyen leajzottan térjünk haza. Ezért, kevésbé az abszurdista babérokra törő Görgeyhez fordul: hangulatban, szövegvezetésben – Dramaturg: Orbán Enikő – inkább a Cápák a kertben szerzőjét idézi:

Különös, az abszurd felé hajló színpadi mű a Cápák a kertben. A három részre tagolódó történet bibliai parafrázis, melyben a szerző a Komámasszony, hol a stukker?-ben kiemelt „bezártság”-motívumot viszi tovább. A felvonáscímek különböző kultúrák kozmológiai elgondolásainak közös jelképei. Az első felvonás címe: Tűz. A csak felszínesen körvonalazott helyszín egy titokzatos Nagyáruház, amely egyébként hasonlít Madách falanszterére, és az ötvenes évek magyar (illetve kelet-európai) életközegéhez. Az áruházat megrohamozó tömeg – valamilyen okból – évekig nem tud kijutni onnan. Mindenütt szigorú őrség felügyel, élelem nincs, a legalapvetőbb mozgási szabadság is tiltott. Eközben a hangszóró állandóan különböző rendeleteket tesz közzé: beszolgáltatásokról, besúgásokról és a besúgók megjutalmazásáról stb. Az első rész végén tűz üt ki, s a szimbolikusan megjelenített diktatúra, a falanszter vagy pokol a lángok martaléka lesz. A második részben, amelynek Víz a címe, a helyszín egy kert, s egy fürdőmedence szimbolizálja a tengert, ahol a cápa él. A darab két névtelen főhőse, a Férfi és a Nő mellett a titokzatos és azonosíthatatlan Öreg a harmadik szereplő. Ádám, Éva és Lucifer madáchi együttese abszurd történetbe olvad. A harmadik rész egy déltengeri szigeten játszódik. A Férfi és a Nő az őstermészet ölén lakozik. Később azonban kiderül, hogy a sziget luxus nyaralóhely, amely a két főszereplő birtokában van. Jacht jön értük – a titokzatos Öreg parancsnoksága alatt – s Ádám, Éva és Lucifer „kihajóznak” a történetből. Görgey megfordítja a madáchi fejlődésvonalat, s főhőseit egyfajta „paradicsomi kilátástalanságba” helyezi, ahonnan már sehová sem lehet eljutni. Végül a szerző csavar egyet a történeten: az Öreg megjelenik egy halott gyermekkel, akinek a darabbeli neve Ábel… Újfent egy lezáratlan szituáció, mely újabb abszurd helyzetek végtelen sokaságát rejti magában. (http://vmek.niif.hu/02200/02227/html/03/1216.html)

700_PET_9346.jpg

A halott Ábel: az ablakon kidobott fegyenc szatyra a kupé polcán, a hűlt helye felett. Az alkotótársként fogékony színészek partnerségével, az újhagyományosság jegyében fogant, szolidaritásra ragadó dinamikájú előadás jött létre.

(Görgey Gábor: Wiener Walzer – Csiky Gergely Színház, Temesvár)

Képek: Petru Cojocaru

Tovább olvasom

Évadmustra

Németh Ákos vígjátéka Zentán

Nem minden por cukor

Ahol hullamentes a krimi, és gyógyír a bűnre a bűn, ott a játék csak víg lehet. Az Autótolvajok vonzza a közönségbarát művészszínházat álmodó, vagy sikerszerepre kiéhezett színészek által ostromlott direktorokat, de rájárnak szellemesen fordított szövegére az angol felolvasószínházak, kompakt karakterei miatt, pedig az amatőrtársulatok is. Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója a műfaji változatosság jegyében tűzte műsorra az új Stúdióban, közvetlenül az Ibsen-bemutatójuk után.

Rendez a szerző. Előfordul ilyesmi, hogy a rendezői hajlamú írót a saját darabja ihleti meg. Németh Ákos megkísérelte ismeretlen anyagként kezelni az Autótolvajokat, s illeszkedni elképzeléseivel a zentai színház nyújtotta környezetbe. Környezeti adottság az, hogy a társulat kicsi; fiatalok alkotják, akik energikusak, tehetségesek és igényesek. Ennyi tényező együttállása feltétlenül kikényszeríti az odafigyelést, nem lehet alapul venni Nyíregyháza, Marosvásárhely, Birmingham vagy Pécs színre vivői tapasztalatát.

700_Autotol3_0.jpg

Maga az alaphelyzet, persze adott: meghal Móni nagyanyja, s emiatt a jócskán felcseperedett leányunoka zsebpénz, míg a háziorvos pálinka nélkül marad. Brünn biztosan emlékezne rá, ha járt volna főiskolára, a hozzátartozói pedig nyilván büszkék lennének a főiskolás Brrünnre, de hozzátartozók nincsenek, sőt büszkeséggel gyanúsítható barátnő sincs, legfeljebb egy tíz évvel korosabb lengyel özvegy, akihez eljár hetente háromszor, és mamának szólítja. Brünn problémákat old meg, ám egyformán mindegyiket, például rövid csövű puskával hadonászva kéri a ragtapaszt, ha a patikus Molnárné nem áll rögtön a szolgálatára – ezért problémák inkább ne adódjanak. Áron hiába végzett egyetemet padlószőnyeg szakon, a vendéglős Ildikó nem engedi be a lakásába, késő este szakvéleményt nyilvánítani. Lacika, a műtősfiú a balpék, mindenki lábtörlője. Aztán kocka fordul kocka hátán, de ebben a műfajban az értékelő krónika szerzője a „folyamatban lévő ügyekről” nem tehet nyilatkozatot.

Annyi azonban elmondható, hogy az ábrázolt élősködővilágban épp nemzedékváltás zajlik, s ez nagyszerű lehetőséget kínál a zentai társulat fiataljainak az alakoskodásra. A mostanában mesterdiplomázó színésznő, Verebes Judit Nanette, a törékeny idős hölgy, aki a tacskója székletében reggelenként gyakran talál emberi maradványokat, révült buzgalmában, pedig egy zacskó, porcukornak látszó anyagra bukkan, s kínál Lukács atya teájába, amikor történetesen a lehetséges százötven zsoltár közül a százötvenegyediknek a kottáját keresi a kórusfoglalkozásra, félretanulás céljából. Szilágyi Áron a porozott tea felhörpintése előtt sem látszódhat tök százasnak: ő a lelki és közigazgatási rend őreinek (Lukács atya, plébános, Ferike, rendőrzászlós, Motoros rendőr) megformálója, s amint mutatja: a rend és a korlát közt van rokonértelem. Főszerepe (Ildikó) mellé, jut egy stratégiai epizódszerep László Juditnak is: Molnárné, a nagyon szingli gyógyszerész két rablás áldozata lesz: először a drogfüggő Lacika támadja meg, utána a sebesült ujjú Brünn, ragtapaszért. Előbb a patikusbecsület lánglelkű védelmezője, utóbb a ragtapaszrablónak odaadná viszont a napi bevételt, sőt a méregszekrény kódját is.

700_Autotol7.jpg

Egymaga Brünn, belsőleg többszereplős darab. Nešić Máté. Mindent eltalál a fegyverével, azt kivéve, amire kilövési engedélye van. Szexuális hajlandóságát az élet kihívásai lebegtetik: szíjaztatja magát Móni által, a aközben vall költői keresetlenséggel a hivatásáról:
Brünn –    Céget  alapítani olyan, mint bankot rabolni zsaruk  nélkül. Ezt a legjobban a Máriusz tudja.  Lenyűgöz, amikor azt mondja „Hát akkor… alapítsunk egy céget.”   Libabőrös leszek tőle. Na, már most, én nála vagyonkezelő vagyok. Ezt tudni kell, ez így működik.   Egyszer kiszálltak a zsaruk hozzánk, egy helyiségbe, ahol kérdezgettünk egy illetőt, akivel gondjaink voltak, és már három körme hiányzott.   De a gondjaink nem oldódtak meg.   Ott volt a Mura egy kalapáccsal, meg a Lebowski ikrek, akiknek olyan a fejük, hogy egyszer már egy pitbull is megijedt tőlük.  Na, most kérdez engem a Rendőrség.    „Maguk mit csinálnak itt?”   „Üzleti megbeszélés.”   „És maga kicsoda?”     Mondom: „Brünn vagyok, ez itt a Stardust Rt, bejegyzett libériai cég.”  Offshore cég, szép cég, tiszta cég, nem is láttatok még tisztább céget.   Ismerek valakit, aki, ha gondjai adódnak, azt mondja, hát akkor alapítsunk egy céget, és engem ez lenyűgöz.  „És mivel foglalkozik a cég?”     „Kaszinókat épít és üzemeltet, hadnagy úr. Mi építettük és működtetjük a Stardust Casinot. Hatszázkét égő van csak az S betűben.”     Erre azt mondja a nagy Lebowski, hogy „Igen hatszázkettő”, de neki kár bármit mondani, mert olyan feje van. Hálisten, a Mura nem mondott semmit, mert az asztal alatt nála volt a kalapács.  Na, most kérdi a Rendőrség „És ön, Brünn úr, mit csinál a részvénytársaságnál?”     „Vagyonkezelő vagyok.” Kérdi a Murát a kalapáccsal. „És ön?” „Vagyonkezelő vagyok.” Akkor a Lebowski ikreket, bár őket kár kérdezni, mert tőlük egyszer már egy pitbull is megijedt.  „És maguk?” „Mi vagyonkezelők vagyunk, a vagyont kezeljük.”  „És az úrnak mért vérzik a keze?” „Elestem a fürdőszobában, és beütöttem a fejem.”  „De a keze vérzik.”  „Bocsánat, elestem a fürdőszobában, és beütöttem a kezem.”  „De nagyon vérzik.”  „Nagyon beütöttem.”    És kérdez engem „Mondja, uram, maga tényleg vagyonkezelő?” „Igen, hadnagy úr.”   „És mi a munkája, mint vagyon kezelőnek?”  „Problémákat oldok meg.” Hát így van ez.

700_Autotol9.jpg

Az étteremvezető Ildikó, és a (majdnem) mindenki által Ankénak szólított éttermi felszolgáló – Móni: Lőrinc Tímea – valódi kapcsolatát tilos elárulnom. László Judit meghívása Ildikó szerepére, kitűnő igazgatói/rendezői kezdeményezés volt. A főnök-beosztotti, illetve a szerelmi vetélytársi viszony a tulaj ágyasa címért, s a kliensek szerelméért a két nő között, délszaki temperamentumot, maffiavilági pszicho-fizikumot követel, s ebben ők tökéletes partnerek. A Németh Ákos által elképzelt, balkáni stílusú vérbohózat csúcsragadozói. Mindketten legbelülről építkeznek, ami közben precízen adagoltak az érzéki rezdüléseik, a libaságuk szinte professzori.

700_DSC_0205.JPG

Lacika pillanatnyilag egyiküknél sem jár sikerrel. Benne a félnótás, ám/vagy furfangos népi hős figuráját teremti újra a rendező: a műtősfiú, aki ismeri a méregszekrény kódját – Papp Arnold – annyira semennyi, hogy belehalna, ha értelemmel fertőződne az agyvize. Ha az idülten meghaló idülten születik, akkor bármi történjék vele a bejövet és kimenet pontja közti, úgynevezett életidőben, az a teremtés csodája. Lacika teremtésének az a csodája, hogy elkerüli a halál is. Óriási kedvvel és odaadással megformált szerep.

Virág György Dal, a folyton dudorászó, régi vágású bűnöző-vállalkozó, a kistérségi Keresztapa, Dévai Zoltán Áron, éttermi felszolgáló, aki a jövő emberének gondolja magát. Valójában mindketten a maffiahatalmi hierarchia alsó lépcsőit koptatják. Egy-bűnözős élettérben mozognak, ahol a kiszerelt rádiót legfeljebb a sértett autótulajdonosnak tudja eladásra kínálni a tolvaj.

700_DSC_0221.JPG

Brünn tudja ezt. Ő masszírozta valaha Máriusz hátát is. (A nevet olyan titokzatos tisztelettel mondja ki, mint Rejtő Jenő hősei azt, hogy az igazi Trebitsch.) Brünn ex machina. Az értelmileg alultáplált ügyeskedők, a málé szerelemkeresők sokadik generációs gyülekezete a megérdemelt, speciálisan boldog révbe ér: olyanba, mint amilyen üdítően képtelen az ötven jelenetre tagolt színdarab. Repertoárképes előadás.

Tovább olvasom
Hirdetés

Facebook

Hirdetés

Népszerű

%d blogger ezt szereti: