Csizmadia Izabella: Nemzeti Színház, avagy a kultúrharc folytatódik?

Alföldi Róbert színházigazgatói kinevezése hamarosan lejár, ezért már ki is írták a pályázatot a Nemzeti Színház főigazgatói posztjára. Folynak a találgatások, pletykák arról, vajon kik fognak pályázni a teátrum vezetésére. Ismerve a jelenlegi kultúrpolitikát, egy dologban szinte biztosak lehetünk: Alföldinek mennie kell. Ne szépítsük a dolgot, mondjuk ki nyíltan: ketté van szakadva a színházi szakma. Mégpedig olyannyira, hogy a nagy kulturharc közepette háttérbe szorul maga a színházMŰVÉSZET, egyesek nemlátnak túl azon, hogy van a „jobb” és van a „bal”. Tisztelet persze a kivételnek, mert van olyan is. Szerencsére.

Én, mint pályám elején lévő fiatal színházcsináló egyre kétségbeesettebben szemlélem a történteket, a „jobb” és a „bal” gondolkodás helyett próbálom a józan ész politikáját követni, próbálom ezen belül értelmezi a Nemzeti ügyét is. De nem tudom. Nem találom például a józan ész logikáját abban, hogyha egy intézmény gazdaságilag jól működik és szakmailag is színvonalas teljesítményt nyújt, akkor miért kell annak az intézménynek a vezetőjét leváltani? Mert tény, hogy a Nemzetiben állandó a telt ház. Tény, hogy sokszínű a repertoár. Tény, hogy rengeteg fiatalt szólít meg. Tény, hogy az egyik legjobb társulat. Tény, hogy Alföldi igazgatása óta nyereséges a színház. „Egyetlen konkrétumot sem hallottam arról, mi lenne a gond a Nemzetivel. Nem csoda. Nincs vele gond. Gazdaságilag stabil, telt házas, művészileg sokszínű intézmény.” – állítja Alföldi Róbert a Heti Válasznak adott interjújában. Igaza van. Az emberek járnak a Nemzetibe, szeretik, nézik az előadásokat. Még egyetlen egy logikus érvet sem hallottam azzal kapcsolatban, hogy Alföldi miért nem alkalmas a teátrum vezetésére. A pályázati kiírásnak megfelelően vezeti a színházat. Mivel pedig nem üresen tátong a nézőtér, így a „rétegszínház-elmélet” vagymegbukott, vagy igencsak széles réteget szólít meg. Mindenkinek pedig nem lehet megfelelni, ezt mindenki tudja. Sokan hangoztatják, hogy az állam által fenntartott intézmény esetében jogában áll az államnak döntenie arról, hogy ki legyen annak a vezetője. Ezt az érvet abban az esetben el is tudom fogadni, ha két hasonló nagy alkotó pályázik a színházra, ha mindkét pályázat szakmailag igen magas színvonalat képvisel. Mert ugye valahogy dönteni kell, és ha mindkét fél megfelelő, akkor már logikus, hogy a hozzánk közelebb állóhoz húz a szívünk. Itt jön a képbeVidnyánszky Attila, aki véleményem szerint az egyik legnagyobb, legmeghatározóbb magyar rendező és aki méltán válthatná Alföldi Róbertet, amennyiben mégis úgy dönt, hogy megpályázza a Nemzeti vezetését. (2010-ben már szó volt arról, hogy ő váltja Alföldi Róbertet, nem titkolt álma a Nemzeti Színház igazgatása.)

Ebben az esetben pedig azt nem tudom felfogni józan ésszel, hogyőt miért nem fogadja el a „bal”szakmaa Nemzeti élére? Ráadásul az a „szakma“, aki mindaddig dicsőítette, amíg Beregszászon dolgozott, vagyis jó messze tőlük, mert így nem „piszkított bele” az itteni zárt, kirekesztő „szakmai” körbe. Mert ne legyünk elfogultak: mindkét oldal kirekesztő. Bizonyos szempontból érthető a „jobb” sértettsége, ami  a „bal” általi kirekesztés következménye, de amikor már az egész szakma ilyen szinten túlpolitizált, akkor ideje lenne ezt abbahagyni. A marakodás közben egy egész szakma amortizálódik le, szép lassan a függetlenek lekerülneka palettáról, teljes generáció esik ki aszínházivérkeringésből és kerüla süllyesztőbevagy megy el külföldre, nincs dinamizmus, nincs utánpótlás. Egyszóval: ideje lenne már befejezni a Kulturkampfot!

Visszatérve a Nemzetire. Azt gondolom, nem tisztem ez ügyben állást foglalni, hogy kit szeretnék a Nemzeti élén látni és különben is, ki vagyok én, hogy megmondjam a frankót. De ha Vidnyánszkyról és Alföldirőlvan szó, akkor részemről mindkettőt támogatom. Ezzel nem csupán diplomatikus akarok lenni, hanem egyszerűen mindkét alkotótvégtelenül tisztelem, becsülöm. Mindketten sokszorosan elismert művészek, úgymond igazi nagy vezető színházi egyéniségek.  Nyilván más-más ízléssel rendelkeznek, valószínűleg más lenne egy Vidnyánszky által vezetett Nemzeti, de semmi esetre sem lenne művészileg kevesebb a mostaninál. Mindketten, Vidnyánszky Attila és Alföldi Róbert megkérdőjelezhetetlenül alkalmasak a Nemzeti Színház igazgatói posztjára. Ha valóban kettejük között dől el, hogy végül ki nyeri meg a pályázatot, akkor üdvözlendő lenne, ha a döntést– bármi is légyen az–  a „bal” és a „jobb” is ugyanúgy elfogadná.

 

A Nemzeti-botrányról dióhéjban, a teljesség igénye nélkül, tényszerűen

 

2010-ben már szóba került Alföldi Róbert leváltása, ugyanis nagy port kavart, amikor engedte, hogy a Román Kulturális Intézet kibérelje a Nemzeti Színházat a december elsején tartandó román nemzeti ünnepre, amikor is Erdély 1918-ban történt Romániához csatolását ünneplik. Tehát még egyszer: hogy a magyar Nemzeti Színházban Erdély Romániához csatolását ünnepeljék? Magyarként úgy érzem, ez nagyon megalázó. Teljesen jogos a felháborodás, legyen már annyi tartásunk, büszkeségünk, hogy ezt nem engedjük meg. Ez esetben egyáltalán nem értem Alföldit, ezt miért tette: pusztán naivitásból és bele sem gondolt abba, hogy ezzel sok ember érzését sérti meg,vagy direkttudatosan, hogy ezzel bosszantsa a jelenlegi kormányt? Akármi is rá a válasz, ez mindenképpen elítélendő. De szerencséreez nem történt meg, Alföldi a felháborodások hatására visszavontaszóbeli megállapodását az intézettel.

A Jobbik, ami már a kormányváltás óta Alföldi menesztését kériszámon (szerintük Alföldi „az elmúlt években kuplerájjá züllesztette a Nemzeti Színházat”),természetesen kapott az alkalmon. Novák Előd (Jobbik) türelmetlenül kérdezte a Parlamentben, hogy meddig hagyják még, hogy a „Nemzeti Színházat melegedőnek használja a színház igazgatója?” Alföldi Róbertet pedig átkeresztelte Alföldi Robertának. Ezekből a „színvonalas” megnyilvánulásokból is kitűnik, hogy mennyire komolyanvehető a Jobbik. Semennyire. Szerencsére ebben az ügyben a kormány diplomatikusan és józanul járt el. L. Simon László akkor még az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnökeként elítélte Novák Előd viselkedését, aki szerinte méltatlan helyzetbe hozta az egész bizottságot, amikor Robertának nevezte a Nemzeti igazgatóját. Ugyanakkor L. Simon László arra hivatkozott, hogy a Fidesz 2009-ben megjelent Minőség a kultúrában című tanulmányában a művészi szabadság és a művészeti intézmények szabadsága mellett foglalt állást. Továbbá L. Simon László véleménye szerint „nem az  a legfontosabbkérdés, hogy Alföldi Róbert maradhat-e a Nemzeti Színház főigazgatója.”

Réthelyi Miklós felszólalásában pedig a következőtmondta: “A kormány tisztában van azzal, hogy több előadás próbára tette a Nemzeti Színház közönségének érzékenységét. Kérem, higgyje el, a minisztérium ellenőrzi az összes intézményének a működését. Ha azt tapasztalom, hogy a Nemzeti Színházhoz méltatlan előadásokat láthat a közönség, akkor le fogom váltani Alföldi Róbertet”

Szőcs Géza akkori államtitkár leszögezte: nem az Országgyűlés hatásköre eldönteni, hogy „mi a művészi szép, a jó, a követendő és a nemzeti igazgatójának személye sem törvényhozói, hanem szakmai kérdés.” Válaszábanhangsúlyozta, hogy Magyarország jogállam, Alföldi Róbertnek pedig határozott idejű szerződése van és „a kormány a jogszabályok és tisztesség keretein belül fog eljárni, a kérdésben kialakították az álláspontjukat, a döntést a megfelelő pillanatban nyilvánosságra hozzák.” Végül hozzátette „nem fogadjuk el, hogy egy másik párt mondja meg mikor mit csináljunk.”

Novák Előd meghívta Alföldi Róbertet a parlament kulturális és sajtóbizottsága ellenőrző albizottságának ülésére, hogy elmondja védőbeszédét. Alföldi el is fogadta a meghívást, majd végül négy fideszes képviselővel együtt lemondta a részvételt.

A „Népszavának úgy nyilatkozott: mégsem megy el az ülésre, mert a leváltásáról nem illetékes tárgyalni az említett albizottság. Ugyanezt hozták fel érvként az albizottság fideszes tagjai is, akik szintén visszamondták a részvételt. A Fidesz-frakció hétfői közleményében úgy fogalmaz, Novák Elődnek fogalma sincs arról, mi a kulturális bizottság ellenőrző albizottságának feladata és hatásköre, és emlékeztetnek arra: az albizottság feladata az ágazati törvények betartásának felügyelete, az elnök által kiküldött napirendi pontok azonban álláspontjuk szerint egyértelműen és indokolatlanul túlmutatnak ezen. A fideszes képviselők nem kívánnak asszisztálni ahhoz, hogy Novák Előd sorozatosan saját pártpolitikai céljaira használja fel a bizottság ülésének összehívását.” (www.hetivalasz.hu,  2010.11.30.)

Más eszköz nem lévén a Jobbik tüntetést szervezett a Nemzeti Színház elé, bízva abban, hogy ezzel nyomást gyakorol a kormányra,„Árpádsávos zászlót a Nemzetire, takarodjon Alföldi!”– skandálták. Pörzse Sándor képviselő (Jobbik) is felszólalt:„Alföldi nem maradhat a Nemzeti Színház főigazgatója, aki nem érti, hogy miért nem ünnepelhetika román nemzeti ünnepet a színház épületében”Arra, hogy miért nem váltották le Alföldit a következő gusztustalan megjegyzést tette: „a szerencse sem mer neki hátat fordítani”. Ezen a tüntetésen igen kevesen vettek részt, amit azzal magyaráztaka szervezők, hogy nem találtak oda a Nemzeti Színházhoz. Avagy az a magukat magyarnak valló Jobbik harcoskodik Alföldi ellen, amelynek képviselője nagy magyarságában nem tudja, hogy a János vitéz Iluskája nem Juliska, illetve amelynek tagjai azt sem tudják, hol áll a Nemzeti Színház? Röhej. Érthető, hogy a Fidesz nem teljesítette a kérésüket. 

Egy órával későbbre pedig egy civilekből álló csoportosulás Alföldi mellett és az alkotás szabadságáért kiállva szimpátiatüntetést szervezett, amelynek célja: „a politikai befolyástól mentes alkotáshoz való jog melletti kiállás”. Ezen a szakma számos jelentős képviselője is megjelent, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyik hallgatójapedig a következőt nyilatkozta a szinhaz.hu-nak: „lehetetlenség, hogy bármilyen beleszólása legyen kulturális ügyekbe olyanoknak, akik nem járnak színházba, elfogadhatatlan, hogy bárki korlátozza a művészi szabadságot és felháborító, hogy egy igazgatót nem művészi értékei, hanem vélt, vagy valós homoszexualitása miatt támadnak”.

Az Alföldi Róbert általtartott sajtótájékoztatón pedig Blaskó Péter is felszólalt. Hihetetlennek és méltatlannak tartja, hogy olyan képviselők mondanak véleményt, akik nem járnak színházba. Kérte Réthelyi Miklóst, fontolja meg döntését, ne váltsa le Alföldit, mert azzal káoszt okozna a színházban. 

 

Végezetül pedig álljon itt egy interjú részlet Alföldi Róberttel, mindenféle kommentár nélkül:

“–Mégis, miért gond, ha a kormány úgy gondolja: új műsorhoz új ember kell, nem a szocialisták által kinevezett Alföldi?

–Ha előveszi a pályázatomat, látni fogja: eddig megvalósult minden, amit ígértem. Tudom, mert minden év végén el szoktam olvasni, ahhoz tartom magam. Mégis azt sugallja, hogy nem szakmai alapon neveztek ki? Nem azért, mert az enyém volt a legjobb pályázat?

– (…)

–(…) Nem voltam sem az MSZP, sem az SZDSZ, sem a Fidesz, sem más párt tagja. Annyira politizáltam, mint bármely állampolgár, ráadásul valamiféle normalitást igyekeztem képviselni minden megnyilvánulásomban. Jó, nem jövök azzal: azértmentem a Heti Hetesbe, hogy belülről bomlasszak, de az, hogy egyesek szemében kommunistalettem, abszurd. Igaz, nem mértem föl, hogy a műsor vörös posztóvá válik a politikai arénában,de sosem voltam elég rafkós.

– Nem rafkós?

–Ha rafkós lennék, kiadtam volna a románoknak a Nemzetit december elsejére?

– Azt hittük, az is rafkósság volt: ha már támadtok, itt egy ok, amiért kirúghattok.

–Jó ég! Ennyire bátor sem vagyok. Van egy viszonylag különleges foglalkozásom, de átlagos, egyszerű polgárként szeretek élni. Nem vagyok anarchista barikádharcos. Abban az ügyben egyszerűen hibáztam. Nagyot.

– Nem tudta, hogy a románok Erdély megszerzését ünneplik akkor?

–Dehogynem.

– Ez talán rosszabb, mintha nem tudta volna.

–Mint a hivatalos politikát figyelemmel kísérő állampolgár, a legfelsőbb szintekről is azt hallom, hogy a két ország kapcsolata kiváló, amelyet tovább kell erősíteni, mert közösek a céljaink. Románia pedig színházi szempontból a legizgalmasabbországok egyike, ráadásul jó viszonyt ápolunk több európai kultúrintézettel, köztük a románnal. Azért akartam tenni valamit, hogy normálisan tudjunk beszélni egymással, magyarok, románok. Gesztusnak szántam a dolgot, ráadásul az ünnep egy koncert lett volna Bartók és Bălănescu műveiből, s abban is megegyeztünk, hogy nem lesz politikai beszéd. Ettől még tény: egyeztetnem kellett volna a magyar politikával. Nem tettem meg. Hiba volt. Beláttam, visszavontam az engedélyt.

– Önnek egyébként jelent bármit Trianon?

–Fájdalmat. Mindig sajnálkozunk, hogy egyközpontú az ország. Persze, hogy az, ha egyszer összes kultúrvárosunkat elvették. Sosem gondoltam, hogy a fájdalmunkat le kellene tagadnunk, vagy azt mondani, hogy ez remek. Csupán azt nem szeretem, amikor mindenben hibátlannak láttatjuk magunkat. Annyit szeretnék, hogy magunkba is nézzünk.”   (Stumpf András, Heti Válasz, Ízlések és pofonok, 2011.03.30.)

Végül azakkor még Nemzeti Erőforrás Minisztériuma úgy döntött, hogy Alföldi Róbert kitöltheti idejét, vagyis 2013 júniusáig, amíg a kinevezésetart,maradhat a Nemzeti Színház élén, annak ellenére, hogy sok kormánypárti képviselő ellenezte a döntést. Csak találgatások  folynak arról, hogy mi lehetett a valódi oka annak, hogy akkor, 2010-ben, mégis úgy döntöttek, hogy Alföldi Róbert nem kapja meg a selyemzsinórt. De eljött az idő, kiírták a pályázatot, tehát bárki is kapja meg a Nemzeti vezetését, az egy legitim kinevezés lesz, hiszen tövényes pályáztatás útján történik. Bárki is nyeri el a pozíciót, nézzük meg, mit fog csinálni, legyünk nyitottak és kíváncsiak rá, a végső döntést pedig úgyis majd a közönség hozza meg.