Érdekes kérdés, hogy egy olyan varázslatos világból, mint az artisták, zsonglőrök, bohócok, állatidomárok, zenészek világa, hogyan születhetett meg egy kifejezetten negatív szó, a cirkuszol. A jelen cikkben arra vállalkozom, hogy a ’cirkusz’ szó jelentésének változásában szerepet játszó lehetséges tényezőket összegyűjtöm, és felhívom a figyelmet arra, hogy a szavak élete főként a nyelvhasználók tapasztalataitól és döntéseitől függ. (Pölcz Ádám írása)
Voigt Vilmos néprajzkutató szerint a cirkusz háromféle életformát foglal magában. Az első jelentés szerint a tömegek szórakoztatására hivatott ókori arénák világa tárul fel előttünk: a gladiátorharcok, a katonai diadalmenetek, a költői versenyek, tengeri hajók küzdelmeinek helyszíne. A második jelentés a vándorcirkuszokra vonatkozik, azaz a körbe-körbeutazó mutatványosok csapatára, akik színes és látványos produkciókkal szórakoztatták az egybegyűlteket. A harmadik jelentés már elvontabb: ebben a cirkusz a rendetlenség, a zűrzavar és a botrányos jelenetek szinonimája, amelyet az 1961-ből adatolható cirkuszol igénk is kifejez. A cirkusz ellentmondásossága számos művészt (filmes szakembert, írót, költőt, zenészt, énekest) megihletett – Charlie Chaplintől Karinthy Frigyesen át Rúzsa Magdolnáig. Ahhoz azonban, hogy ezt az ellentmondásos világot jobban megérthessük, és a szó jelentését árnyaltabban értelmezhessük, vizsgáljuk meg a cirkuszhoz kapcsolódó különböző életformákat. Érdemes a hozzánk időben és gyakorlatban legközelebb álló jelentéssel indítani, majd megvizsgálni, mi járhatott a nyelvhasználók fejében, amikor létrehozták a cirkuszol szavunkat.
- A szórakoztató üzem
A cirkusz mai jelentése – ’szórakoztató üzem’ – a 18. század elején alakult ki az angol és francia cirkuszi társulatok létrejöttekor. Ezek a társulatok főként vándormutatványosokból álltak: artisták, bohócok, táncosok, zenészek és idomított állatok szerepeltek a műsorukon. A vándortársulat egy-egy városban megállt, hogy estére közönséget toborozzon magának; a felállított sátorban aztán olykor állatviadalokat, más földrészekről származó „vadembereket”, torz alakokat, vagy éppen amerikai fekete bőrű operaénekeseket is felléptettek. A cirkusz világa aztán csillogóbb és egyre káprázatosabb lett: egyre nagyobb és technikai megoldásaiban is lenyűgözőbb cirkuszi sátrak épültek, amelyek villámgyorsan tették magukévá a legújabb építészeti és mutatványos megoldásokat (acélsodronyok alkalmazása, rekvizitek – látványos színházi kellékek, bűvésztrükkök használata).
A cirkuszi társulatokra már ekkor jellemző a nemzetköziség: híres artistáik, látványosságaik (ide tartoztak az ilyen-olyan testi hibával született emberek is) sokszor külföldről, más országokból származtak – a cirkuszi plakátokon szereplő nevek legalábbis erre engednek következtetni. Voigt Vilmos megemlíti, hogy több híres látványosságról is tudomásunk van: a pikkelyes és tüskés bőrű Lambert családról, amely 1800 körül egész Európát beutazta; a mexikói nőről, Julia Pastranáról, akinek nem csak az volt a „hibája”, hogy testét dús, fekete szőrzet borította, hanem orra, füle és szája is nagyobb, duzzadtabb volt az átlagosnál; Adrian Jeficsevről, az orosz „uszkáremberről”, akinek a testét szintén selyempuha bunda borította; és a „liliputi” családokról, amelyek igen kis termetű tagjai rendszeresen szerepeltek a különböző cirkuszok műsorán. Ezeknek az embereknek a sorsát, kiszolgáltatottságát a filmművészet két közelmúltbeli alkotása is bemutatja: a Hugh Jackman főszereplésével készült A legnagyobb showman című zenés film, vagy a híres tanító, prédikátor Nick Vujicic közreműködésével forgatott Pillangó Cirkusz című rövidfilm a cirkuszi világ két szélsőségére mutatnak rá. A csillogó cirkuszi világra, amely mögött egy sikeres üzletember igyekezete húzódik meg, aki fölismeri a szerencsétlen sorsú emberekben az attrakció lehetőségét, és a szegény, de befogadó cirkuszi társulat működésére, ahol az ember önmaga értékeinek felfedezője lehet. Mindkét alkotásban közös a számkivetettség elleni küzdelem, és a szereplők egyéni értékeinek – a társadalmi megbélyegzettség ellenében való – felismerése.
Voltak persze más mutatványok is a cirkuszok programjában, például a zsonglőrködés, amely a szünetekben biztosította a közönség szórakoztatását az akrobaták, a törpék és az óriások, valamint az állatos – kutyás-macskás produkciók – mellett. Az első intézményesült, szórakoztató célú cirkusz Philipp Ashley nevéhez fűződik, aki 1768-ban, Londonban alapított lovas színházat, majd lovas iskolát, Thomas Price pedig, aki híres zsonglőre volt, lóháton állva, rudakon tányérokat egyensúlyozva szórakoztatta a közönséget. Ashley cirkuszának érdekessége volt, hogy elrendezésében kifejezetten hasonlított a mai cirkuszra: a páholyos nézőtér egy köralakú porond köré épült. És itt érdemes visszanyúlnunk ahhoz az ókori jelentéshez, amelyhez a híres jelmondat, a Panem et circenses is kapcsolódik.
(Külön cikket érdemelne a cirkusz egyik legösszetettebb karakterének, a bohóc figurájának filozófiai mélységű megközelítése, de a téma a jelen írás kereteit szétfeszítené.)
- Cirkuszt és kenyeret!
A cirkusz azonban nem a 18. században kezdődött: eredete jóval régebbi, és magát a szót sem a mai értelmében használták először. Aki látta a Ben Hur, a Spartacus vagy Gladiátor című filmklasszikusokat, vagy olvasta Sienkiewicz Quo vadis? című regényét, képet kaphatott az ókori tömegszórakoztatás világáról. S bár cirkuszként az ókori tömegünnepeket csak a 18. századtól emlegetik, ennek a világnak az értelmezése olyan sokféle, hogy nehezen alkotható róla egységes kép. A szó elsőként csak magát a versenypályát jelentette, és kifejezetten a ló- és kocsiversenyek számára fenntartott arénára utalt. Az bizonyos, hogy az ókori arénák nem csak a vadállatok elé vetett keresztény vértanúk reménytelen harcának, a gyilkos kocsiversenyeknek, a szenzációtól megittasult, vérszomjas közönség rivalgásának, vagy a zsarnokok kedvtelésének helyszínei voltak. A római Colosseumban például rendeztek tengeri csatákat, erre az alkalomra pedig vízzel töltötték föl a küzdőteret, és valódi, tengeri csatahajókat úsztattak be az amfiteátrumba. Ez – a közönség energiáinak lekötése mellett – komoly gépészeti teljesítményt is igényelt.
A játékok valódi célja ugyanakkor a nép (a plebs) szórakoztatása és – szó szerinti értelemben – lekenyerezése volt. Az eseményekre ellátogató nézőknek utalványokat osztogattak, amelyeket halra, húsra, kenyérre válthattak be, ritkán pedig még vidéki házakat is kisorsoltak közöttük. Az események rangját mutatja, hogy a birodalom minden részéből érkeztek rájuk érdeklődők, és sem a köztársasági idők, sem a császári korszak politikája nem hagyhatta figyelmen kívül a rendezvényeket, így egyre fényűzőbb épületekben került sor az ún. cirkuszra. Ennek a törekvésnek a megtestesítője a Kr. u. 82-ben átadott római Colosseum is. A kereszténység elterjedésével és államvallássá válásával együtt azonban a cirkusznak is leáldozott: nyomát, vagyis a populizmusként fordítható Panem et circenses elvet azonban a mai napig emlegetjük, ha politikai haszonszerzésről van szó.
- Arénázás, cirkuszolás: zűrzavar, jelenet, skandallum
A harmadik cirkuszi életforma a ’zűrzavar’, ’botrányos jelenet’ jelentéssel függ össze. Miből fakadt ez?
A szemfüles olvasónak feltűnhetett, hogy a ’cirkusz’ és ’aréna’ szavaink közel azonos jelentésűek. A cirkusz a ló- és kocsiversenyek számára létrehozott versenypályát jelentette az ókorban, majd később a lovas mutatványokat bemutató szórakoztató üzemet nevezték el így. A circus latin eredetű szó, jelentése ’kör’, ami így arra is utal, hogy a versenyek résztvevői körbe-körbe haladtak a pályán – akkor is, ha maga a circus nem szabályos kör alakú építmény volt. Másik szavunk, az aréna latin jövevényszó, jelentése ’föveny’, és eredetileg az amfiteátrumok homokkal felszórt küzdőterét jelentette. Ma már ez is használatos átvitt értelemben: világi küzdőteret, az élet színpadát is jelentheti. Ha mégis különbséget szeretnénk tenni a cirkusz és az aréna között, a római Circus Maximus példáján keresztül megtehetjük: a circus maga volt az épület a lelátókkal, a kapukkal, az ún. spinával (válaszfal, amelyen a kocsiversenyek fordulóit mérő eszközöket helyezték el), az aréna pedig magára a küzdőtérre utalt. A circus és az aréna között ilyenformán nem szinonimák, de jelentésük érintkezik egymással: rész-egész viszony áll fönn a kettő között, emiatt pedig a két szó és a belőlük képzett származékok – cirkuszol, arénázik – szintén érdeklődésre tarthatnak számot (lásd az 5. pontban). A cirkusz – németes írásmóddal Zirkus – már 1897-től él botrányos jelenet, Skandalszene jelentésben is használatos, sőt Krúdy Gyula is használja ilyen értelemben. a cirkuszol alak ennek ellenére viszonylag új adatolású: 1961-ből találunk rá biztos adatot először. Még meglepőbb, hogy az argóban keletkezett arénázik ige későbbi: 1972-es adatolású, és az Etimológiai szótár a ’cirkuszol’ jelentéssel magyarázza. Voigt Vilmos felhívja a figyelmet arra, hogy e két szó párhuzamba állítható a ne csinálj színházat, vagy a jelenetet (szcénát) rendezni kifejezésekkel, de melléjük tehetjük a csinálja a fesztivált szókapcsolatot is. Voigt továbbá megjegyzi, hogy a latin arena szó nálunk, Magyarországon a cirkusszal kapcsolatos kifejezésként terjedt el a 19. század második felében, és csak később vált a sportpályák nevévé. Ezek alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy a cirkuszol és az arénázik igét korábban is használták, de – talán szleng- és argóbeli, negatív jelentésük miatt – csak később rögzítették őket írásban.
- A cirkusz mint ihlet
A cirkusz mindenesetre megihlette az irodalom, a zene- és filmművészet nagyjait is. A fellelhető alkotások egy kifejezetten ellentmondásos világot tárnak elénk, ami nem is csoda, hiszen a cirkusz, az aréna, a porond tulajdonképpen az életünk metaforája – hol pozitív, hol negatív értelemben. Az irodalom jól ismeri ezt: Karinthy Frigyes A cirkusz című novellájában a főszereplő hegedűművész gyermekként lép a cirkusz világába és aggastyánként távozik onnan – rengeteg megpróbáltatás után. Karinthy novellája a színház és a cirkusz azonosságára épít – valami, ami megjátszott, valami, ami kegyetlenül csodálatos és rémisztő –, s ezáltal párhuzamot von a shakespeare-i Színház az egész világ szállóigével.
Gyermekkorunk ismert verse Weöres Sándor Déli felhők című költeménye, amelyben Katóka, Mog király, a bolond, Bogyóvére királylány és a cirkuszhercegnő a meghatározó szereplők, az utolsó versszak pedig a cirkuszhercegnőnek a cifra világból a hétköznapi életbe, a természetbe való elvágyódásáról szól:
Száz ruháját, ékszerét
odaadná szépen,
csak egy hétig futkoshatna
lenn a nyári réten.
A cirkusz Franz Kaffkát is megihlette (lásd Az éhezőművész című novelláját), és az esszéirodalomban is megjelenik az egyik legmeghatározóbb karakter, a bohóc archetípusa, Arlequin (lásd Hamvas Béla Titkos jegyzőkönyvének vonatkozó fejezetét).
Ha a könnyűzene palettájára nézünk, akkor az LGT híres slágerében (Miénk ez a cirkusz) feltűnnek a jellegzetes cirkuszi szereplők (törpe, óriás, bohóc) és az elmaradhatatlan cirkuszi kellékek (csúszda, háló, bringa, görkorcsolya) is, amelyek és akik feje tetejére állítják a világot. A dal kifejezetten szórakoztató, pozitív világként festi le az élet és a cirkusz metszéspontját. Balázs Fecó A cirkusz megy tovább című dala „az élet megy tovább” kissé közhelyes szókapcsolatát öltözteti új köntösbe. Rúzsa Magdolna 2019-ben Lélekcirkusz címmel albumot jelentetett meg, amelynek zenéjét az LGT tagja, Presser Gábor írta, és az album túlnyomórészt édes-bús dalokat tartalmaz. Nyitószáma, A bohóc az eljátszott vidámság, a szórakoztatás kötelességének terhéről, de a felvett szerep bús öröméről is szól. A Honeybeast együttes 2021-es Cirkusz című dala egy viharos párkapcsolat megjátszott kulisszáit önti szavakba és zenébe:
Nekem ez a cirkusz nem kell
Csak ennyire vagy képes, menj el
Sosem változol, ez így megy félre
A hidegháború nem lesz béke
Ha nem megy, add fel
Ne gyere a múlttal, nem fair
Én a kötélidegzetű kis cseléd, te
A kötéltáncos, az nem lép félre
Érdekesség, hogy egy korszakalkotó rock and roll album kapcsolódik az arénázáshoz is: a Hungária együttes 1982-es nagylemeze, az Aréna magát a rock and roll műfaját és a zenészek „porondra lépését” az arénában való fellépéssel köti össze, amikor a rock and roll „gladiátora az arénába lép”, ahol a „reflektorok kereszttüzében csillog a színpadkép” – azaz a színpad és az aréna itt is egymásra talál. Nem is beszélve arról, hogy a lemez egyik dala az Arénázz – azaz tombolj, őrjöngj – címet viseli.
A filmművészet két darabjáról korábban már volt szó (A legnagyobb showman, Pillangó Cirkusz), és említettem a nagy klasszikusokat (Ben Hur, Spartacus, Gladiátor) is, de hiba lenne kihagyni Charlie Chaplin 1928-as Oscar-díjas filmjét, amely egy szerelmi csalódást helyez cirkuszi környezetbe. Magyarországon Koltai Róbert 2004-es Világszám című filmje Dodó és Naftalin bohócok hányatott sorsát dolgozza fel a 20. századi magyar történelem zivataros korszakain keresztül. A film nyitódalát Bodrogi Gyula énekelte.
És ezek a példák csak töredékei azoknak, amelyeket még felsorolhatnánk…
- Megváltoztatható-e egy szó élete?
A cirkusz a pompa és a csillogás világa, benne van a szórakoztatás, az emberi ügyesség, a túlélées a szerelem és a hősiesség is. A cirkuszol (és arénázik) igénk mégis erősen negatív jelentésű. Hogy lehet ez? Hogyan lett a lóversenyek helyszínének megnevezéséből őrjöngés, tombolás, botrányos jelenet? Nehéz biztosat mondani.
A nyelvész, ha egy szó életét kutatja, hiteles, írásos forrásokra támaszkodhat, ezek azonban a kérdéses két szó esetében nem állnak rendelkezésre, az adatolás is viszonylag későnek mondható, a szavak elvonatkoztatottabbá válása (absztrahálódása) mégis kézzel fogható. Egy biztos pontunk van: a nyelvhasználó. Mivel a beszélők maguk változtatják meg a nyelvet, a szavak jelentését is átalakíthatják. A jelentésváltozásban kulcsfontosságú a motiváció: nyelvtől független tényezők – például események, benyomások, új találmányok, politikai-gazdasági-társadalmi változások – erős befolyással lehetnek a nyelvhasználók szavakkal kapcsolatos látásmódjára. És a nyelv szókészlete erősen változó szegmens: szavak jönnek, szavak mennek, jelentések halnak ki, születnek és alakulnak át. A gyümölcs régen jóval szűkebb kategória volt, a marha kincset, vagyont jelentett, a hülye szavunk pedig valószínűleg a hüledezik igével volt szorosabb kapcsolatba hozható.
A cirkusz – amellett, hogy látványos, szórakoztató üzem – szorosan összekapcsolható a lármával, a zajjal, sőt az ott attrakcióként bemutatott emberek megalázása miatt a botránnyal is, a nyelvhasználók mindenhatóságának köszönhetően pedig elképzelhető, hogy ez az összekapcsolódás meg is történt a fejekben. A figyelem ilyenkor az egész cirkuszi jelenség egyetlen szeletére összpontosul, az egészről egy részkomponensre tevődik át, ezért lehet a lárma, a zaj és az őrjöngés a cirkusz világához kapcsolható, és ezért jöhetett létre a Voigt Vilmos által említett három életforma legelvontabbika: az első kettőből (szórakoztató üzem, ókori küzdőtér) következik a harmadik. Ezt hívja a nyelvészet metonimikus (szinekdochikus) jelentésváltozásnak: az egész egy résztulajdonságával felruházzuk a teljes jelenséget. Az pedig, hogy a cirkuszt a hangzavarral és az őrjöngéssel kapcsolták össze, hatással lehet a cirkuszművészet mai megítélésére is.
A cirkuszol szó jelentéstartalma kifejezetten negatív, és ennek vagy bármelyik szónak az életét befolyásolni, jelentését megváltoztatni nem könnyű. Heroikus módon sikerülhet (lásd a Kazinczy és elődei-utódai fémjelezte nyelvújítást, az Akadémia 19. századi törekvéseit, az 1930-as években kibontakozó sportnyelvújítást vagy a számítógépes nyelvezet 80-as, 90-es évekbeli magyarítására vonatkozó, máig tartó erőfeszítéseket), de a szavak létjogosultságát mindig a nyelvhasználók szentesítik. Ahhoz, hogy egy szó jelentéstartalma megváltozhasson, számtalan esetben magának a jelölt fogalomnak kell változnia, megváltoznia. És a siker még ekkor sincs garantálva, cserébe borítékolhatóan lassú folyamattal nézünk szembe.
Mit tehet a cirkusz, ha szeretné befolyásolni az emberek gondolkodását, a cirkusz nyelvi reprezentációját? Jó eséllyel azt, amit most is tesz: átalakul, megváltozik, új lelkületet, filozófiát, más szórakoztatási minőséget kínál. Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója így fogalmazott, amikor kiemelte, hogy ma már cirkuszművészetről beszélhetünk: „Nem mindenhol van ez így, van, ahol ez egy idejétmúlt szórakoztatási formaként rekedt meg. De Magyarországon az előadóművészekkel, a [balett-táncosokkal], az operaénekesekkel egy kategóriában ünneplik az artistákat, a cirkuszművészet ott van a legmagasabb szintű művészeti ágak között.”
Az újcirkusz nemzetközi iskolapéldájaként a Cirque de Soleilt emlegetik – nem méltánytalanul és nem véletlenül, hiszen az előadásaik rendhagyóak a hagyományos cirkuszhoz képest, központi témára és történetre épülnek, és a szereplők maguk is kiveszik a szerepüket a díszletek, rekvizitek mozgatásából. A Fővárosi Nagycirkusz is hasonló törekvésekkel igyekszik napjainkban bevonzani a közönséget: a 2024-ben bemutatott előadásuk, a Csillagok, égbeli tűk több művészeti ág közös összekapcsolódásával, dalok, szövegek kíséretével mesélnek az emberi élet jelenlegi aktualitásairól (háború és béke, klímavédelem), és kínálnak igazi családi programot a cirkuszba betérőknek.
- Összegzés
Cirkusz, színház, fesztivál, jelenet, aréna – sokszor tiltó kifejezések formájában használt szavak, amelyek ugyanazokra a jelentésekre vezethetők vissza (lásd a táblázatot).
| Ne cirkuszolj! | Fejezd be a botrányos viselkedést!
Hagyd abba a lármázást! Ne őrjöngj! Ne tombolj! |
| Ne csinálj színházat! | |
| Ne csináld a fesztivált! | |
| Ne rendezz jelenetet! | |
| Ne arénázz! |
A köralakú versenypályák izgalmai és a nép őrjöngése tehát hosszan beleivódott az elménkbe: jelenleg a cirkusz (még) elválaszthatatlan azoktól a zűrös eseményektől, amelyekhez elődeink kötötték ezt az ellentmondásos világot. A művészeti alkotások – filmek, versek, regények, dalok, festmények – pedig mintha meg is erősítenék, hogy a csillogó kulisszák mögött valami sokkal rejtélyesebb, sokkal ijesztőbb, hovatovább hazugabb világ rejtőzik, amelyben jóval több a szenvedés, mint azt gondolnánk – pont, mint az életben. Ez a vád utolérte a színházat és az ünneplést (fesztiválozást) is, hiszen ezek is mind az élet utánzásai. Arisztotelész így utal rá a Poétikában: „Az utánzás vele született tulajdonsága az embernek gyermekkorától fogva. Abban különbözik a többi élőlénytől, hogy a legutánzóbb természetű, sőt eleinte éppen az utánzás útján tanul is; mindegyikünk örömét leli az utánzásban. Ezt bizonyítja a művészi alkotások példája: vannak dolgok, amelyeket önmagukban nem szívesen nézünk, de a lehető legpontosabb képünk szemlélése gyönyört vált ki belőlünk..”.
Mi az útja a cirkuszhoz való hozzáállás megváltozásának? Az, hogy a cirkusz önmagán változtasson, mást gondoljon saját magáról, mint amit az emberek gondolnak róla, s ha ez megtörténik, előbb-utóbb a nyelvhasználók is felismerhetik, mit jelent a cirkusz új világa, és talán – egyszer – a cirkuszol szavunk használata is átalakul. Voigt Vilmos írja: „A cirkusz utáni nosztalgia meg borzongás is a múlt cirkuszára és nem a mai cirkuszokra érvényes. És korunkra jellemző az is, hogy ma e szó legtöbbször a »durva, dühöngő jelenet« értelemben hangzik el – noha a durva dühöngés sosem volt cirkuszi műsorszám. […] A cirkusz […] az – ami annak nevezi magát. És ha a cirkusz szó mára köznapi botránnyá is változtatta a jelentését, azért a szó első két, régi jelentését ma is odaértjük.”
A változás ugyan még várat magára, és a nagy munka még csak most kezdődött. Én bizakodó vagyok. Hátha sikerül.
Pölcz Ádám
Felhasznált irodalom
Arisztotelész 1982/2004. Poétika. Lazi Könyvkiadó Kft., Budapest. Fordította Sarkady János. Arisztotelész: Poétika (oszk.hu) (Letöltve 2024. 07. 12.).
Mészáros István 2012. A tűz közösségi élménye: zsonglőr szubkultúra Magyarországon. Kultúra és közösség 3–4/87–106.
mult-kor.hu: Panem et circenses – bármit megtettek a nép szórakoztatásáért az ókori Rómában. Panem et circenses – bármit megtettek a nép szórakoztatásáért az ókori Rómában » Múlt-kor történelmi magazin » Műhely (mult-kor.hu) (Letöltve 2024. 07. 10.)
Radnai Gábor 2000. Mosoly, vigyor, kacagás. Karinthy Frigyes A cirkusz című novellájának elemzése. Napkút Kiadó – Napút Online kulturális folyóirat (naputonline.hu) (Letöltve: 2024. 07. 12.)
Tolcsvai Nagy Gábor főszerk. 2018. Nyelvtan. Osiris, Budapest.
Voigt Vilmos 2019. Mi is (a) cirkusz? – Adatok a cirkuszról mint sajátos életformáról vagy létformáról. In Voigt Vilmos: A jelek valóságáról – a valóság jeleiről. Válogatott tanulmányok. Gondolat Kiadó, Budapest. 409–424.
Zaicz Gábor főszerk. 2006. Etimológiai szótár. Tinta Könyvkiadó, Budapest.
Önnek ajánljuk
