Cabaret

színházi jegyzet

Nagy sikerrel mutatta be a Szigligeti Színház társulata a Cabaret című musicalt, John Kander és Fred Ebb klasszikus darabját. Ám most mégsem klasszikus megfogalmazásban került a közönség elé a mű. Radó Denise rendező sok dolgot újragondolt a szolnoki előadásban.

A színészek bőrönddel érkeznek a színpadra, s a darab végén esőkabátban, bőröndökkel távoznak egy eltorzult világból. „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult….” Írta a beteg eszme egyik magyar áldozata. A szereplők arca fehérre festve, mint megannyi kísértet mozognak a különös világításban. Nem egy megszokott musical előadás ez. Brechti, weil-i gesztusok sorakoznak az amerikai szerzők színpadán, a harmincas évek berlini, Az ember tragédiájának római képére emlékeztető rothadt világát idézik a huszadik század Németországában. A halál lehellete, a halálba menetelők boldog tudatlansága, az élőhalottak utolsó orgiája… Az emblematikus nagy, tiszta árja dal az első rész végén harsan fel, s ahogy a szereplők a dal fináléjában náci tisztelgésre emelnék a kezüket, a színpad előterében lógó, foghíjas, félig kiégett Cabaret felirat leereszkedik, s eltakarja a mindnyájunk számára borzalmas képet. Vége a felvonásnak.

Járai Máté, Kertész Marcella és a tánckar

A színházi konvenció parancsa szerint tapsolnunk illene… De nem megy, valahogy nagyon nehezen megy. Mert üvölteni kellene, védekezni. Ehelyett ott ülünk szép ruhánkban a nézőtéren, s tapsolunk. Kinek? Minek? A színészek első felvonásbeli teljesítményének? A szép dalnak? Vagy minek? De hát ez téboly. Őrület. A színpadi gesztus és a dermesztő valóság összemosódik. Egy pillanatra nem is érzékeljük tisztán, hogy nézői vagyunk-e egy színházi manipulációnak, vagy valami valóságos őrület katonáiként szalutálunk a Sátán földi helytartójának. Hosszú másodpercek kellenek, mire megtaláljuk magunkat, és lerázzuk a sátáni gondolat pókhálóját. Katartikus pillanat. Megtisztulunk, új emberként éberebbek leszünk, érzékeink felfrissülnek. Az alkotók elérték a céljukat. Immunissá váltunk.

Ez az igazi színház. Ez a színház értelme.

Kiss József