Belbel: Eső után – Csábi Anna rendezése Temesváron

… ha nem lehet, annál inkább…

Kortárs katalán szerző darabjával nyitotta a 2019/2020-as évadát a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Sergi Belbel története napjainkban, egy szupercég negyvenkilenc emeletes irodaháza zugdohányzó alkalmazottainak rejtekhelyén, a tetőteraszon játszódik. Kisvezetők és csúcsbeosztottak (a titkárnők) keresik vagy kerülik egymás társaságát, füstölik egymás szemébe, majd fonják egymás lelkébe a sorsukat. Két éve tart az aszály. A nikotinisták esővágya, persze jókora metafora.

Az előadás nagyszínpadra készült. A nézőtér elejéről néhány széksort kiszedtek azért, hogy Albert Alpár díszlettervező megképezhesse a magasságot. Toronyháza falát klímaberendezések kültéri blokkjai éktelenítik; helyünkről a terasz innenső és túlsó korlátjára is rálátunk, fejünk felett projektor kergeti a meddő fellegeket, balra őrbódészerű téglatest jelképezi a liftaknát, míg jobbra a semmi rejtélyes űrjébe révedünk. Innen fúj a szél, s e semmiben keresgél menedéket Bandi András Zsolt, szerepnevén, Aki csak rá akar gyújtani. Van menekülnivalója. Ő a gotháros természetű személyzeti vezető, aki ellen majd fellázadnak az alattvalók. Amidőn az állásából elbocsátják, már nem rejtőzködik, nem potyogtatja kezei közül a cigi-cuccot: célegyenesen a korláthoz megy, és átlép az életén. A darab egyetlen személye, aki a százhetvenegy és fél méteres távot ejtőernyő nélkül teljesíti, az előírt 8 másodperc alatt. Utóbb/közben kapcsolatba kerülnek a mélységgel mások is, de vagy úgy, hogy a kollégájuk vágyálmában zuhannak, vagy levetnék magukat, de visszatartja őket a tériszonyuk, vagy a Border line-ok közönyével egyensúlyozva, bölcselkednek a korláton kívül.

A méterszámítást és a gravitációkísérletet Aszalos Géza (Titkárságvezető) végzi el a három hónapja ott dolgozó, s most először tilalomszegő Rendszergazda, Kiss Attila kedvéért. Előbbi válni készül a feleségétől, és szeretné, hogy neki ítéljék a gyereket, utóbbi családtervezésben van, hátha a gyerek által a házasságuk másmilyenné válik. A Godot-dramaturgiát idéző jelenetet villant a két színész.

RENDSZERGAZDA (Rg) A feleségem és én gyereket akarunk.

TITKÁRSÁGVEZETŐ (Tv) Gratulálok.

RG Köszönöm.

TV Meg fog változni az életetek.

RG Épp ezért akarjuk.

TV Mit akarsz ezzel mondani?

RG Azért akarjuk, hogy megváltozzon az életünk.

TV Aha. Meguntátok?

RG Dehogyis! Nem.

TV Hogyhogy nem?

RG Vagyis, igen.

TV Hm.

RG Azaz, nem.

TV Problémáitok vannak?

RG Hogy? Micsoda?

TV Párkapcsolati problémák.

RG Mi? Dehogy! Dehogyis! Egyáltalán nem.

TV Akkor miért akarjátok megváltoztatni az életeteket?

RG Hát, nézd, nem tudom, váltsunk témát, jó? Nem akarok most erről beszélni, mit tudom én, miért, nézd, gyereket akarunk, és kész. Ennyire egyszerű.

TV Gratulálok.

RG Köszönöm. (Csend)

TV Ha nem gyújthatnék rá időnként, én nem is tudom, mi lenne velem. Ez annyira jó.

RG Én is így vagyok vele. Csak az a baj, hogy káros.

TV Káros?

RG Igen, az… az egészségre, nem?

TV Milyen egészségre? (Csend)

RG Hány méterre lehetünk a földtől?

Az idézett jelenet a rendező színpadi stílusexpozíciója. Csábi Anna eddigi pályája nem évtizedekre nyúlik vissza – nemrégiben kapott kritikusi szavazatot ígéretes fiatalként –, ám a keze máris kiérleltségre utaló nyomot hagy az előadásokon. A személyes ismeretség persze azt mondatja, hogy korabölcs emberként, engedi saját paradoxonélvező természetét érvényre jutni, instrukcióként önmagát közvetíteni, de ennél jobbat aligha tehet egy művész, ha teheti. Temesváron, eddig igen. Rövid idő alatt három szöveget vihetett színre, szabad választása szerint. Elsőként hazai kortárssal dolgozott; Forgách András Tizenkét nő voltam című novellafüzérét játszotta a Csiky Gergely Színház (Apró kozmikus félreértés), amire a kétdarabos katalán mikro-ciklus következett – Sergi Belbel és Jordi Galceran (a Burundanga, koprodukció a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával) –, ám a tematikai homogenitás és a stílusjegyek alapján tekinthetjük (tiszteletbeli) katalánnak Forgáchot is.

Közös vonás a dramaturgiai zárványlét. Hogyan szeretkeznénk, ha űrhajósok lennénk, a súlytalanság állapotában? (Apró kozmikus félreértés). Baszk túszejtés egy diákalbérletben, a szabadságharcosok fegyverletétele után (Burundanga, avagy a maszk, a baszk meg a cucc). Sorsdrámák egy toronyház tetőteraszán (Eső után). A Sartre-ra emlékeztető zárt tárgyalás szindróma egyébként nem kortársi katalán vonás: megfigyelhető ugyanez az íreknél. Az etnikai elszigetelődésen belüli csoport-elkülönülések, s tetézésképpen az egyes ember magánya ugyanúgy kulminálhat az ír kocsmákban vagy hegytetői családi házban, mint az öntörvényű (kodifikáltan extrém) hivatalvilágban (lásd még: Grönholm-módszer). A zárványlét képtelenségek láncolatát eredményezi, s minthogy a cselekvés a célját önmagában találja meg, nyilvánvalóan abszurd.

Futó darabról lévén szó, illetlenség volna a cselekmény fordulatait feltárni. Egy 49 emeletes irodaház tetején vagyunk. Titokban ide járnak dohányozni az alkalmazottak: itt szabadon cseveghetnek, kibeszélhetnek mindent: irodai ügyeket, szexuális témákat, személyes kis dolgokat. Két éve nem esett az eső. Talán ha egyszer elered, megváltozik az életük. Addig azonban mindenki a saját mániájával van elfoglalva: a rendszergazdát üldözik a nők, a titkárságvezető arról elmélkedik, vajon mennyi ideig zuhan egy test, ha kiesik innen, az egyik titkárnő furcsa hangokat hall, a másik titkárnőt a főnöke szeretné megkapni, a harmadik titkárnő az egyetlen férfit keresi az egymillióból, aki majd gyereket csinál neki, a Futár minden nőt le akar fektetni, az Ügyvezető igazgatónő saját céget alapítana. Néha feltámad a szél, hogy kifújja a kezükből az égő gyufát. És várják az esőt.

A személyzetis irodájában, a kiválasztáskor emberi sorsok dobódnak be a szecskagépbe. A szelekció nyomán, a munka hivatalképes közösségi lénnyé dekonstruálja az embert. A személyzetis eredendő bűne, hogy nem tudott minden nikotinfüggő jelentkezőt kiszűrni. A forradalmi helyzet valójában a dohányzási tilalom. Miért tilos az itt, ami nem mindenütt?  A szenvedély törvénye fordul szembe a hivatal törvényével, holott az utóbbi értelmes, hiszen a dohányzás káros, az összezárt embereknek egymás egészségében kárt tenniük erkölcsileg tilos. A nikotinfüggőséghez a kockázatkereső ember lelki karaktere társul. Egyik a lebukás veszélyéért jár fel a toronyháziroda tetejére cigarettázni, a másikat vonzza a mélység.

Miként feszítik szét a kereteket a személyes sorosok, és a személyiségek? Hogyan emelkedhet ki a tilos dohányzóhelyi közösségben a mintahivatalnokból, az érzékeny szuperhősnő? A munka hatalma az ember fölött – ez Tokai Andrea Ügyvezető igazgatónője – és az ember hatalma a saját hatalma fölött – ez a meddő, skizoid megnyilatkozásokra hajlamos, hirtelen hivatali karriert befutó Fekete titkárnő (a rendezőnő önmagára osztotta a szerepet). Odaáll a párkányon remegő Rendszergazda mellé, akinek fényes nappal a nyílt utcán erőszakolták halálra a feleségét. A záporrá erősödött esőben félaraszonként közeledik hozzá. Szinte összeérnek, mire az eső eláll. A jövőjük édeskés sorstragédia.

A rendezőnő hangja a bársonyos abszurd. Kialakult egy kis színészcsapat, amely perfektül beszéli-játssza a Csábi-stílust: a magánya depressziójából felragyogni képes Borbély B. Emília (Vörös titkárnő), a tüneményes kaméleonsággal játszó Keresztes Ágnes (Szőke titkárnő), az amazoni hévvel hűséges Lőrincz Rita (Barna titkárnő) és az evidens Csata Zsolt (Futár).

Csábi Anna a lelki részletek művésze: lelkificam-realista. Reális mederben tartja a történetet, a szereplők jelzetten naturalista környezetben játszanak. Találékonyan gombolyítja a mesét, precízen levezényli a hősei átváltozásait. Egy párkányszerű kitüremkedés a falsíkból, elegendő, hogy a néző odaképzelje a talpa alá a meredélyt. Humorban feloldott szorongások és félelmek. Az eső elhozza a boldogság esélyét is.

Képek: Petru Cojocaru

Avatar for Balogh Tibor

szerző/szerkesztő


Notice: ob_end_flush(): failed to send buffer of zlib output compression (0) in /home/magyarteatrum/public_html/wp-includes/functions.php on line 4344