Az énekkar operettkirálynője

Elhunyt Látrányi Ilona, a Győri Nemzeti Színház örökös tagja

Nem volt nap, hogy ne sétált volna be közénk a színházba a nyugdíjasan is örökké aktív Látri, aki nem tudta nélkülözni a munkát, a társaságot, s mi aggódva érdeklődtünk hogyléte felől. Ostorcsapásként ért bennünket a hír, hogy 2009. október 4-én eltávozott az égiek karába.

72 évesen hunyt el, s egy emberöltőt, 54 évet töltött a színpad fényében, soha nem szűnő belső ragyogásban. 18 évesen már első bemutatkozó meghallgatása után felvételt nyert a Győri Kisfaludy Színházba. Nemcsak hangjának szépsége, hanem bájos megjelenése, belső kisugárzása is művészi pályára predesztinálta. Bethlen karnagy azonnal felfedezte tehetségét, beleszeretett és feleségül kérte. Többször is bizonyított sikeres beugrásaival, és szóló szerepeket ajánlottak neki, de Látri, a szerény Látri lámpalázát soha nem tudta leküzdeni, így szépséges hangjával az énekkar művészeként dalolta be magát az örökös tagok birodalmába. Kollégái körében sok-sok anekdotát mesélt színpadi élményeiről, a vidéki fellépések éjszakába nyúló vidám eseményeiről. Volt egy személyben ügyelő-súgó-szólista-énekkari tag, s mindezt derűsen adta elő az örökké mosolygós vidámságra „éhező” művésznő. A napi próbákra mindig elsőként érkezett. Soha nem késett még nyugdíjas éveiben sem, hiszen „második otthona” volt a színház. Türelmetlenül várta a dolgos napokat, mert társasági ember volt. Látri egyedül élt, de soha nem volt magányos. Szenvedélyesen szerette az állatokat, s nem múlt el egyetlen nap, hogy ne gyűjtögette volna kutyáinak, madarainak az „elemo( r )zsiát”. Szakmai munkája során „kiszolgált” több igazgatót, karnagyot, rendezőt a győri színházi élet történetében. Kitűnő memóriájának köszönhetően, sokat segített nekünk, fiatalabb kollégáinak. Repertoárja gazdag volt, hiszen több mint 5 évtized során, az örökös tag Látri, az operettirodalom valamennyi slágerét, és az operák széles skáláját elénekelte csöndes, szoprán ragyogásban.

Királynőként távozott közülünk!

S most megpihen, valahol. ,,talán

„…messze délen, kéklő hegyek ölén!”, a Zene Birodalmában.

Olasz Valéria