ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJÉVET!
A Turay Ida Színház Betlehem csillaga című előadásának fotójával kíván áldott, békés, szeretetteljes karácsonyt és boldog újesztendőt minden olvasójának, nézőjének és művészének, munkatársának a Magyar Teátrum, a Magyar Teátrumi Társaság és összes tagszínháza!
Józsa Mihály
Éjféli mese
A Kis herceg, Micimackó, a rendíthetetlen ólomkatona, a Boldog herceg, a Kis gyufaáruslány és Dömdödöm együtt üldögéltek egy ajándékbolt leghátsó polcán, ahová azért kerültek, mert kellett a hely a legújabb digitális játékcsodáknak, a hajköltemény-babáknak, a harckocsivá alakuló emberszabású űrjárműveknek.
Ott üldögéltek hát leghátul és vártak.
– Mikor jön már? – kérdezte türelmetlenül a Kis herceg.
– Talán nem is jön – sóhajtotta Micimackó.
– Eddig mindig eljött – mondta a Rendíthetetlen ólomkatona.
– Biztos most is eljön – reménykedett a Boldog herceg.
– Jönnie kell! – vacogta a Kis gyufaáruslány. Dömdödöm pedig csak azt mondta, amit mindig, de azt nagyon szomorúan.
Csak vártak, vártak, és sóvárogva nézték a kirakatüvegen keresztül a hazafelé igyekvő embereket, és vágyakozva gondoltak arra, nekik is milyen jó lenne ott várni valamelyik karácsonyfa alatt, hogy meghallgassák a meséiket.
Aztán nem vártak tovább. Kimentek az utcára, megszólították a lehajtott fejű embereket, odamentek a kukákban kotorászókhoz, és elmesélték nekik a történeteiket. Aztán betértek a pályaudvarokra, az aluljárókba, és csak meséltek, csak meséltek. Bementek az emberek lakásaiba, odaültek szerényen terített karácsonyi asztalaik mellé, és meséltek. Odaültek azoknak a gyerekeknek az ágyaihoz, akik csalódottan aludtak el, mert szüleik nem tudták megvenni nekik az áhított ajándékot, és odaültek a szülők ágyaihoz, akik szomorúan aludtak el, mert gyermekeiknek nem azt az ajándékot tudták megvenni, amit azok a legjobban szerettek volna. És csak meséltek, csak meséltek.
A Kis herceg arról, hogy jól csak a szívével lát az ember, Micimackó a barátságról mesélt, a Rendíthetetlen ólomkatona a hűségről, a Boldog herceg a szeretetről, a Kis gyufaáruslány az igazi melegségről mesélt. Dömdödöm pedig csak azt mondta, amit mindig.
Ekkor nagy fényesség támadt, és érezni lehetett a jászol illatát.