Titokban kicsit félve készültünk a sorrendben ötödik alkalommal megrendezett szentpétervári tornára: vajon nem válik-e megszokottá minden? A válasz a megérkezés első pillanatában egyértelmű volt – minden utazás külön élmény és kaland.
Az első este Andrej Arsavin (a szakértőknek sokat mond a név!) és a híres szentpétervári színészkollegák társaságában telt el. Reggel indultunk városnézésre. Ez a kirándulás azért volt különleges, mert láttam a – főleg fiatal csapattársaimon – azt az ámulatot, amit mi is éreztünk az első utazás alkalmával. Szentpétervár varázslatos, egyesíti a cári Oroszország birodalmi erejét a szovjet rendszer világát és megmutat valamit a jövő Oroszországából is. Délután I. Péter cár csodálatos nyári palotáját néztük meg egy hajókirándulás keretében.
A színészválogatott túráinak van egy speciális protokollja: ami röviden azt jelenti, hogy gyakorta megkóstoljuk a helyi kulináris nevezetességeket, különös tekintettel az italkülönlegességekre. Természetesen ez csak elősegíti a remek hangulatot. Válogatottunk különös edzésmódszerekkel dolgozik. A mérkőzés előtti este tilos(!) korán lefeküdni és lehetőleg jókedvűen illik elaludni. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a csapat maximálisan eleget tett az elvárásoknak. A csapattagok életkora 28 év és 66 év között van. Lássuk be, sokan túl vagyunk az ideális labdarúgó koron. A labdarúgó torna napja! Sok okból szeretem és tisztelem játékostársaimat! Ezen a délutánon azonban mindenki 100 %-ig felülmúlta önmagát. A csapat szörnyű időjárási körülmények között nagyon erős ellenfelekkel szemben kupagyőztes lett! Köszönhető ez a győzelem a csapategységnek, egymás segítésének és minden játékos odaadásának. Kortól, súlytól és játéktudástól függetlenül mindenki maximálisat nyújtott. Óriási érzés volt a torna lején a magyar himnuszt és a kupa átvételekor a színészválogatott saját indulóját végigénekelni (Sudár jegenyefa…). Az utazás második része egy csodálatos hajóút volt, amelyet a Rusz nevű luxushajón tettünk meg Szentpétervártól Moszkváig. Elindultunk a Néva folyón, átkeltünk a Ladoga- és az Onyega-tavon, áthajóztunk a Moszkva-csatornán és végül a Moszkva folyón behajóztunk Oroszország fővárosának északi kikötőjébe. Induláskor egy kicsit furcsának tűnt az utasok összetétele, hiszen rajtunk kívül csak spanyol, francia, portugál és izlandi nyugdíjasokból állt az utazó közönség. Mi egy fantasztikus kupagyőzelem után érkeztünk meg a hajóra kellő hangerővel és vitalitással… Az első este ez a két világ nehezen talált egymásra, a helyzet a második napon gyökeresen megváltozott és ezek a hölgyek és urak – nyugodtan mondhatom – jó barátaink lettek. Az utazás nem csak mulatozásból állt. A hajó többször kikötött rendkívül érdekes és történelmileg fontos emlékhelyeken, amelyeket a csapat meglátogatott. Az utolsó előtti este a színészválogatott teljes létszámmal fellépett a hajó búcsúestjén – jelentős sikerrel!
