A szerelem mindig aktuális

Gárdonyi Géza Ábel és Eszter című művének színpadra írt adaptációja kerül bemutatásra a Rózsavölgyi Szalonban, szeptember 17-én kedden.

A regényíró ebben a műben egy különös örök szerelmet mutat be nekünk finoman és árnyaltan megalkotott jellemekkel. Nyéky Ábel és Kardos Eszter egymásra találása Isten csodája, sorsukat, elszakíttatásukat azonban az emberek által teremtett körülmények határozzák meg. Elereszteni nem akarják egymást, megtartani egymást azonban a környező világ hatására képtelenek. A regényből készült darabban nemcsak két fiatal szerelmét ismerjük meg, de sorsukon, szenvedéseiken keresztül az őket körülvevő, letűnt világot, a századfordulós Budapestet is.
A társadalom, a család, a mikroközösség szerepe és befolyása sokat változott azóta, de beteljesülhetetlen szerelmek minden korban voltak, vannak és bizonyára lesznek is.
A művet Léner András rendező viszi színpadra négy szereplővel – Esztert Danis Lídia, Ábelt Őze Áron formálja meg, míg a lány mamáját Pogány Judit, férjét Gula Péter alakítja.

A bemutató előtt Selmeczi Beát, a darab hatodik alkotóját kérdeztük, aki színpadra alakította a történetet. A nagyon tehetséges és sokoldalú alkotó gondolatait, szakmai múltját érdemes kicsit megismernünk, hisz bizonyosak vagyunk benne nevével még sokszor fogunk találkozni.

Dramaturgként dolgozol, bölcsész végzettséggel. Sok területen megfordultál, kaphatnánk egy rövid vázlatot a metamorfózis állomásairól?
Magyar-esztétika végzettséggel mindenhez értesz egy kicsit. Az utána már rajtad múlik, hogy melyik szakterületen képezed tovább magad. Nekem nagyon sokáig nem sikerült választanom, film- és színházi kritikákat, esszéket írtam a Filmkultúrába, illetve a Színház című folyóiratba, képzőművészeti tárgyú cikkeket az Exindexbe, de táncoltam zenekarokkal is (ef Zámbó Happy Dead Band, Frank Zappa Emlékzenekar). Három éve döbbentem rá, hogy merre vezet az utam, amikor Menszátor Héresz Attilával elkészítettük a Kékszakállú herceg várának prózai változatát a Zsámbéki Színházi Bázison. Abbahagytam az újságírást, és azóta kizárólag dramaturgként dolgozom. Ennek ellenére hagytam magamnak kikacsintásokat, most például az Ábel és Eszter próbái között Komoróczky Tamás képzőművész retrospektív katalógusát szerkesztem.
A Gárdonyi év kapcsán került sor ennek a kevésbé ismert műnek a kiválasztására. Mennyire áll közel hozzád Gárdonyi világa?
Sokat köszönhetek Gárdonyinak, az Egri csillagokon tanultam meg olvasni az óvodában, ugyanis sohasem tudtam aludni délutánonként, de a ’80-as években nem lóghattál ki a sorból, aludni kellett. Bebújtam tehát a takaró alá az Egri csillagokkal a kezemben, és kínomban – mert nem voltak benne képek – összeolvastam a szüleim által tanított betűket. Azonban egy Egri csillagok vagy egy Láthatatlan ember nem illik kifejezetten a Rózsavölgyi Szalon repertoárjába, bár azt szívesen megnézném, amikor a hunok ipari alpinistaként bemásznak a Szalon ablakain. Az Ábel és Eszter az örök, beteljesületlen szerelem meséje, és a XIX. század második felében játszódik, ráadásul a Szervita tér környékén, azaz témájában és miliőjében is mintha ide találta volna ki Gárdonyi.
Aktuális-e a mai korban Gárdonyi története?
A korok változnak, a család szerkezete és a társadalom összetétele is, de a szerelmi párharcok változatlanok, sőt egyre erőteljesebbek, hiszen minél kevesebb a külső kötöttség, annál inkább saját magunk gördítünk akadályokat a beteljesülés útjába.
Dolgoztál már a Szalonban, tavaly decemberben mutatták be Bagó Bertalan rendezésében Ljudmila Ulickaja Odaadó hívetek, Surik című regényének színpadi adaptációját, amit szintén te követtél el. Tervezed-e az Ábel és Eszter után újabb általad átírt mű színrevitelét itt?
Nem szeretek a terveimről beszélni, csak akkor hiszek igazán egy darab megvalósulásában, amikor a premier után koccintunk, de jövő évadra tervezzük Romain Gary regényének, a Lady L-nek bemutatását, amit Cserje Zsuzsa rendezne, és Bánsági Ildikó játszaná a címszerepet. Ezen kívül Bagó Bercivel szeretnénk egy újabb darabot összehozni, de még nem találtunk rá a megfelelő anyagra. Már alig várom, hogy az Ábel és Eszter bemutatója után elvackoljam magam, és kiírhassam az ajtóra: tudom, hogy számotokra ez nem munka, de csak halaszthatatlan esetben tessék kopogni, mert olvasok.

Mindenkit megkérünk tehát, hagyja nyugodtan olvasni Beát, hogy aztán újabb remek alkotások kerülhessenek a színpadra, mindannyiunk szórakoztatására és épülésére.

Tölgyesi Tibor