A nő, mint hosszúhajú veszedelem?!

Százötven éve született Gárdonyi Géza

A Turay Ida Színház december 14-én mutatta be az Óbudai Kulturális Központban Gárdonyi Géza A hosszúhajú veszedelem című elbeszélő gyűjteményéből készült azonos című vígjátékát. Az előadást Mikó István rendezte és ő is írta át színpadra a néhol humoros, néhol keserédes történeteket.

-Nagyon szeretem Gárdonyit. – mondta mosolyogva Mikó István. –  Tíz éve olvastam először ezt a novella fűzérét, és azóta forgattam a fejemben, hogyan lehetne színpadra állítani. Két évvel ezelőtt kristályosodott ki bennem ennek a megoldása. Miután megírtam a színdarabot, és kitűztük a bemutató időpontját, tudatosult bennem, hogy idén, azaz 2013-ban ünnepeljük Gárdonyi születésének százötvenedik évfordulóját. Úgy gondolom, ez méltó tisztelgés a nagyszerű író előtt.

–Ez egy nőellenes darab?

-Gárdonyi szerette a nőket, és a tapasztalatait írta meg velük kapcsolatban, nem minden irónia nélkül. Nem mondható egyértelműen nőellenesnek, mert kicseng belőlük a férfiakra vonatkozó konklúzió is, hogy milyen gyávák, önzők, és tehetetlenek tudnak lenni, magyarán balfékek. Sok igazság van a történetekben, de a rosszul végződött kapcsolatokért nem csak a nő felelős. A tizenhárom elbeszélésből ötöt emeltem ki, amit színpadon is el lehet játszani. A színdarab alapját pedig egy öt fős agglegény társaság adja, – Benkő Péter, Nagy Gábor, Bregyán Péter, Győri Péter és jómagam –  akik kedvenc klubjukban együtt töltik a karácsony estét. Mivel kártyázni nincs kedvük, egyikőjük kitalálja, hogy meséljék el, miért nem házasodtak meg. Egymásnak tárulkoznak ki, amikor őszinte, nosztalgikus emlékezéseikben felidézik az első igazi szerelemről szóló történetet, ami a színpadon megelevenedik olyan kiváló színész kolleganők játékán keresztül, mint Halász Aranka, Vásári Mónika, Rárósi Anita ésSzabó Anikó. Ők formálják meg az összes nőalakot a történetekben. Van egy hatodik férfi is a darabban, Kurkó József, aki szintén több szerepben színesíti az előadást. A századforduló idején játszódó vígjátékhoz nagyon jól illeszkedik az a zenei világ, ami végigkíséri és átfonja a történeteket.

–Ez az előadás nem fogja elrettenteni a mai ifjúságot a házasságtól?

-Inkább elgondolkodtatja majd őket. Egy párkapcsolatban ne csak a másikban keressük a hibát, hanem magunkban is. A nő és férfi csak együtt alkothat egységes egészet. Idő kell, míg összecsiszolódnak és ehhez nagyon sok türelemre, megértésre és szeretetre van szükség.

Az egyik agglegényt játszó színész, Győri Péter az egyetlen a színészek között, aki valóban agglegény.

–Miért nem házasodott meg eddig?

-Én nem vagyok agglegény, csak még nincs feleségem! – kérte ki magának tréfásan Győri Péter. – Nincs konkrét oka. Ez egy állapot és nem egy döntés. Édesapám is későn, negyvenöt éves korában nősült. Ő sem siette el. Csak azért elvenni egy nőt, hogy legyen valaki az ember mellett, annak semmi értelme. Majd kérdezzen erről harminc év múlva, amikor nyolcvan éves leszek. Akkor majd kiderül, hogy igazán agglegény vagyok-e, vagy sem.

–Nem magányos?

-Egy párkapcsolatban is lehet magányos az ember és az sokkal fájóbb. Én egyedül vagyok, de nem magányos. „Reneszánsz” ember vagyok, és majdnem mindig szerelmes, ha nem is látszik rajtam. A szerelem nagyon fontos, és nem szabad száműznünk az életünkből, bármi is történjék. Nagyon jó példa erre édesanyám. Édesapámat tíz éve vesztettük el, és édesanyám újra férjhez ment. Nagyon érdekes volt részt venni az esküvőjén, de jó volt látni, hogy boldogok együtt az új férjével. Egymásra találni sohasem késő.

–Gárdonyi Géza: A hosszúhajú veszedelem című vígjátékában éppen ön beszél a nő és férfi kapcsolatának lényegéről.

-Igen. Sok bölcsesség rejlik az írásaiban, mint például: „A házasság nem csupán boldogsági társasvállalat. Szenvedések is vannak az életben, csakhogy addig ki-ki a maga baját szenvedte, s egybekelés után már a másik baját is.” De idézhetném Gárdonyinak azt az elméletét is, amit szintén az én figurám mond ki: „Mindenkinek meg van a maga társa… Mintha a két lélek egy volna, ott ahonnan minden élet ered s két testbe osztottan fújták volna alá, hogy itt éljen a földön, ezen a rendetlen csillagon. S a két léleknek keresnie kell egymást, meg kell találnia egymást…” Erről a keresésről is szól A hosszúhajú veszedelem című vígjáték, amelynek a végén érdekes fordulatot vesz a történet. Arról viszont csak az tudhat, aki látta az előadást.

Shirley