A Légy jó mindhalálig újra Debrecenben
Méltó emlék a mindhalálig sikeres musical
Móricz Zsigmond – Kocsák Tibor – Miklós Tibor: Légy jó mindhalálig című musicaljét december 13-án mutatta be a Csokonai Nemzeti Színház. Várhalmi Ilona rendezőnek és az összes közreműködőnek sikerült újra megdobogtatni vele a nézők szívét.
Egyes színházigazgatók és rendezők által kissé lenézett, s éppen ezért ritkán műsorra tűzött műfaj, a musical (megint csak) megvédte magát, és fölényes győzelmet aratott a fanyalgók felett. Az Ady Endre Gimnázium művészeti vezetője, Várhalmi Ilona rendezte Légy jó mindhalálig előadás hatalmas sikert aratott a Csokonai Nemzeti Színházban.
Ezt nem lehet megunni, soha, soha nem lehet megunni – hallottuk a 80-as évek tej-reklámjában, és valóban A Légy jó mindhalálig musical az 1991-es ősbemutató óta töretlen sikert arat, méltán hódít határainkon innen és túl, szívesen nézi (újra) a felnőtt, rajong érte a kisiskolás, ugyanúgy, mint a középiskolás színházszerető közönség. A titok nyitja talán abban rejlik, hogy a mű – mint kés a vajban – könnyen talál utat a szívekhez. Ez elsősorban a remek szerzőtriónak (Móricz-Kocsák-Miklós) köszönhető, illetve és nem mellékesen a színpadra állító rendező-koreográfus munkáján múlik legalább annyira, mint a tehetséges gyerekszereplőkön.
A történet, amelyet mindenki ismer és a fülbemászó zeneszámok egyszerre teszik hálás feladattá – ugyanakkor óriási kihívássá – a darab színpadra állítását abban a kellemetlen, de ösztönző tudatban, hogy valamiféle elvárása, a legkisebbek kivételével, minden nézőnek van. A legtöbben kívülről fújják a dalokat, és pontosan tudják, milyen kálváriákon megy át a főszereplő kisfiú.
Nos, Várhalmi Ilona, alias Cila néni, az Ady Endre Gimnázium közkedvelt drámapedagógusa a koreográfussal karöltve egy rendkívül látványos, mozgalmas, élvezhető és szerethető előadást hívott életre. Az előadás erőssége leginkább a vizualitásban van, Jóna Szabolcs ugyanis olyan akrobatikus elemekkel is tarkított ötletes, energikus táncbetéteket álmodott a színpadra és valósított meg több tucatnyi kisebb-nagyobb gyerekkel, amelyhez hasonlót rég láttunk a Csokonai Nemzeti Színház deszkáin. Cila néni érdemeiről sem szabad azonban megfeledkezni, akinek nem lehetett könnyű dolga már a szereplőválogatással sem, majd a lurkók későbbi fegyelmezésével, instruálásával.
A végeredmény kifejezetten pozitív. Öröm volt ennyi év után Dánielfy Zsoltot újra Valkay tanár úrként látni-hallani, aki ezúttal ráadásul fiával, Dánielfy Gergellyel játszhatott egy színpadon!
A nemrégiben Csokonai-díjjal kitüntetett, a 2013-as év művészének választott rendező sok újdonsággal, eredeti ötlettel gazdagította a musicalt. A darabot természetesen több szereposztásban játsszák. Énektechnikailag többnyire mindannyian jó teljesítményt nyújtanak, különösen tetszik a főszerepet játszó kisfiú tiszta, „angyali” hangja. Kifejezetten jól állt a negatív szerep Olasz Szabó Somának (Sarkadi tanár) – a fegyelmi bizottság további tagjaival olyan hitelesen hozták az ún. „mindent tudó, igazságos” felnőttek világát, hogy Misikével szinte együtt reszkettünk ítéletük miatt. Ellenpólusként állt Csikos Sándor ihletett alakítása, emberséges kollégiumi igazgatóként. A többi felnőtt szerepében Bakota Árpád (István bácsi), Garay Nagy Tamás (Török bácsi), Vékony Anna (Doroghyné), Fehér Éva (Viola kisasszony), Kóti Árpád (Pósalaky úr) és Márkus Luca (Ilonka kisasszony) játékát élvezhettük. Megjegyzendő, hogy több jelentős szerepben látunk volt adysokat, akik mára művészekké érettek (Gulyás Balázs, Harsányi Tamás, O. Szabó Soma, Bíró Judit, Vékony Anna) és jelenlegi drámatagozatos növendékeket (Gellén Fanni, Girincsi Fruzsina, Hevesi László, Hajdu Péter, Dánielfy Gergely, Márkus Luca). Ez dicséri az iskola kiemelkedő művészeti nevelésének eredményét.
Összességében jó szájízzel, kellemes emlékekkel gondolunk majd vissza a látottakra. A társulat méltó emléket állított az idén 475 éves Debreceni Református Kollégiumnak. Várhalmi Ilonának és az összes közreműködőnek pedig sikerült újra megdobogtatni a szívünket, s talán Miklós Tibornak, a darab szövegírójának is, aki már ott van „A szívek melegében”, és égi páholyából biztosan büszkén nézte az előadást…
HBN–Hassó Adrienn
Fotó: Máthé András