Pokol helyett mennyország

Ádámok és Évák Ünnepe: Kétszáz fős olvasópróba a Jókai Színházban

Közel kétszáz fős „társulattal”, a sajtó jelenlétében tartották meg október 17-én a Békés Megyei Jókai Színház Vigadó termében az Ádámok és Évák Ünnepe című középiskolás színházi program közös olvasópróbáját. Az olvasópróbán kivetítőn bemutatták a program internetes honlapját, melyet az egyik szakirányú középiskola diákjai készítettek, és gondoznak. (www.adamokesevak.jokaiszinhaz.hu.)

– Ebből mi lesz? Holnap reggel is itt leszünk! – gondoltuk kollégáimmal, amikor kezdett megtelni a Jókai Színház Vigadó terme az Ádámok és Évák Ünnepe résztvevőivel. Mintegy százötven diák, tizenöt-húsz pedagógus, tizenöt színész (a csapatok mentorai), a színház néhány munkatársa, és a sajtó képviselői. Közel kétszáz ember.

– Mi lesz abból, amikor százötven fáradt, egésznap kötöttségekben mozgó, így aztán mozgáshiányos diák, a tanítás után összejön, hogy egyhelyben ülve, közösen végigolvassa Madách Imre: Az ember tragédiája című, még meghúzott szöveggel is terjedelmes művét. Biztos nem tudjuk időben elkezdeni, és fél óra után még a legnagyobb önfegyelem és ügyszeretet mellett is elszabadul a pokol – gondoltuk. Egyikünk megkérdezte: – Biztos, hogy mindenki hoz magával szövegkönyvet?

Hozott. Mindenki. Kishitűek voltunk. Időben elkezdtük és fél óra elteltével, nemhogy a pokol nem szabadult el, hanem (a darab helyszíneinél maradva) a mennyországban éreztük magunkat. Fél hét körül pedig elhangzott az utolsó mondat is: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”.

Amikor más elfoglaltsága miatt kicsit késve érkező igazgatónk, Fekete Péter belépett a terembe, és meglátta a fegyelmezetten olvasó sokaságot, odasúgta: – Ez döbbenetes! – Igen, de félek, hogy a szünet után már nehéz lesz összeszedni őket – súgtam vissza. És megint tévedtem. A szünetben az igazgató felkérte a mentorokat, hogy adják át azt a kis ajándékot, csemegét, amit csapatokra, színekre szabottan vásároltak, készítettek, sütöttek támogatottjaiknak. A csemegék elfogyasztása után a próba ugyanolyan fegyelmezetten és hatékonyan folytatódott, ahogy kezdődött. Mire mi visszaértünk a terembe, a diákok már mind ott ültek, mindenféle ügyelői felszólítás nélkül betartva a tizenöt percet. Tudták, hogy itt nekik most dolguk van. Ők tudták, hogy a színház nem tévesztendő össze a diszkóval, vagy más mulatsággal. Ők ide, most nem szórakozni jöttek, hanem azért, hogy együtt kezdjék el a nagy közös munkát (na, jó: játékot) melynek során tavaszra színre viszik Az ember tragédiáját. Addig külön-külön próbálnak, színenként, iskolánként, csapatonként, aztán majd megint összejönnek mindannyian, hogy megmutassák, mire jutottak.

Minden esélyük meg van rá, hogy sikerük legyen, és „mennybe menjenek”.

Józsa Mihály

Fotó: A-team