„Szívből jött, és szíven talált” – Vajdaságban turnézott a Békéscsabai Jókai Színház
Délvidéken turnézott a Békéscsabai Jókai Színház, Brestyánszki Boros Rozália, Csörte című darabjával, melyet három vajdasági településen mutatnak be, április 12-én Szabadkán, 13-án Zentán, 14-én, szombaton pedig Újvidéken.
A Fekete Péter színházigazgató (aki többször rendezett már szabadkán) által színre vitt előadás szereplői: Kara Tünde, Katkó Ferenc (aki maga is hosszabb ideig élt és dolgozott Szabadkán), Gulyás Attila és Liszi Melinda (aki meg szabadkai gyökerekkel rendelkezik).
Kara Tünde
Brestyánszki Boros Rozália(aki pedig maga a Szabadkai Népszínház dramaturgja) drámája a generációk közötti kommunikációs nehézségekről, emberi viszonyaink ellehetetlenüléséről szól. Egy határ menti kis faluba váratlanul tör be a modern kor; a számítógépek, a mobiltelefonok és a pillanatnyi sikert ígérő tehetségkutató műsorok világa. Nemzedékek harca és kudarca, vívódása és felparázslása a darab, mely nem zárkózik el mai világunk legaktuálisabb gondjainak, anomáliáinak a bemutatása elől sem. Ugyanakkor, minden drámaisága ellenére, remek szórakozás, sok nevetésre is lehetőséget adó előadás a Csörte. Nevetünk, és később gondolkodunk, gondolkodunk, és később nevetünk. Az is lehet, mindkettőt tesszük egyszerre, ha nem is egy időben. A dráma és a humor, az egyéni és a közösségi válság fölmutatása kellően adagolt ritmusban van jelen a produkcióban.
Csütörtökön este, Szabadkán a kezdés után legalább tíz percig, izzadó homlokú jegyszedők próbáltak pótszékeket beszuszakolni a nézőtérre, szinte szó szerint: a csilláron is lógtak, az előadás végén pedig zúgott a vastaps.
A pénteki zentai előadás után Juhász Attila, volt polgármester, a Vajdasági Tartományi Művelődési Titkárság segédtitkára a következőket nyilatkozta a látottakról:
Juhász Attila
– Nagyon örültem az előadásnak, és nagyon tetszett, de nem csak nekem, hanem az egész zentai közönségnek, a magyar közösségnek. Leginkább talán azért, mert szívből jött, és szíven talált. Az előadás rólunk és hozzánk szólt vajdasági, és általában Kárpát-medencei magyarokhoz, különösen azokhoz, akik az anyaország határai mentén, a peremvidéken élnek. Ráadásul hozzánk, vajdaságiakhoz különösen közel áll ez a darab, hiszen a szerzője is vajdasági, és a szereplők között is vannak olyan színészek, akik innen származnak, vagy sokáig itt éltek. Nagyon tetszett az előadás hangütése, a fanyar humor ellenére is reális játékmód, ami a nézőtéren mindenkit szíven ütött. Zentán a színház, a színjátszás alapprofilja a népszínházi jelleg, amibe a békéscsabai előadás is beleillett, mert megfelelt az itt élő alföldi polgárság gondolat- és érzelemvilágának. Azért külön is szerették az itteniek az előadást, mert bizonyos részeknél a színészek őket is bevonták a játékba, ami mifelénk még újdonságnak számít. Köszönjük anyaországi barátainknak, hogy vállalva az utazással, szállítással járó fáradalmakat, elhozták nekünk ezt a színházi élményt.
A zentai előadáson a nézőtéren ült Laták István, az egyetlen vajdasági magyar nyelvű napilap, a Magyar Szó sportszerkesztője, akinek – mint alábbi nyilatkozata végén kiderül – komoly színházi kötődései vannak.
Laták István
– Feleségemmel együtt megállapítottuk, hogy nagyon rendben volt ez a darab. Amellett is, hogy én nagyon félek az ilyen interaktív előadásoktól, amikor a nézőt is bevonják a játékba, de most így is jól éreztem magam. Olyan dolgokat feszeget ez az előadás, amiket mi a bőrünkön érzünk. Nagyon aktuális, nagyon húsbavágó problémák ezek. Négy olyan kiváló színész játszotta a darabot, akik gyönyörűen énekelnek is. Meg kellett állapítanom, hogy lám-lám, úgy látszik ez Magyarországon követelmény. A darab színpadra állítása pedig nagyszerű. Az itteni magyar társulatok színháztechnikai szempontból mindenképpen irigykedve nézhetik a Jókai Színház előadását. Az előadás minden perce lekötött bennünket, és nem tudok mást mondani, mint, hogy nagyon tetszett. A történet nem látványos tetteket dolgoz föl, hanem a mindennapi problémáinkkal foglalkozik, azokkal viszont nagyon szépen. A Békéscsabai Jókai Színház jó érzékkel választotta ki ezt a darabot, és a rendezés nagyon jó érzékkel, látványosan állította színpadra. A mi vajdasági magyar kőszínházaink becsülettel igyekszenek megfelelő számú vidéki tájelőadást játszani, ugyanakkor nekik is fölfrissülést jelenthet bármelyik magyarországi színtársulat eljövetele. Persze vigyázni kell, mert itt egészen igényes közönséget találnak. Ha több ilyen előadás lenne, akkor kialakulhatna egy olyan színházi kultúra, ami huszonvalahány évvel ezelőtt már megvolt. Erre még emlékeszem, mert annak idején az én édesanyám volt a zentai színház művészeti vezetője. Neki sikerült Zentán olyan színházi közönséget kinevelnie, hogy minden előadás pótszékes teltház volt. Ehhez már csak annyit teszek hozzá, hogy az öregapám pedig a magyar népszínház első igazgatója volt Szabadkán. Köszönjük a békéscsabaiaknak ezt a szép estét!