Mátyás, az igazságos

A népi hőseink közül most a tán legjobban szeretett királyunk alakja kel életre az Újszínházban, járja az országot, ítélkezik és jutalmaz.

Szerencsére nekünk is vannak mesealakjaink, nem kell mindig az angolszász irodalom, néha kicsit bugyuta, de nagyon sokszor a magyar mentalitástól távol álló hőseit színpadra vinni. Különösen igaz ez akkor, ha ez a hősünk valamikor valós személy volt, s nem kis rangban élte le életét, hisz ő volt Magyarország királya.
A népi emlékezet Mátyásról, a keménykezű, de igazságos uralkodóról sok legendát, mendemondát megőrzött. Az, hogy ezek vajon milyen valóságtartalommal bírnak, még ma is vita tárgya a történészek körében, de ez egy cseppet sem fogja majd zavarni, a vélhetően jórészt gyerekekből álló nézősereget. Nekik tetszeni fog az a valaki, aki igazságot oszt, a dölyföst megbünteti, a jóravalót megjutalmazza.
A színdarabban feldolgozott epizódok bizonyára mindenki előtt ismertek lesznek. Mégis jó újra látni – párat önkényesen kiragadva – a kolozsvári bírónál történt fahasogatás igazságosztó történetét, a szegény kovácslegény önfeláldozó vendéglátását, az alföldi parasztember huncut megfeleléseit Mátyás kérdéseire. Az ember a mesében, – mint néha kicsit naivan a való életben is – arra vágyik, hogy az igazság győzedelmeskedjen a hamisság felett, hogy a jó elnyerje büntetését. Ezekben a történetekben mindezt az elégtételt megkapjuk, sok zenével, verses formában, látványos jelmezekben, sőt a legmodernebb lézertechnikát is segítségül hívta a rendező. Mátyás megformálására alkalmasabb külsővel rendelkező színészt Helyey Lászlónál keresve sem találhattak volna. Nem tudni, van-e egyenes ági leszármazás a király és a színész között, az orruk formája és nagysága alapján viszont bizton állíthatjuk, hogy maszk nélkül is kiköpött, mint a király. Kökényessi Ági most átállt a színpad másik oldalára és rendezőként debütált. Kitűnő színészi gárdát válogatott össze, és külön erénye a darabnak, hogy nem csak szórakoztatva elmeséli a történeteket, de hangsúlyt fektet az erkölcsi mondanivalók finom kihangsúlyozására is. Mivel ifjúsági darabról van szó, némely részeknél működik az interaktivitás, a kis nézők kérdések általi direkt megszólítása. Ez azonban cseppet sem zökkent ki minket a verssel, humorral, jókedvvel zajló folyamatos igazságosztás meg nem szűnő folyamatából.
A felnőtt nézők a darabot látva minden bizonnyal nem csak gyermekkorukba repülnek vissza a két felvonás idejére, de a színházból hazafelé tartva, tán azon is elgondolkodnak, jó lenne, ha mindig egy ilyen vezető kerülne az ország élére. Mert bár nálunk manapság már köztársaság van, így álruhás királyok sem róhatják országunk útjait, látogathatják meg az egyszerű honpolgárokat, de egy igazságos, mindenre odafigyelő, messzire tekintő első emberre minden időben szükségünk van. Ne kelljen senkinek szomorú szívvel sóhajtania, az évszázadok óta fennmaradt keserű mondást: Meghalt Mátyás király, oda az igazság!

Tölgyesi Tibor