Tomanek Gábor újra a Jókai Színházban

Tomanek: hívtak, és jöttem

A Békéscsabai Jókai Színház december 17-én Zalán Tibor feldolgozásában bemutatja Arany János Toldiját, Tege Antal rendezésében. Az előadásban sok év után Tomanek Gábor színművészt is újra láthatja a helyi közönség. A következőkben Niedzielsky Katalin interjúját olvashatják.

Nagy tapssal köszöntötték kollégái Tomanek Gábort a Toldi első olvasópróbáján november 15-én a Vigadóban. Arany János – Zalán Tibor szín-játékában a Narrátor szerepére Tege Antal rendező hívta meg a művészt, akit jó pár éve nem láthattunk a Békéscsabai Jókai Színházban. A visszatérés és a távolmaradás okairól beszélgettünk. (Száz éve ismerjük egymást, furcsa lenne, ha magázódnánk.)
–  Gábor! Örülök, hogy újra játszol a színházban. De miért volt a hosszú szünet, kihagyás? S mi történt most, ami eddig nem?
–  Miért? Történt valami?
–  Valami csak történt, hogy újra fellépsz. Kellett egy „Hang”, és eszükbe jutottál?
– Igen. Tóni ötlete volt a felkérés. Most hívtak, és én szívesen jöttem. Azonnal igent mondtam.
–  Csak így, ilyen egyszerűen? Annyi év után most besétáltál? Hogyan szólt a felkérés?
–  Talán egy hónapja Fekete Péter felhívott, hogy ott ülnek együtt a szereposztás fölött, Tege Antal beírt a Narrátor szerepére, elvállalom-e. Azt is említette, hogy mindketten nagyon szeretnék, ha igent mondanék. Kapásból rávágtam, hogy rendben.
–  Meglepődtek?
– Lehet. Nézd, őszintén mondom, nagyon hiányzott már a színház, hiányoztak a kollégák.
–  Azt elhiszem. Mióta nem játszottál? Be se jártál előadásokra sem?
–  Talán 2004-től nem kaptam szerepet, de azért előadásokat nézni bejártam! Majdnem mindent megnéztem. Igaz, ami nem tetszett, azt ott hagytam. Előfordult, hogy szünetben hazajöttem.
– Nekem hosszabbnak tűnt az időszak, amióta nem láttalak a színpadon, de a lényeg, hogy vége. Tehát csak egy baráti meghíváson múlott, hogy vissza gyere, és újra játssz a közönségnek?
–  Persze. Tóninak sosem tudnék nemet mondani. Lehet, hogy ezt gondolták is. Nagyon sokat dolgoztunk együtt az elmúlt évtizedekben. Amikor még kezdő színész volt, tanítottuk, én beszédre, Szőke Pali mesterségre. Rengeteget tájoltunk együtt az Árgyélus királyfival, a Liliomfival és más előadásokkal a ’90-es években. Jó barátság alakult ki köztünk, aranyos csapat volt, szerettük egymást. Amikor ’98-ban megpróbáltam elnyerni az igazgatói posztot, minden megváltozott, a színházban megharagudtak rám, a kollégák nem mertek semmiért szólni. Egyedül maradtam a véleményemmel, a kritikámmal, aztán végleg megromlott a kapcsolat. A Fizikusokat ’97-ben még nagy sikerrel játszottam, én voltam Richard Voss detektívfelügyelő, elismerő kritikát kaptam országos lapokban is. A női szabóban ’98-ban Bassinet figuráját osztották rám, volt még egy-két operett, de utána mintha elvágták volna… Nem kaptam szerepet, és onnantól kizárólag a tájelőadásokkal foglalkoztam: tájvezető voltam, szerveztem, rendeztem, játszottam, állandóan utaztunk.
–  Bejártátok az egész országot, nem csak a megyét, a legapróbb falvakba vittétek el az előadásokat, olyan gyerekeknek játszottatok, akik nélkületek sosem láttak volna színházat. Különös, hogy a Jókai színházon kívül, de tulajdonképpen mindvégig a békéscsabai teátrum nevét, jó hírét öregbítettétek.
–  Igen. Tíz év alatt több mint 800 helyen léptünk fel színházi előadásokkal és irodalmi estekkel, számos helyre azóta is visszahívnak, visszajárunk. Életem egyik legszebb korszaka volt ez az időszak, ami a Jókai színházbeli ’82 és ’86 közötti legendás évekhez hasonlítható, mert olyan rengeteg szeretetet kaptunk a gyerekektől. A csapat annyira lelkes volt, fáradságot nem kímélve akár ingyen is játszottunk, szerettek minket az egész országban, és valóban a Jókai színházat ismerték, szerették és azonosították velünk mindenhol, ahol megfordultunk. Sajnos a világ közben nagyon sokat változott, és amióta nincs rá támogatás a fenntartótól, pénz az iskoláknak, megszűntek a tájelőadások…
–  Próbálok óvatosan fogalmazni: én azt hittem, nagyon csalódott, kiábrándult vagy az egész színházi, művészeti, kulturális élettel kapcsolatban, ezért nem jársz be a színházba.
 – Őszintém mondom, hosszú évek után én már tényleg eljutottam oda, rájöttem, hogy nem kell mindig szólni, elég volt a hadakozásból, értelmetlen dolog felvállalni az ütközéseket. Azt szűrtem le a közel negyven évből, hogy sokszor a jobbító szándékodat is félreértik, kirekesztenek. Pedig jót akartam, a csapatot soha nem bántottam. Megtanultam: ez a világ úgy van berendezve, hogy egyszerűen nem lehet igazad, nem annak van igaza, akinek egyébként igaza van. Tehát nem csalódott vagyok, ahogyan mondtad, hanem a történteket úgy könyvelem el, hogy nem az én hibám, hanem azért nem volt igazam, mert a külső körülmények miatt nem lehetett.
–  Ez végszónak azért elég lehangoló. A lényeg, hogy a Toldiban újra láthat, hallhat a közönség. Jó, hogy elfogadtad a meghívást!

Fehér Tímea, Nagy Erika és Tomanek Gábor az olvasópróbán

–  A hátralévő éveimet szeretném úgy eltölteni, hogy azok jók legyenek.
–  Próbálsz Csabán, közben Pesten milyen filmet forgatsz?
– A Végzős kezdők című, háromszor tizenkét részes televíziós filmsorozatban játszom, Usztics Mátyás rendezi, írta a forgatókönyvet, játssza a pozitív hőst, én meg a fő gonoszt.
– A Toldival kezdtük, fejezzük is be azzal!
– A Narrátor szerepről azért tudni kell, hogy az nem igazi játék, alakítás, inkább sima felolvasás, ismertetés. Persze Arany János szövegét rendesen kell interpretálni, és nyilván fontos a hang. Klasszikus műben szerepelni eleve megtisztelő feladat, az előadásban nagyrészt Arany szövegét mondom, kevesebbet Zalán Tibortól.
– Köszönöm a beszélgetést. A társulat „nyílt színi” tapssal jutalmazta a visszatérésedet; azt kívánom, hogy a közönség is ugyanolyan örömmel fogadjon!

Niedzielsky Katalin