Jövőhamvasztók – Balogh Tibor kritikája

Spiró György: PRAH – Újpest Színház

A politikai ízlésegyensúly szellemében, előadáspárral ünnepelte a magyar dráma napját az Újpest Színház. Premierként Spiró György darabját mutatták be a Kamaraszínházban, rákövetkező este pedig Csurka István komédiáját, a Döglött aknákat játszották. Azóta kimozdult Újpestről Spiró lottókomédiája, s járja a maga országos útját. A kétszemélyes darab rendezője Krizsik Alfonz, a Nő szerepét Dóka Andrea, a Férfiét Czvetkó Sándor játssza.

Dóka Andrea Békéscsabán lépett színpadra először. Játszott Debrecenben, a Pécsi Harmadik Színházban és az Újpest Színházban. Utóbbiban Gyurkovics Tibor Nagyvizitjének Klárikájaként és Sarkadi Imre Elveszett paradicsomának Évájaként láthatta a közönség. Czvetkó Sándor pályája az Arany János Színházban kezdődött, majd az egri Gárdonyi Géza Színházban folytatódott. Szerepek sokaságát tudja maga mögött. Krizsik Alfonz színészként indult, előbb Kecskeméten, majd Debrecenben és a Pécsi Harmadik Színházban dolgozott. Az Újpest Színházban korábban Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpliját rendezte. Legemlékezetesebb rendezői munkája a Komáromi Jókai Színházhoz kötődik. Háy János darabját, a Herner Ferike faterját vitte színre, s ez az előadás lett 2005-ben a Komáromi Jókai Napok fődíjasa (a legjobb előadás, a legjobb rendezés díja és három színész-díj).
Kedves mókája volt a sorsnak, hogy éppen a premierrel egy időben húzták ki a magyar szerencsejáték-történet egyik legmagasabb nyereményét: a hónapok óta halmozódó nyereményalap gazdára lelt, s az éberségét vesztő győztes nyomban be is teljesítette a darabbeli jóslatok egyikét: kivitte magával a kocsmába a gazdagsága titkát.
A Radnóti Színház számára készülő előadásról 2007 februárjában, a DESZKA Fesztiválon, nyílt próba keretében kapott először információt az érdeklődő publikum: Börcsök Enikő a Nő, Schneider Zoltán a Férfi szerepét olvasta fel, Valló Péter rendező pedig megvilágította a formanyelvi hátteret. A komédia alapja az, hogy a férfi zuglottózóként nyer több mint hatszázmillió forintot. Vidéken lakik a család egy lerobbant házban, amelyet még a nő nagyapja épített, a nő apja pedig hozzátoldott egy üvegezett verandát, ők viszont már nem tudtak értékben hozzáadni a családi életműhöz semmit, csak lelakják az elődöktől kapott örökséget. Szeretnék eladni, hogy a városba költözzenek, de nem tudják, mert elhanyagolt helyen, egy bezárt bánya mellett van, még csak érdeklődő sem jelentkezik. Vagy mégsem szeretné mindkettőjük eladni? Dóka Andrea Nője számára ez a ház maga az ősi birtok.

Két gimnazista gyerekük van. Igyekeznek mindent megadni nekik, amit társadalmilag szükségesnek hisznek: menő limlomot vásárolnak nekik, bár nehezen élnek. Férfi nem a szakmájában dolgozik, Nő állástalan. Férfi általában észben tartja a spórolásra tett ígéretét, néha azonban elragadja a férfi hév: legurít egy-egy pohár sört (kevesebbet nem tud, amióta eltörölték a pikolót), tizenhét év nélkülözése után pedig rávetemedik, hogy vegyen magának egy fürdőköpenyt. Nője nehezen viseli a családháztartás egyensúlyát kockára tevő pazarlást.
Titokban történt a szelvényvásárlás is (utóbb vallja be a férfi, hogy visszaeső lottózó). A lakossági valóság show-k középkategóriás hőseinek elméjével kezdik méregetni létkilátásukat. Mennyiségérzékük van, tudják, hogy a nyereményük két Nobel-díjat ér. A Nő apja által még a régi Jugoszláviából hozott, PRAH feliratú kakaósdobozba rejtik a szelvényt (prah a délszláv nyelveken por – innen a darab címe). Végiggondolják, mit kezdhetnének a pénzzel, s egyre fokozódik a zavaruk. A Nő a gyanakvás élharcosa: gazdagságában a Férfi nőzni fog, a gyerekek abbahagyják az eddig sem szorgalmas tanulást, a rokonok miatt nem maradhatnak Magyarországon. Végül a telitalálat hírével hazaérkező férj – a szerencsegazda – a kockázatoktól és mellékhatásoktól való félelmében alágyújt az igazolószelvénynek.

Dóka és Czvetkó, mint Rhédey Eszter és Szakhmáry Zoltán Móricz Zsigmond regényében, az Úri muriban. Nem a lecsúszottságba belefásult, vegetáló társadalmi lények mutatkoznak meg személyükben a színpadon, hanem két olyan ember, akiknek a kapcsolatába még beleképzelhető a feljebb emelkedés esélye. Lehet-e a Nő szerepében Börcsök Enikőt folytatni? Az első szavam az ámulaté: igen, lehet folytatni, tovább fejleszteni. Dóka Andrea az abszordoid/groteszk cseh színjátszás fénykorát idéző ütemérzékkel viszi be a játékba a fordulatokat, ami közben a labilitását – intelligensen rejtve – legbelül viseli. Fontos és hangsúlyos ellenpontjaként, Czvetkó Sándor törekvő tutyimutyisága szétterül a színpadon. Szerencsés pillanatokban – amikor Spiró szövege a lapos szatíra irányába hajlik el –, épp jókor kerül intenzív kapcsolatba a nézővel, kiváltva a lazán felfogható poénnal a sűrű hasfali reakciót. A produkció későbbi sorsára tekintve, persze nagy veszélyforrás a nevettetés rutinja: ha a közönség ráhatására, a könnyebb irányból kezdi felépíteni magát Czvetkó, félő, hogy elvész a megformált személyiség lelkének mélyebb rétege: az a talány, hogy vajon csakugyan merő takarékoskodásból utazgat-e haza vonatütközőn a lekésett busz helyett, vagy lehet ebben valami igazi, férfi kalandvágy is? Bujkál a tudatspájzban férfierő? Az álmokat kergető, sok mindenbe belekapó, de rendre kudarcot valló férj utolsó esélye a nyeremény – mint Szakhmáry Zoltán esetében Rhédey Eszter kézjegye a váltón –, amivel felemelkedhetne az asszonyához. A jövőképzelgés során azonban felszínre kerül a kapcsolatuk teljes múltbeli tartalma, és eljutnak az eredendő elhibázottság néma kimondásáig. A lottóégetés jelkép, csehovi szimbólum, mint a sirály. Itt persze nincs halál. Krizsik színrevitelében a PRAH csak kisebb részben az önmegvalósítás komédiája – igazában a feladás drámája. A holtig tartó egykedvű együttlét nyitánya.

Balogh Tibor