Y-elágazás Tanyaszínház

Bendegúz vérei

| A 2019-es Kisvárdai Fesztivál fődíjasa, a vajdasági Tanyaszínház idén nyáron is egy fiatalokról, fiataloknak szóló előadással készült a 40 előadásos, s ugyanennyi települést érintő traktoros turnéjára.

Tanyavilág. A kavillói központ impozáns. Színházmúzeum, öltözők, büfé, fedett vigalmi tér, Wi-Fi; a VIP népe számára takarókkal borítva a szalmabála-zsöllyesor. A premier mindig VIP-k hemzsegte esemény, a többi harminckilenc előadás azonban kaland: a nyerges vontató mögé kötött társulati szekérről lakosságbarát művészetet kell teríteni.

„Moszkva, Párizs: mindegy, innen jó messze legyen / ottan éljünk, ott henyéljünk, éljünk édesen” – güggyenti Grgity Nikoletta, f. h., Horváth Blanka, f. h. és Dedovity Tomity Dina, f. h (Olga, Márta és Iringó); a Három nővérből idepottyant elvágyakozók.  A darab szerzője, Lénárd Róbert elkapta a fonalat. Szövege – ne tessék ezt közhelybóknak venni – önmagáért beszél, vagyis a dallama-ritmusa, az incselkedően jambikus prozódiája felszívódik a közönség agyában, anélkül, hogy súlyos tartalomrögökkel horzsolná a szürkeállomány tekervényeit. Lazán van tartva az új nézőgeneráció. A Délvidék Valóságshow felhívására jelentkezők egy Budapestről, a nagytestvér Budapest Valóságshow által jogvédett, kiszavazós játék szerződött résztvevői, azzal a reménnyel, hogy a végén övék lesz a tízmillió dináros fődíj. Szabadságuk egyetlen korlátja, hogy „nem használhatnak okostelefont, okosórát, okostévét, csak az okos fejüket”. A papíralapú kommunikációhoz nem szokott fiatalok kézzel aláírni is alig tudják, nemhogy megértenék a szerződésükben foglaltakat, benne azzal a néhány aprósággal, hogy a véletlen baleset és halál a játék része, a játékból kilépni csak önként lehet, tehát a hullák is a játékban maradnak: a bibliai név korunkbeli bitorlója, a ragadozó ősünkből vegetáriánussá puhányodott Zöld Ádám – Dudás Dániel, f. h. – egyetlen bűne, hogy ki akar szállni: az életével fizet, tetemként kell folytatnia: „itt ha jó vagy, úgy röhögnek mindenütt pofán / mintha disznó vicc lennél és nem csak egy vegán.”

Az ad absurdum túlélő-kvíz műsorvezetője – Gombos Dániel bőrében – Báró Bendegúz. Puskás Zoltán, a darab rendezője (plusz díszlet- és jelmeztervezője) is Lucifernek nevezi őt, s a lehetséges identifikációk egyike valóban ez. A Milton Elveszett Paradicsomából latinul idézett részlet széles kaput nyit az értelmezésnek. Visszanyúlhatunk a középkori misztériumjátékokig, az Ó- és Újszövetségig, a későbbi gnosztikusokig vagy a rabbinikus irodalomig, hogy rábólinthassunk a rendező és színésze karakterépítésére. A héber eredetű – a pogány istenség, Baál-Zebub – Belzebub neve idővel a sátán egyik nevévé vált a zsidóságban; másutt az ördögök fejedelme, az Isten hegyéről levetett kerub, a sértett közti lény, aki – az e világ fejedelme pozíciójából – vádolja urát a teremtménye hitvány volta miatt, s szembesítve az embert önmaga gyarlóságával, önkéntelenül ontja a megvilágosodásban való reménykedése sugarát: halálfényhozó. Gombos – médiaistenségként – fenségesen kisszerű.

Báró Bendegúz. Nemesi előnév nélkül, Attila hun király apja. (Az alsóbb gondolatkörökben mozgók populációjában mutatkozik hajlam összekeverni a Bendegúzt, Belzebubbal.) Naivan mondhatnánk, hogy a Báró Bendegúz szókapcsolat a nyitányfényező alliteráció kedvéért van, de lássunk mélyebbre: a bárókra többnyire a vásárolt nemesi cím birtoklóiként emlékezünk: engedjük meg a Faustra utalást: Lénárdnál / Puskásnál a kereskedelmi tévécsatornák valóságshow-műsorvezetői a lelkek elbirtoklásának igényével vásárolták be magukat az emberek tudatába.

Gombos az e-világ fejedelme. Kezében szelfibot, a végén tudattér-figyelő varázsgömb-kamerával, aminek rögzítője karmos, mellső ördögpata. Ez a hátsógondolat-olvasó instrumentum. A pálca suhintására a show szereplői – mintegy Az ember tragédiája Első színéből, az angyalok üdvkarának ellendalaként – a délvidéki nyomorúságról vallanak. A kollektív Tiborci sirám:

Kórus

bambulunk a semmi szélén, új imáktól ég a szánk

itt a sár, de ott a tenger, intve hozzánk, várva ránk 

azt ígérted, jaj, muter, hogy szebb világ lesz holnap itt

megdarál és felzabál a vajdasági vágóhíd

Talán Miltontól ihletve, dráma-eposzi a cselekményszerkezet. A szebb jövő (Hszi Csin-ping Intersziti) vonatára várakozik a siralmas sorsú Új Generáció serege. A szerző bemutatja egyenként a vitézeket. A Pán Péter szindrómás Petár (Petúr?) szerepe László Roland akadémistának (f.h.) jutott: félkezűvé lett munkásember taníttatástól elesett gyermekét játssza, aki a vetélkedésben kétszer öl: először tévedésből, másodszor hiába. A mindent eldöntő végső párbajban elbukni hivatott Paul soványpénzű, instagramos hímringyóból lesz versenyző. Megjelenítője, Budincsevity Krisztián, f.h. számára szép, és érzékletesen megoldott feladat, szembesülni a helyzettel, hogy a késébe beletolta a hasát egy pasi; majd ki tudjuk olvasni szeméből azt a szilárd hitet is, amellyel a formázott izmait legyőzhetetlen erőnek képzeli. Ez utóbbi tévedése miatt, a vétlen gyilkos kegyelmi állapotába kerülést már nincs alkalma megérni.

A fővitézek alattvalói tarka csapatot alkotnak. Köznapi élethelyzetekben kellene helytállniuk, de a nem-virtuális tárgyakat, munkaeszközöket fel sem ismerik, a leselkedő reális veszélyekkel szemben pedig védtelenek. Lucifer nem viccel, két bájos android-asszisztensével – Greguss Lilla és Robotka István – kivonatja a valóságból azokat, akik nem ebbe valók. Valljuk be, igazságos igazságosztó. DJ Zolikának – Tóth Dániel, f. h – egyéb vágya nincs, mint jobb cuccal, falusiból városi DJ-vá feltörni, ezért annyi szerepet kap csak a játékban, hogy néma titkára, az első áldozatként, fűnyíróval lekaszált ZÉ teteme fölött férfi Antigoné gyanánt búsongjon.

Ellentétben az elsővel, az életből történő második kiszavazás már komoly – ha nem a legkomolyabb – ügy: a kilenc diplomás szöszi nem veszi észre, hogy patkányméreggel itatták át a tudás almáját, amibe beleharapott: Magyar Zsófia, f. h.  alakítása a „Ment-e / A könyvek által a világ elébb?” mélybú-övezetébe húz.

„Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.”

A nagyobb rész azonban köszöni, közel két évszázaddal a vészharang-kórkép után is létezik, szüntelen energiával kutatva a megújuló nyomorforrások után.  A maga korában azon jajongott a költő, hogy „Az írt betűket a sápadt levél / Halotti képe kárhoztatja el.”: ma a facebookon hangulatjelek helyettesítik a verssorokat. Az Internet életveszélyesen megoltalmaz a valóságtól, amiként a vakhit burkában nevelkedett emberre is megannyi veszélyt zúdíthat a hirtelen betörő külvilág. A Milton Elveszett paradicsomára, Madách Tragédiájára, Bulgakovtól A Mester és Margaritára, vagy Csehov Három nővérére visszautaló Dj-s valóságshow – a brechti dramaturgia parodisztikus parafrázisa (düledékdalok konszonanciája: Erős Ervin és Klemm Dávid zenéje) – arról a korosztályról szól, amely eltéved az utcán, ha papírtérképet adnak a kezébe a telefonja helyett.

Haláldús dzsembori – paradox revü. Középen a műsorvezetői emelvény, a feketén csillogó báróval. Az emelvény körül viszont, „A csarnok elontott oszlopi” és a lebegő rémalakok, két csapatra osztva. (Puskás Zoltán illetve a koreográfus, Gyenes Ildikó sokat tesz azért, hogy az akadémisták és az amatőrök jelenléte összecsiszolt legyen, s egy-egy apró epizód erejéig mindnyájan megmutathassák a tehetségüket. Valószínű, hogy a rendező elvitte őket a játszó-alakító képességeik maximumáig.) Petár győz, a győzelmi helyett, azonban a bosszú mámora ragadja el, s vele tartanak a többiek is: késsel a kezükben rontanak rá Bendegúzra, aki holtan végighallgatja az egyén és a közösség haragdalait, majd feltámad, s meghirdeti a folytatást: „Találkozunk a következő évadban is, amikor új helyszínekkel, új halálnemekkel, új versenyzőkkel várunk benneteket. Na, ki lesz az új generáció?”

Képek: Váci Nándor