Wojcek Veszprémben

A Wojcek című monodrámát láthatták a nézők február elején Veszprémben, a Latinovits-Bujtor Játékszínben. Az előadást, a teátrum színésze, Gere Dénes Ákos játszotta. A produkciót írta és rendezte Oláh-Horváth Sári.

Egyedül van magányában, félelmében. Azt mondják, csak a bűnös ember fél. De miben is bűnös Wojcek? A darab Büchner: Woyzeck című drámáján alapszik, annak egy 21. századi parafrázisa. A parafrázis Wojceke  harminc éves, tehát egy fiatalember, akinek a legszebb éveit kellene hogy tartogassa a jövő. Ez azonban a környezetében élő emberek és saját maga miatt valószínűleg nem valósulhat meg. Wojcek az elhagyatottság és az elzártság állapotában látható.

Oláh – Horváth Sáriíró-rendező így ajánlja az előadást:

A monodráma Georg Büchner Woyzeck című drámája miatt született. Azért, mert esetünkben nem a büchneri történet kerül átdolgozásra, hanem az a karakter, aki elsősorban Büchner miatt maradt fenn a drámairodalom számára. A büchneri hagyománytól eltérően a főszereplő figuráját ezúttal a környezetéből kiemelve, egyedül láthatjuk. A Woyzeck történethez mint alapanyaghoz nyúltam vissza, teljes szabadságot adva ezzel a témának, a színésznek és magamnak is. A karaktert a próbafolyamat alatt teljesen újragondoltuk, életét egy új környezetbe emeltük be. Azonban a főbb motívumokat, mint például a gyilkosság vagy a skizofrénia ténye meghagytuk, hiszen pont emiatt érdekelt engem ez a történet. A motívumok mellett a szereplők is változatlanok, azzal a különbséggel, hogy itt mint múltbéli képek, emlékek vannak csak jelen Wojcek emlékezetében. Tehát, ennek a Wojceknek az életében is volt egy Kapitány, egy Doktor, a szerelmét Marienak hívták. Az egész dráma egy parafrázis, egy utángondolás: mi történt volna, vagy mi történt Wojcekkel a gyilkosság után, hogyan dolgoz(hat)ta volna azt fel lelkileg, milyen mértékben és hogyan lett hatással életére ez a tett.  Az egész rendezői koncepció arra épült, (de már az írás folyamata alatt is ez volt a fő kérdés) ki lett, mi lett abból a Wojcekből, aki féltékenységből megölte Mariet. A színpadon egy olyan embert látunk, aki nem csak a monodráma műfaji jellege miatt beszél egyedül vagy magában, hanem mert tényleg nem tud máshoz szólni, valamiért el van zárva a társadalom tagjai elől. Az, hogy ez az elzártság, bezártság önkéntes elvonulás-e vagy kényszer nem derül ki, de folyamatosan keressük rá a választ.