Winnetou és Lady Gaga egy színpadon?

A Popeye sikere után újabb saját zenés játékot tűzött műsorára a kecskeméti Katona József Színház. A sokatmondó „Winnetou és a kenderallergia” címet viselő darabot Réczei Tamás írta, zenéjét Szemenyei János, dalszövegeit pedig Galambos Attila szerezte. A főszerepet ezúttal is a népszerű rapperre, Ganxsta Zolee-ra bízták. A darabról Réczei Tamással beszélgettünk, aki rendezője is az előadásnak.

– A főhős neve mindannyiunk előtt ismert, ám sejthető, hogy nem az eredeti művet látjuk majd viszont a színpadon. Mi volt az alapötlet?

– Karl May Winnetou-ja öt kötetes, amihez utólag írt még kettőt. Én olvastam mind az öt kötetet, szereztem egyfajta benyomást Winnetou-ról. Láthattunk már több filmes feldolgozást is, mindenki ismeri például a keletnémet sorozatot, amelyben Gojko Mitić játszotta a főhőst. Emellett a régi western filmek világa is megihletett, és említsük meg a Desperado-t, ami az egész műfajt megváltoztatta. Ezekből az élményekből kiindulva készítettem egy ironikus, humoros hangvételű szövegkönyvet, amelyben Karl May féle elemek is megtalálhatók, mint például hogy hogyan lesz a vonatépítő Charlie-ból Old Shatterhand. A darab szövegkörnyezetében váltakozik a mai és a korabeli nyelvezet, másfelől jelentős szerepet kapnak az amerikai kultúripar giccstermékei és zenei világa: Lady Gaga, Madonna, valamint Beyoncé. Meghatározó az előadásban Szemenyei János zenéje, Galambos Attila dalszövege, és természetesen a főszereplő Ganxsta Zolee személyisége is. Már a cím, a Winnetou és a kenderallergia is jelzi, hogy itt nem a hagyományos indián történetre kell számítani, hanem egy ironikus mesére, sok áthallással, amelyen szerintem rengeteget lehet majd nevetni.

– Miről szól a mese?

– A konfliktus fő forrása, hogy az amerikaiak a szent földre építenek vasutat, és nem tisztelik az ősöket, ezért az indiánok mindent megtesznek, hogy akadályozzák a munkálatokat, illetve a közelgő ünnepélyes megnyitót, amelyre az amerikai elnök is hivatalos…

– Hogyan jelennek meg egy ilyen szituációban Lady Gaga és társai?

– Ők inkább szellemiségükben lesznek jelen. A „ladygagaságot” például egy amerikai énekesnő hordozza majd, aki a vasút- és peron átadó ünnepségen énekel.

– Ganxsta Zolee első ránézésre nem egy indián típus. Miért jutott eszedbe, hogy őt kérd fel Winnetou szerepére?

– Ez ugyanolyan megérzés volt a részemről, mint a Popeye esetében Blútó kapitány szerepe. Látva azt, hogy mennyire szereti őt a közönség, gondolkodtam azon, hogy mi lehetne a következő darab, amelyben szerepelhetne. Így jutott eszembe a Winnetou. Természetesen ezúttal is abszolút Zolee-ra íródott a szerep – nem is lehetne ez másként, hiszen színészi hajlamú, de nem színész emberről van szó. Azt kell megmutatni, amit róla tudni lehet: a személyiségét, az emberségét, a szeretetét, vagy azt, ahogyan zenél.

– Milyen lesz az előadás zenei világa?

– Szemenyei János, aki ebben az évadban társulatunk tagja, egyfelől megpróbált létrehozni egy indián világot, amit a már említett „ladygagás” hangulattal, dallamvilággal ütköztet. Váltakoznak a korok és a stílusok, de épp ettől lesz pörgős és érdekes. A munkafolyamat során egyébként először a szövegkönyv váza volt meg, amelyben kihagytuk a zeneszámok helyét.  Miután elkészültek a dalok és a dalszövegek, még változtattunk néhány apróságon, de nálam egyébként is gyakori, hogy egészen a főpróbáig alakítjuk, formáljuk a szövegkönyvet.

– Milyen jelmez és díszlet párosul majd ehhez a sokszínű történethez?

– A díszlet és a jelmezek terveit is Kiss Borbála készítette, akivel abban maradtunk, hogy a látványvilág megmarad az eredeti regény korában és helyében, vagyis a XIX. században. Bár ebben is van némi csavar, mert eljutunk a XX. század elejéig, hogy az olyan közlekedési reformokra, mint a földalatti vagy a repülés, már utalhassunk a párbeszédekben. Sőt, Mata Hari-t is megemlítik, aki az 1920-as évekhez köthető. A szereplők ruházata a nézőkben egészen biztosan felidézi majd a régi indián és western filmek képi világát.

– Milyen érdekességet tartogat még a közönségnek a Winnetou?

– Az egyik kuriózum az, hogy lesz a darabban egy STOMP jelenet, amikor az összes színpadon lévő színész dobolni fog Ganxsta Zolee irányításával, akinek zenészként a dob a legfőbb hangszere. Ezért a színészek kiválasztásánál fontos volt, hogy mindannyian kiváló ritmusérzékkel és persze jó énekhanggal is rendelkezzenek. A másik érdekesség, hogy a színészektől komoly fizikai munkát igényel az előadás, ugyanis a történet szerint foglyok lesznek, ezért majdnem végig összekötözve kell játszaniuk és táncolniuk. Ez komoly kihívást jelent számukra.

– A tavalyi évadban szintén a te átiratodban mutatta be a színház a Hebehurgya hölgyeket. A Winnetou-ban is lesznek ahhoz hasonló szójátékok? Vannak erről visszajelzések a színészek, illetve a nézők részéről?

– Igen, a Winnetou szövege is hasonló stílusban íródott, de figyeltem ara, hogy gyermekek számára is érthető szójátékok legyenek ezek. Hogy mit szólnak a színészek? Hát, volt olyan, akinek a próbák során már beletört a nyelve, de biztos vagyok benne, hogy megoldják. A nézők pedig a tapasztalatok alapján szeretik azt a humort, amit képviselek.

Bera Linda