Weöres zseniális drámája Kecskeméten

Mindenki megtalálja benne azt, amit valóságosnak és igaznak gondol

Van egy ország, amely hol egyik, hol másik világbirodalomhoz csapódik. Megosztott, önsajnálatba és viszálykodásba süppedt ország, amelyben a túlélés érdekében időről időre ruhát és személyiséget kell váltani.

Amelynek sorsát cinikus háttéralkuk határozzák meg, s amelyben senki sem az, aminek látszik, még kevésbé, aminek látszani akar. A kecskeméti Katona József Színház február 21-én mutatta be Weöres Sándor A kétfejű fenevad című drámáját, amely hangsúlyozottan nem a választás elő álló Magyarországról szól. A produkcióról az Ambrus deákot alakító Szemenyei Jánossal beszélgettünk.

– Nagyon intenzívnek tűnt a próbafolyamat. Még egy rövid interjúhoz sem tudtunk időpontot egyeztetni.

– Az anyag hatalmas volt, az idő pedig rövid, és Koltai M. Gábor rendező rá tudott venni bennünket, hogy a szabadidőnkben is próbáljunk. Szinte minden percet kihasználtunk.

– A kétfejű fenevad remekműnek tekintett Weöres-darab, amelynek ugyanakkor a színpadi élete nem túl sikeres. Mi lehet ennek az oka?

– A darab nagyon jó, ugyanakkor nagyon nehéz. Hihetetlenül kemény munka úgy színpadra állítani, hogy ez ki is derüljön. A legnagyobb veszély, hogy unalmassá válik az előadás. De úgy vettem észre, a mi produkciónk ezt szerencsésen elkerülte. Ami azért is nagy dolog, mert viszonylag kevés néző ül be úgy, hogy pontosan tudja, miről szól a darab. A címe alapján néhányan akár azt is gondolhatják, hogy mesejátékot fognak látni. Ehhez képest kapnak egy előadást az ország két részre szakadásáról.

Image

Téby Zita, Szemenyei János, Bognár Gyöngyvér, Hegedűs Zoltán

– Mennyit változtattak a dráma eredeti szövegén?

– Alig. De szinte az elejétől a végéig szól a zene. Így az a depresszív, magába zárkózott világ, amelyet az előadás mutat, képes olyan hangulatot közvetíteni, amely jól jellemzi a darab korát, és amelynek a kivetülése akár a jelenben is érvényes lehet.

– Milyen figura a főszereplő, Ambrus? Az örök menekülő?

– Érdekes volt a próbafolyamat ebből a szempontból is. Gyorsan kiderült, hogy a rendezőnek teljesen más elképelése van Ambrusról, mint nekem. A Koltai által elképzelt Ambrus megfigyelő, passzív alak, aki elmenekül a problémák elől. Én viszont olyan figurának láttam, aki pontosan tudja, mi a probléma, de azzal is tisztában van, hogy nem tudja megoldani. Ez két különböző dolog, de végül megtaláltuk a kompromisszumot, és egy olyan Ambrus jött létre, amelyben a rendező ugyanúgy benne van, mint én.

– A kétfejű fenevad születésének pillanatától áthallásos mű. A kecskeméti előadás mennyire szól a választás előtt álló Magyarországról?

– Amennyire tudom, az egész próbafolyamat során fontos szempont volt, hogy ne legyenek konkrét áthallások a jelen helyzetre. Ezzel együtt, politikai hovatartozástól függetlenül, szerintem mindenki megtalálja benne azt, amit valóságosnak és igaznak gondol. Időnként találgatják, hogy mikor érdemes elővenni A kétfejű fenevadat: nagy politikai fordulatok előtt, után, közben? Valószínűleg mindegy, mert bármikor működhet.

Rákász